Sandra Bullock igazi prolivígjátékot csinált

Sandra Bullock kezében veszettül jól áll a pisztoly, ráadásul ő minden akciófilmrajongó álomnője a a Féktelenül 1-2 és Stallone Pusztítója óta. Az Oscar-díjnak és az Aranymálnának ugyanúgy örülni tudó, 50 felé közeledve is szuperdögös színésznő legújabb filmjében ismét jól bevált karakterét, a tökös zsarulányt hozza, de a végeredmény nyomába sem ér a Beépített szépségnek. A Női szerveket a készítők valószínűleg a csajos Halálos fegyvernek vagy a szoknyás Tango és Cash-nek szánták, de sajnos csak egy melles-segges, proli Dumb és Dumber lett belőle.

A Női szervek eleje még ígéretes. A forgatókönyvíró, Katie Dippold az úgynevezett buddy cop filmek legszebb hagyományait felmelegítve mutatja be a két főszereplőt. Van ugye a megbízhatóan profi, csalhatatlan szimatú, veterán bűnüldöző, aki még vécére is gondosan olajozott fegyverrel meg a szolgálati szabályzattal megy ki, és nem szívesen ugrik bele őrült rögtönzésekbe (tipikusan ilyen Danny Glover Murtaugh-ja).

És persze van a züllött életet élő, mocskos szájú, vagány utcai zsaru, aki csak annyiban különbözik a legveszélyesebb kerületek drogdílereitől és nehézfiútól, hogy van egy jelvénye (a karakter mintapéldánya természetesen Mel Gibson és Eddie Murphy). Ezt a népszerű felállást fejeli meg a Női szervek a többi zsarufilmes klisével: az elkényelmesedett, vidéki kisrendőr és az okoskodó, nagyvárosi FBI-ügynök örök vetélkedésével és a "két röhögés között kapjunk el valami gonosz drogbandát"-típusú alaptörténettel.

A rendmániás, jó zsarut ezúttal Sandra Bullock alakítja, a folyamatosan baszdmegelő rosszat pedig Melissa McCarthy, de egyikük sem brillírozik igazán a szerepben. Bullock annyira kínosan feszeng karót nyelt FBI-ügynöknőként, mint egy kuplerájban dolgozó szűz kóristalány az első napján. Csak a film háromnegyedénél talál igazán önmagára. Onnantól viszont, hogy a társa hatására ő is egy büfögve röhögő, bűnözőket tökön lövő, egyszerre dögös és prosztó zsaruvá válik, Bullock szinte lubickol a női Rambo szerepében. Ebből a 30 percből kellett volna összehozni másfél órát, és mozikba küldeni Bad Boys helyett Bad Girls címmel.

A film legnagyobb problémája azonban az, hogy nem Sandra Bullock az igazi főszereplője, hanem a rendező, Paul Feig kiskedvence, Mellisa McCarthy. Aki jó úton halad afelé, hogy Hollywood örökös női Adam Sandlere legyen, végtelenített fingós-büfögős filmográfiával. A Női szervek akár jó zsarufilm is lehetett volna, ha a forgatókönyvíró merészebben forgatja ki a Tango és Cash vagy a Halálos fegyver kliséit, és összehoz legalább egy olyan emlékezetes jelenetet, mint a ma már filmtörténeti pillanatnak számító "Rambo? Az egy buzi!" vagy a "Melyik vezetéket vágjam el? A pirosat vagy a kéket?".

Ennek hiányában sajnos csak szenvedünk a film alatt. A megúszós írói és rendezői munka miatt két jó poén között kénytelenek vagyunk elviselni a trampli rendőrasszony legalább öt ordenáré viccét. Amit még az sem képes enyhíteni, hogy a kamera legalább ugyanennyiszer mutatja a kanapén vagy motorháztetőn áteső Sandra Bullock formás hátsóját.

IMDb: 7 pont
Rotten Tomatoes: 61%
Index-ítélet: 5/10