Advertisement

Roman Polanski 80

2013.08.18. 23:13
Nincs még egy rendező, akinek annyi tragédia és izgalom lett volna az életében, mint a ma 80 éves Roman Polanskinak. Szüleit a nácik ölték meg, várandós feleségével a sorozatgyilkos Charles Manson bandája végzett, ő pedig évtizedek óta nem teheti be a lábát az Egyesült Államokba, mert állítólag megerőszakolt egy 13 éves lányt. Begyűjtött egy Oscar-díjat és három jelölést, mégsem ez jut róla először eszünkbe.

Roman Polanski 1933. augusztus 18-án született Párizsban lengyel szülők gyermekeként, Rajmund Liebling néven. Hároméves korában szüleivel visszaköltözött Krakkóba. A világháború alatt a család a krakkói gettóba került, ahonnan Polanskit a gettó felszámolásának napján kiszöktették, a háború hátralévő részében lengyelek bújtatták. Édesanyja egy koncentrációs táborban halt meg.

12 évesen tért vissza Krakkóba, a háború után képzőművészeti iskolába iratkozott, két évvel később színészként lett országosan népszerű. Filmes karrierje 1953-ban kezdődött: Konrad Nalecki Jacek című filmjében debütált, majd felvették a lódzi filmművészeti főiskola rendezői szakára. Miután ezt elvégezte (bár diplomát nem szerzett), Párizsban készítette el első külföldi rövidjátékfilmjét, a Kövér és soványt.

1961-ben visszatért Lódzba, hogy itt rendezze meg első nagyjátékfilmjét, ez volt a Kés a vízben. A filmet Oscar-díjra is jelölték (Fellini azonban megelőzte), és a Velencei Filmfesztiválon megkapta a filmkritikusok díját. Ez nyitotta meg Polanski előtt a nemzetközi karrier lehetőségét, első angol nyelvű filmje (az Iszonyat, Catherine Deneuve főszereplésével) rögtön elnyerte a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Ezüst Medve díját. Egy vonzó, de a szextől undorodó nő szétesését mutatja be.

Horrorra akadva

Egy sor világhírű filmet rendezett, a legismertebbek a Zsákutca, a már említett Iszonyat, a Vámpírok bálja és a Rosemary gyermeke. A zongoristáért (2002) nyert több jelölés után végre Oscar-díjat 2003-ban (legjobb rendezés), ezt viszont nem vehette át, mert ekkor már nem léphetett az Egyesült Államok területére. A varsói gettóban játszódó film francia–német–brit–lengyel koprodukcióban készült, Wladyslaw Szpilman zongoraművész önéletrajzi regényét dolgozza fel. A főszereplő, Adrian Brody szintén Oscart kapott.

A Rosemary gyermeke Ira Levin horrorregényének megfilmesítése, Mia Farrow játszotta a főszerepet. A film a modern horror egyik legjelentősebb alkotása; érdekessége, hogy a forgatás jórészt abban a manhattani épületben zajlott, amely előtt néhány évvel később John Lennont meggyilkolták. A filmet Oscar-díjra jelölték a legjobb forgatókönyv kategóriában.

Az erőszak témáját körüljáró, fekete humorral átszőtt Zsákutca egy észak-angliai szigeten játszódik; a kastély tulajdonosait, egy idősebb férfit és fiatal feleségét, két gengszter ejti túszul. A film elnyerte a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Arany Medve díját. A Vámpírok bálja horrorparódia, mely eredetileg nem volt kimondottan sikeres; a főszereplő Sharon Tate (Polanski felesége) halála után kapták fel a forgalmazók és a közönség, később máig futó musicalt is készítettek a film alapján.

Polanski sokat dolgozott színházban, színészként és rendezőként egyaránt. 1981-ben Varsóban az Amadeust rendezte, egyben ő játszotta a címszerepet; 1988-ban Az átváltozásban (Franz Kafka) is főszerepet kapott. Szívesen szerepelt más rendezőknél is, például Giuseppe Tornatore Puszta formalitás (Gérard Depardieu-vel) vagy Michel Blanc Segítség, csaló! című filmjében. 1999-ben a francia képzőművészeti akadémia tagjává választották.

Megvetem a sajtót

Első felesége a balett-táncosból népszerű színésznővé avanzsált Barbara Kwiatkowska-Lass volt, két év után elváltak. A tragikus sorsú Sharon Tate-et 1968-ban vette feleségül. A nőt és néhány barátját 1969 nyarán a Manson-banda lemészárolta Los Angeles-i otthonukban, amíg Polanski Londonban dolgozott. „A végtelen, háborítatlan remény és optimizmus helyett pesszimizmus és örök elégedetlenség rögzült belém″ – írta erről 1984-es önéletrajzában, ami nemzetközi bestseller lett.

A sajtóból is a tragédiát követően ábrándult ki: „Most szembesültem vele, mennyire eltorzítja a sajtó az igazságot, szándékosan és hanyagságból. A Sharon haláláról szóló tudósítások kriminálisak voltak, nem hittem a szememnek. Azóta megvetem a sajtót″ – nyilatkozta akkor. (Sharon Tate halálakor a sajtóban arról jelentek meg pletykák, hogy az áldozatok valószínűleg kábítószer hatása alatt voltak, és maguk is felelősek saját lemészárlásukért).

