A Marvel agya egy szupergeek

Ha Kevin Feige az utcán jön szembe az emberrel, átfut rajta a tekintetünk, és megyünk is tovább. Tapasztalatból beszélek, úgy mentem el mellette Londonban, történetesen a vele való interjúra rohanva, mintha ott sem lett volna. Nincs benne semmi, amire felfigyelhetnénk, egy negyvenes, tipikus an amerikai fejű fickó, igaz, az átlagnál mintha magasabb lenne, és egy Marvel-feliratos baseballsapkát hord szinte állandóan, de az utóbbira meg csak a geekek figyelnek oda, és tudják, hogy ami a Fege fején van, az egy limitált példányszámú ereklye, pont ilyet kereskedelmi forgalomban nem lehet venni.

A 8,3 milliárd dolláros férfi.

Fotó: Ethan Miller / Europress / Getty

De mit tudok én a geekekről? Pont annyit, mint a Marvelről, szedtem össze a gondolataimat a The Dorchester süppedős szőnyeggel borított folyosóján, nagy cég, de igazán csak azóta, hogy Feige odakerült, és eladták annak a Disney-nek 2009-ben, amit egy évvel ezelőtt még árultak, azóta viszont a szórakoztatóipar behemótja lett. A Marvel korábban abból élt, hogy karakterei filmjogait eladta a nagy stúdióknak, és a Marvel Studios (elődjével, a Marvel Filmsszel együtt) csak egy volt a Hollywoodban található filmes cégek között, se igazi presztízse, se igazi hatalma nem volt, azon túl, hogy a Pókember- és X-Men-filmek előtt megjelent a logója, igazán sok vizet nem zavart.

Feige gyerekkorában hatalmas képregényrajongó volt, amiért vélhetően az apja sokszor meg is feddhette, gondolom az, hogy foglalkozz inkább valami értelmesebbel, gyakran elhangzott a vasárnapi ebéd mellett, amikor a kis Kevin a kezében egy Thor-füzettel ült le a pulykasült mellé. Tuti, hogy előkerült a mi lesz így belőled, fiam is, és az aggódó anyai tekintet, amiben benne volt az is, hogy ha így folytatja, a nyakamon marad a kölyök még negyvenévesen is. Feige az egyetemről került be a filmiparba, Lauren Shuler Donner asszisztenseként. 

„Az első film, amin dolgoztam, a You”ve Got Mail volt, egy Tom Hanks–Meg Ryan-romkom, a mainstream internetezés hőskorából, 1998-ból. Imádtam az egészet, a miliő úgy megfogott, hogy nem is akartam eljönni a forgatásról. Az meg külön poén volt, hogy az én dolgom volt Meget megtanítani emailezni. Nem kell röhögni, volt olyan kor, amikor az emberek még nem tudták, hogy kell számítógépen levelezni.” Mindezt már a kerekasztal-beszélgetésen mondja, ahol nyolcadmagammal ülök, hálistennek leginkább unott arcú, veterán európai filmes újságírókkal, akik vagy minden héten találkoznak egy olyan palival, akinek a filmjei összesen 8,3 milliárd dollárt kerestek, vagy csak nagyon nem érdekelte őket ez a csendes, láthatóan kissé introvertált fickó.

Maradva Donnernél, Feige mosolyogva jegyzi meg, hogy tulajdonképpen neki köszönheti, hogy most itt ülünk. „Lauren emlékezett arra, hogy mekkora képregényfan vagyok, és hogy tudok pár dolgot a Marvel-univerzumról, így amikor az első X-Ment forgatta 2000-ben, megtett társproducernek, ami nagyjából annyit tett, hogy egyfajta élő enciklopédiának használt a karakterekkel, a hátterükkel, a sztorijaikkal kapcsolatban.” Ez így elég meseszerű, mondom, mire bólint, hogy igen, az, de volt még valami, ami miatt szükség volt rá. „Kellett valaki nekik, aki nem filmes szemmel, nem az üzlet oldaláról közelíti meg a projektet, hanem rajongói szemmel nézi. Aki fejből tudja, hogy milyen szögben hajlik a Wolverine kezéből kipattanó penge, és nem kell az internetet túrnia az anyagának a nevéért.”

