Szex és szerelem nem csak leszbikusoknak

Az Adéle élete - 1.-2. fejezet című film két dolog miatt jut el sokkal több emberhez, mint bármely másik francia szerelmes film. Az egyik, hogy ennek a filmnek ítélte a Steven Spielberg vezette zsűri az Arany Pálmát a 66. cannes-i filmfesztiválon. A másik, hogy a szexjelenetekben sokkal többet mutatnak, mint amennyit nem pornófilmekben megszoktunk.

Az, hogy sokakhoz eljut az Adéle élete, mindenképpen örömteli. Egyszerűen azért, mert ez egy nagyon jó film. Az, hogy a szexjelenetek miatt híresült el, annyira nem jó hír, mert ezek a jelenetek a film legfurcsább és bármilyen meglepő, egy idő után legunalmasabb részei.

Adéle (Adèle Exarchopoulos) átlagos középiskolás lány. Szerető szülei vannak, sok barátja, szereti az irodalmat, nem érti a filozófiát. Addigi életének legfontosabb eseménye akkor jön el, amikor (éppen egy randira sietve) meglát a zebrán egy kék hajú lányt. Ettől a pillanattól kezdve Adéle másra sem tud gondolni, csak erre a lányra. Addig nem nyugszik, amíg újra össze nem fut vele. Az érdeklődés kölcsönös, így kezdődik Adéle és a nála néhány évvel idősebb, szépművészetet hallgató Emma (Léa Seydoux) szerelme.

Az, hogy egy leszbikus párról van szó, napjaink Franciaországában csak egy hajszállal jelent számukra több nehézséget, mintha heterók lennének. Meg kell küzdeni egy-két ostoba, ám annál önelégültebb iskolatárssal, akik azt hiszik, hogy ha valaki leszbikus, az egyben azt is jelenti, hogy minden lány tetszik neki. Ahogy a szülőknek (legalábbis Adéle szüleinek) is nehezebb így felvezetni az új partnert. De ettől eltekintve ez a szerelem pont úgy indul és pont úgy alakul, ahogy bármelyik másik.

És ettől olyan jó ez a film. Abdellatif Kechiche egyenes vonalú, komótos tempójú szerelmi történetet rendezett. Semmi nem történik ezzel a két lánnyal, ami ne történt volna meg mindenkivel. Lassan (néha túl lassan) látjuk kibontakozni a szerelmet, látjuk a másik családjába, barátai körébe való beilleszkedés nehézségeit, az első hónapok mámorát, a buktatókat, amik ugyan kezdettől jelen vannak, de csak évek múlva jelentenek igazi problémát.

Adéle családjában spagettit esznek, Emmáéban osztrigát. Adéle anyja szerint egy nő akkor engedheti meg magának, hogy művész legyen, ha van egy jómódú férje, aki el tudja tartani. Emma szülei viszont el sem tudják képzelni, hogy valaki önszántából más hivatást választ magának, mint a művészet. Adéle számára a képlet egyszerű: szereti a gyerekeket, ezért tanítónő lesz. Emma szerint viszont írnia kéne, hiszen olyan szép a naplója. Emma barátai A morbiditás Schiele művészetében címmel doktoriznak, Adéle a festők közül ismeri Picassót, hallott még Picassóról és hát, tudja, hogy ki volt Picasso. Ami az első hónapokban aranyos, sőt, egyenesen vonzó a másikban, később bosszantóvá válik. Pontosan úgy, ahogyan az életben. Az árulás, szakítás, a szakításhoz vezető út, az elválás utáni űr és a találkozás hosszú idő után is pontosan, minden giccs, valószínűtlen fordulat vagy melodráma nélkül van bemutatva.

A cannes-i zsűrielnök közösen adta át a fődíjat a rendezőnek és a két főszereplőnek, Adele Exarchopoulosnak és Léa Seydoux-nak. Ez a gesztus teljesen indokolt volt, hiszen ebben a filmben szinte végig közeliken követhetjük a színésznők arcát, minden érzelem, indulat, sőt gondolat rájuk van írva. Egyenrangú alkotótársai voltak a rendezőnek, másokkal ez film nem sikerült volna így.

Lea Seydoux és Adele Exarchopoulos színésznők, valamint a rendező, Abdellatif Kechiche, Cannes-ban

Fotó: Venturelli / Europress / Getty

A díj viszont valószínűleg a bátorságukért is járt nekik. Nem egyszerűen levetkőztek, nem csak imitálták a szexet. De a nagy bátorság csak részsikert hozott. Egyfelől valóban láthatjuk a középutat a béna játékfilmes álszex és a pornó között, másfelől ez nem sokat tesz hozzá a történethez. Először persze mellbevágó, hogy a nő, akit nemrég a Mission: Impossible - Fantom protokollban láthattunk, tényleg kinyalja (na jó, nyalogatja, éselvileg művaginákat használtak a forgatáson) a partnernőjét, de másodszor, harmadszor már inkább unalmas. A film három órás, többek között azért, mert ezek a szexjelenetek is irgalmatlanul hosszúak lettek.

Érthető, hogy a rendező másképp akarta bemutatni egy kapcsolat testi oldalát, mint ahogyan eddig láttuk. Ez a szerelem erre épült, a két nő utolsó, nagy beszélgetésében is szóba kerül, hogy lesz-e, lehet-e mással ilyen intenzív az együttlét. Mégsem működtek száz százalékig ezek a részek, de ez semmit nem von le abból, hogy az Adéle élete egy kivételesen jó film.

IMDb: 7,3

Rotten Tomatoes: 95%

Index: 10/8

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!