1989-től a nála 33 három évvel fiatalabb Emmanuelle Seigner a felesége, két gyermekük van: Morgane és Elvis.

Nagy tisztelettel bánt vele

Néhány évvel később Polanski megint nem a filmjei miatt került a lapokba. 1976-ban Nastassja Kinskivel kezdett viszonyt, aki még tizennyolc éves sem volt (a rendező már 43 éves volt ekkor). A lány a Tess című film főszereplője volt, ami Thomas Hardy Egy tiszta nő című regénye alapján készült, és állítólag felesége emlékére forgatta a rendező.

Kinski egy interjúban így számolt be viszonyukról: „Polanski úrral 16 éves koromban találkoztam, kicsit féltem tőle, mert tudják, mit mondanak róla az emberek. Amikor találkoztam vele, minden volt, csak az nem, nagy tisztelettel bánt velem, jóban lett az anyámmal, és elkezdtünk együtt dolgozni. Nagyon közel kerültünk egymáshoz, ha van bárki, akinek a munkámról és a fejlődésemről alkotott véleménye fontos a számomra, az a családom és ő.″ Kinski családja legutóbb fél éve került a lapok címoldalára, ekkor jelentette be Nastassja féltestvére, Pola, hogy apjuk, Klaus Kinski éveken át rendszeresen bántalmazta és megerőszakolta.

A következő év még nagyobb botrányt hozott: Polanskit 1977-ben letartóztatták, miután lefeküdt egy 13 éves lánnyal Jack Nicholson Los Angeles-i otthonában. Nicholson éppen síelt, de barátnője rajtakapta őket, így pattant ki az ügy. A hat vádpont között szerepelt nemi erőszak, szodómia és kiskorú megrontása is, valamint az, hogy a rendező kábítószert adott a lánynak. Polanskit másnap óvadék ellenében szabadlábra helyezték.

Ezután hazamehetek

A lány szavaival a következő történt: „Mondtam neki, hogy ne, ne, nem akarok bemenni. Nem akarom azt csinálni. Egyedül voltunk, nem tudtam, mi történne, ha jelenetet rendeznék. Féltem, egy kicsit ellenálltam, de aztán azt gondoltam, ezután hazamehetek.″ Egy másik alkalommal máshogy foglalta össze a történteket: „Nem okozott fájdalmat, és nem volt erőszakos vagy gonosz." 

Az ügy majdnem peren kívüli megegyezéssel végződött, de a hat vádpontból csak ötöt ejtettek, Polanskit pedig egy több mint egy hónapig tartó pszichiátriai vizsgálatra küldték. Bár bűnösnek vallotta magát, amikor kiderült, hogy mégis letöltendő börtönt kaphat, pár órával az ítélethirdetés előtt Londonon keresztül Franciaországba utazott, ahol francia állampolgárként nem kellett a kiadatástól tartania. Az elkövetkező évtizedekben ügyelt arra, hogy csak olyan országokba utazzon, ahol valószínűleg nem adják ki az Egyesült Államoknak.

A lány már felnőttként polgári pert indított a rendező ellen, melyet peren kívül rendeztek (a megállapodás részletei nem ismertek, sajtóértesülések szerint 500 ezer dollárban, azaz több mint 110 millió forintban egyeztek meg). Az összegre a fennmaradó tartozásból lehetett következtetni, a nő ugyanis külön eljárást indított, amikor állítása szerint Polanski elkezdett elmaradozni az aktuális részlettel.

Váratlan fordulatként 2009-ben Polanskit letartóztatta a svájci rendőrség, amikor a Zürichi Filmfesztiválra tartott, hogy átvegye életműdíját. A svájci hatóságok értesítették amerikai kollégáikat, amikor tudomást szereztek az útról, mert az Egyesült Államok 2005-ben nemzetközi elfogatóparancsot adott ki ellene.

A művészvilág több jeles képviselője kiállt a rendező mellett, egy petícióban ezt írták: „A filmfesztiválokon a rendezők mindig szabadon és biztonságban mutathatták be alkotásaikat, még ha egyes államok tiltakoztak is.″ De Luc Besson például azon kevesek egyike volt, aki személyes jó kapcsolatuk ellenére úgy nyilatkozott, hogy „egy igazság van, és az mindenkire egyformán vonatkozik″. Besson lánya egyébként éppen 13 éves volt Polanski letartóztatásakor. Hosszas vizsgálódás után a hatóságok 2010 nyarán elutasították az amerikai kérést, és szabadlábra helyezték Polanskit.

Az ügy egyébként azért nem évült el, mert egyszer bűnösnek vallotta magát, és ráadásul az, hogy azóta sem jelent meg a bíróságon, önmagában is bűncselekmény. Közben az áldozat, aki azóta könyvet is írt az esetről, maga is kérvényezte a bíróságon, hogy zárják le az ügyet. Kinski ezt az ügyet is máshogy látta: „Az egész nevetséges, ahogy én ismerem a történetet, teljesen máshogy történt. Nem akarok tudni róla. Az egyik legragyogóbb filmes... nagy veszteség Amerikának.″

Polanski legutóbbi rendezései a Szellemíró (The Ghost Writer, 2009), mely 2010-ben elnyerte a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Ezüst Medve díját, és az Öldöklés istene. Legújabb, szereposztódívány-tematikájú filmjét idén mutatták be Cannes-ban, címe La Vénus à la fourrure (Bundás Vénusz).