Én és a Rozsomák.

Fotó: Michael Kovac / Europress / Getty

Tulajdonképpen ez volt az, ami a Marvel-filmeket megkülönböztette a többi szuperhős- és képregényfilmtől. A geekfaktor, a kissé infantilis megközelítés, a poénok, a kikacsintások, amiket csak egy olyan ember tehetett hozzá, mint Feige. „Én minden filmet, forgatókönyvet vagy ötletet úgy néztem, és nézek még a mai napig is, hogy engem, mint rajongót, érdekelne-e a történet, beülnék-e rá a moziba vagy sem.“ Az X-Men után Feige a Marvelnél ragadt, és 2007-ig minden filmjük (Pókember, Daredevil – Fenegyerek, X2, Hulk, Pókember 2, X-Men 3, Pókember 3 stb.) mellett producer vagy executive producer volt, lényegében élesben tanulta ki a szakmát – és mire belejött, a Marvel felajánlotta neki, hogy legyen a Marvel Studios feje. Ez 2007-ben volt, Feige azóta is ezt a posztot tölti be a cégnél.

Amikor arról kérdezem, hogy nem érzi-e a nyomást a Disney részéről, hogy minden filmmel überelni kell az előzőt, csak a fejét ingatja. „Nem jól közelíti meg a kérdést. Ha megnézi a Thor 2-t, nem mondhatja azt, hogy bármivel is próbáltuk volna legyűrni a Bosszúállókat, nincsenek költségesebb trükkök, nagyobb sztárok, semmi ilyesmi. Ha még több robbanást pakolnánk bele, és csak azzal foglalkoznánk, hogy a látványban egy lapáttal rátegyünk az előző filmünkre, egy idő után nem lenne sztori, nem lennének karakterek, csak agyzsibbasztó trükkorgia, és kész. Annak meg semmi értelme. A cég nem ezt akarja, hanem mesélni, jó sztorikat, érdekes hősökről, azokról, akikkel az ember felnőtt, és akikről nem is hitte volna, hogy egyszer a mozivásznon láthatja viszont őket.” Nem akartam ünneprontó lenni, és elmesélni, hogy én a Rahan-képregényeken nőttem fel, nem Thor kalapácsán, de az üzenet átjött. 

A Thor bemutatója.

Fotó: Alberto E. Rodriguez / Europress / Getty

Feige, különösen azóta, hogy beleült a főnöki székbe, amiben, mint mondja, a lehető legkevesebbet tartózkodik, mert forgatásról forgatásra jár, és egyébként is rühelli érzékeltetni a beosztottakkal, hogy ő a góré, szóval azóta, hogy ő mondja ki a végső szót egy-egy film kapcsán, nem fordult még elő, hogy egy rendező megkapta volna egy Marvel-film folytatását is. Mi kell ahhoz, hogy valaki Marvel-rendező legyen, kérdezem, mire felröhög, és visszakérdez, hogy pályát váltanék? Ezen az egész asztal jót mulat, pedig tuti jobb Thor 3-t rendeznék, mint a belga kolléga, aki jegyzetelés közben Loki nevét ipszilonnal írta le, csak mondom. 

„A hülyeséget félretéve, nem kell más, mint érdekes előtörténet, olyan filmek vagy sorozatok, amikkel tudunk azonosulni, amiket mi is megnéztünk, mert érdekesnek tartottunk. Nem lényeg, hogy ezek a filmek kisebb projektek voltak, vagy egy hárommillió dolláros tévéepizód, legyen érdekes és más, mint amit megszoktunk, ennyi. Dolgoztunk olyan rendezővel, aki soha nem járt még egy százmilliós film forgatásán és olyannal is, akinek ez mindennapos volt.” És mi szólt Alan Taylor mellett, aki a Thor 2 előtt csak egy mozifilmet rendezett? „Alan minden olyan tévés íróval és producerrel forgatott már, akiket nagyra becsülünk. Persze a Thor 2 szempontjából a legfontosabb a Trónok harca sorozat volt, hiszen van átfedés a kettő között, igaz, csak egészen alapvető szinten, a fantasy vonalán. Megkerestük, hogy érdekelné-e a projekt, és igent mondott.”

