A leszbikusok is megszívják
További Cinematrix cikkek
- Egy ültő helyünkben végigdaráltuk Stephen King kedvenc misztikus sorozatát
- Kegyetlenül megdolgoztatta az agytekervényeinket Hugh Grant új vallásos thrillerje
- Az új Dűne-sorozat pont arról szól, amitől napjainkban a legjobban rettegünk
- Maradj csak szenvedő, irányítható és gyermek
- Ryan Reynolds felesége miatt újraforgatták a Deadpool & Rozsomák végét
Mit tudhat egy férfi két nő szerelméről? Miért kapott Cannes-ban Arany Pálma-díjat egy háromórás, leszbikusokról szóló film? Mennyire valósághű az Adéle élete? Sok kérdésre választ kaptunk a miskolci Jameson Cinefesten bemutatott Adéle élete című film első magyarországi vetítésén, és az is kiderült, milyen az, amikor ront egy film értékén a mindent megmutató leszbikus szexjelenet.
Az Arany Pálma-díjas Adéle élete jóval több mint egy leszbikusokról szóló film, túlmutat az eddig készült, azonos neműek szerelmét megmutató filmeken. Elmarad például az ilyen filmekben megszokott kötelező elem, a coming out jelenete, ami valóban a szubkultúra sajátossága, de mégsincs hiányérzetünk, mert az Adéle életének egészen más a lényege. A szerelem nemtelen, és legyen szó akár hetero, leszbikus vagy meleg párkapcsolatról, ha a szellemi-érzelmi-testi hármasból bármelyik is hiányzik egy kapcsolatban, akkor az csak ideig-óráig működhet. Ennek ábrázolásában egyedülálló és időtlen a tunéziai-francia származású rendező, Abdellatif Kechiche alkotása.
A kétrészes, háromórás film sodrását időről-időre indokolatlanul hosszúra hagyott, túlnyújtott jelenetek szakítják meg, és ezek közé tartozik a filmtörténelem feltehetően leghosszabb leszbikus szexjelenete is, mert teljesen kizökkent abból az egyértelmű mondanivalóból, hogy a leszbikus kapcsolatok is csak olyanok, mint a heterók. Hogy beleszeretni egy emberbe nem nemi szervektől függ. A rendező és a két színésznő, Adèle Exarchopoulos és Léa Seydoux mindent beletett a szexjelenetekbe, de ennél hitelesebb, reálisabb leszbikus szexjeleneteket is láthattunk már. Sokszor lehet olyan érzésünk, hogy a színésznők a kamerának játszottak, ellentétben például a szintén leszbikusokról szóló L Word sorozat egy-egy szexjelenetével, amikben fontos szerepet kapott ugyan a kamera, de az érzelmesség és az összhang jóval rövidebb jelenetekben is lényegesen többet adott. Ez az egyik gyengéje is a filmnek, gyakorlatilag olyan mintha egy 2013-as Emmanuelle részt nézne az ember.
Ez pedig nehezen hozható össze azokkal az apró szépségekkel, ahogyan a még iskolás Adéle gondolatait és érzelmi életét szépirodalmi idézetekből ismerjük meg, sőt a film elején még arra is utalást kapunk, hogy most bizony sokoldalas leírásokkal teli történetet látunk. A film abszolúte szépsége a kék színnel és annak árnyalataival való játék, amely az ágyneműktől kezdve Emma haján keresztül a zárójelenetben viselt ruháig mindvégig fontos szerepet kap. Nem véletlenül, hiszen a film a 2010-es Blue Angel képregény filmes adaptációja, angol címe Blue Is The Warmest Color, azaz A kék a legmelegebb szín. De a film annyira sokrétű, hogy ha valaki ezeket a nüansznyi részleteket nem veszi észre a film közben, az akkor sem veszít az értékéből, tökéletesen átjön a lényeg.
Az Adele-t alakító Adèle Exarchopoulos játéka lenyűgöző, három órán át szinte mindvégig a száját látni, amit igen ritkán zár össze, látjuk érintetlenül, csókolózás, evés és igen, szex közben is. Az 1993-as születésű francia színésznő tényleg a hátán viszi az egész filmet, neki köszönhetően ez a film méltán nevezhető a leszbikus Házibulinak. A játéka mégsem elég ahhoz, hogy a női érzelmek sokrétűségét bemutassa, egy-egy motiváció jóval összetettebb, így az Adéle élete csak próbálja visszaadni, hogy mi minden zajlik a nőben. Az érzelmi kitörések a filmben sokszor pusztán abból állnak, hogy Adélenek valami nagyon fáj, ezért sokat sír. Ráadásul jellembeli hiba is van Adéle karakterében, amíg az elején szinte szájbarágósan megkapjuk, hogy egy indulatos, mohó gimnazista lányról van szó, a későbbi cselekvéseiben, veszekedésekben nyoma sincs az első kettőnek. Konfliktuskerüléssel próbálja megoldani a párkapcsolat nehézségeit, de életszerűtlen, hogy a történet előrehaladásával már nem támadással védekezik, hanem azonnal megalkuszik.
Noha a háromórás film az elnyújtott befejezése nélkül is megállná a helyét, mégis egyedülálló módon mutatja meg, hogy a párkapcsolat az egyénektől és nem a nemi szervektől függ. Az Adéle élete tökéletesen ábrázolja, hogy ugyanazokkal a problémákkal kell szembenéznie minden szerelmesnek, függetlenül attól, hogy mi van partnere lába között.
Rovataink a Facebookon