Arról Feige szemérmesen hallgat, hogy először nem Taylort nézték ki a film rendezőjének, hanem a The Killing című sorozatot is készítő Patty Jenkinkst, aki „kreatív nézetkülönbségek” miatt hagyta ott a produkciót. “Alan mellett sok minden szólt, az első beszélgetésünk során, amikor megkérdeztem, hogy mit csinálna másként, mint Kenneth Branagh, az első film rendezője, rávágta, hogy sokkal több külső jelenetet forgatna, kimenne a szabadba, nem épített díszletek, hanem természetes környezet közé vinné a cselekményt. Mivel mi is azt akartuk, hogy Asgaard nagyobb szerepet kapjon a második filmben, ez azonnal szimpatikus volt. A következő filmünket, a Captain America: Winter Soldiert egy olyan rendező kapta, aki eddig főként tévés vígjátéksorozatokat rendezett, akciófilmet legfeljebb a moziban látott, mégis olyan jeleneteket hozott össze, hogy nem hittem a szememnek.”

A Thor-franchise, meséli Feige egy másik újságíró kérdésre, nagyon fontos a Marvel Univerzum szempontjából. „Nem azért tartom alappillérnek, mert az egyik kedvenc karakterem, hanem azért, mert a történetei, a háttere lehetővé tette, hogy elrugaszkodjunk a Földtől, és a sci-fibe hajló motívumokkal egészítsük ki az alapvetően fantasyre épülő Marvel Univerzumot. Thor miatt vannak idegen lényeink, amik a Vasemberre támadnak, és szépen felvezeti a Galaxis őrzőit, ami jövőre jön ki, és ugye az űrben játszódik, a világegyetem túloldalán, már ha lehet ilyen blőd marhaságot mondani róla. Thor köti össze a vasemberi realitást, ha van ilyen, ugye, és a kozmikus bosszúállókat.”

Feige és a Marvel nagy terve, az, ahogy a filmjeiket egymásba fűzik, forradalmasította a képregényfilmipart. Ehhez az kellett, hogy legyen elég érdekes szuperhős, aki köré filmeket lehet forgatni. Feige szeretné, ha a következő szakaszokban egyre többen kerülnének elő, vagy saját filmmel, vagy saját tévésorozattal.  „A Captain America 2-ben bemutatkozik a Falcon, azaz Sólyom, a kicsivel távoli jövőben pedig várható egy Doctor Strange-film is, ő az a karakter, akit nagyon szerettem gyerekként is, de nem is ez a lényeg benne, hanem az, hogy a Bosszúállók -Galaxis őrzői vonalon túlmutat, hiszen egy újabb, addig ismeretlen szegmensét nyitja meg a Marvel Univerzumnak, a természetfelettit, alternatív, avagy párhuzamos világokat, és így tovább.”

Feige ezek után még mesélt egy kicsit a Thor 2 forgatásáról és arról, mennyire fontos a humor a filmekben (“ha nincsenek poénok, visszadobjuk a forgatókönyvet”), és kilátásba helyezte azt, amit azóta már tudunk: a dettó a Disney érdekeltségébe tartozó amerikai ABC tévécsatornán látható Marvel’s Agents of S.H.I.E.L.D. című tévésorozat is szerves része a Marvel Univerzumnak, és nemcsak az abba átruccanó filmes karakterek, hanem a sztorik miatt is: a Thor 2 története kvázi a tévében folytatódott, és lesz crossover a többi Marvel-filmmel is. Mert Kevin Feige világában minden mindennel összefügg.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!