Tarolhatnak a kosztümös filmek

Magyar idő szerint hétfő hajnalban kezdetét veszi egy nagyjából két hónapos időszak Hollywoodban, amit csak Awards season, azaz Díjkiosztó-szezon néven szokás emlegetni. A héten már kiosztottak pár díjat, a People’s Choice-t, azaz közönségdíjakat, de ennek 58 kategóriájára bárki szavazhatott, így nem is nagyon veszik komolyan Hollywoodban. Az első jelentős díj a pár óra múlva átadásra kerülő Aranyglóbusz, amit nem 58 kategóriában, és nem is akárkik osztogatnak, hanem a Hollywoodban dolgozó külföldi újságírók.

Nem mintha ettől olyan nagy értéke lenne a díjnak - az idén 71. alkalommal kiosztásra kerülő szobrot, illetve a gálát és a jelöléseket évtizedek óta övezik botrányok. Korábban azzal vádolták meg a HFPA (Hollywood Foreign Press Association) tagságát, hogy szó szerint meg lehet tőlük venni a nevezéseket, az pedig nyílt titok, hogy ajándékokkal, jutalomutakkal és sztárok társaságában eltöltött vacsorákkal korrumpálják az újságírókat. Más oka nemigen lehetett annak, hogy Az utazó című iszonytatóan tré Angelina Jolie-Johnny Depp filmet három kategóriában is jelölték 2010-ben. A lóláb ebben az esetben annyira kilógott egyébként, hogy az abban az évben rendezett gálán Ricky Gervais műsorvezető nyíltan meg is vádolta a HFPA-t azzal, hogy lefizethetők.

Mi ez?

Nem Gervais volt az egyetlen, akinek a bögyében voltak (és vannak is) az újságírók. Robert de Niro 2011-ben kapta meg a Cecil B. DeMille Award nevű életműdíjat, aminek átvételekor kétszer is beszólt a HFPA-nak, igaz, őt az is zavarta, hogy a kritikusok rosszakat írtak az Utódomra ütök című, kétségkívül borzasztó vígjátékáról. Azért a köszönőbeszédben azt is megemlítette, hogy az egész Aranyglóbusz csak azért van, hogy a HFPA tagjai velük, színészekkel fényképeztethessék magukat. Az idei gálán nem tudni, ki fog beszólni, vagy kinél romlik el a súgógép, de az már biztos, hogy az idén szintén életműdíjjal jutalmazott Woody Allen nem fogja átvenni az elismerést, mert nem jár ilyen eseményekre - és ebbe az Oscar-gála is beletartozik.

Az Aranyglóbuszt egyfajta lakmusztesztnek szokás tartani az Oscar-díjak előtt, azaz ha valaki itt nyer, akkor jó esélye van egy Oscarra is. Ez persze, mint minden nagy közhely, csak részben igaz,  az arány úgy 50 százalékos lehet, ráadásul az Oscar-jelöltek névsorát csak jövő héten hozzák nyilvánosságra, így teljes bizonyossággal csak csütörtök délután nyilatkozhatunk arról, melyik Aranyglóbusz-nyertesnek van sansza a márciusi Oscar-gálán. Az Aranyglóbusz éveken át próbált olyan lenni, mint az Oscar, komoly, nagy díjnak akarták feltüntetni, de hálistennek pár éve felhagytak ezzel, és a szervezők igyekeznek egy fesztelen vacsorát rendezni, aminek során két fogás közé be lehet szuszakolni egy-egy díj átadását.

Milyen buli?

A sokkal merevebb, ünnepélyesebb Oscarral ellentétben ma hajnalban nagy kerekasztalok mellett ülő filmeseket és tévéseket látunk majd, akik a kamera láttán előszeretettel grimaszolnak és ölelgetnek pályatársakat. Az Aranyglóbusz laza és kötetlen buli, sugallja a közvetítés, és ezt erősítik a műsorvezetők is. Ricky Gervais brit komikus háromszor is borzolhatta a meghívottak idegrendszerét, de amikor burkoltan lebuzizta Tom Cruise-t vagy John Travoltát (egy prominens szcientológusról beszélt, bármelyikük lehet), akkor már lehetett tudni, hogy nem sok babér terem neki az Aranyglóbuszon. Utána Amy Poehler és Tina Fey kettőse következett, akik a Gervais lazasága és éles nyelve miatt egyre acélosabb nézettségen még egyet löktek, és a gálát olyan vasárnap esti programmá tették, amit tényleg szeretnek a fiatalok is. 

A többi díjtól eltérően az Aranyglóbusz a filmeket is két nagy kategóriára osztja: külön díjazzák a drámákat és vígjáték/musical kategória indulóit. Idén az utóbbi mezőnye kicsit furán alakul, hiszen a legjobb “könnyed” film díjára jelölt ötösfogatból (Amerikai botrány, A nő, Inside Llewyn Davis, Nebraska és A Wall Street farkasa) mindössze a hatvanas évek New Yorkjában kóválygó folkzenészről szóló Inside Llewyn Davis tekinthető musicalnek, de hogy a többi nem vígjáték és nem is énekelnek egyikben sem, az hóttziher. Ugyanebbe a kategóriába sorolták az Augusztus Oklahomában című filmet is, ami dettó nem sorolható egy kategóriába mondjuk a Másnaposok 3-mal.

Amy Poehler és Tina Fey.

Kiket jelöltek?

A legtöbb jelölést, szám szerint hetet az Amerikai botrány (vígjáték) és a 12 év rabszolgaság (dráma) kapta, utóbbinak jóelőre oda is lehet adni a legjobb filmnek és rendezőnek járó díjakat, bár mi szívünk szerint a Gravitációt és Alfonso Cuaront díjaznánk, de nem mi ülünk majd Pittné Angie mellett a terülj asztalkám mellett, hanem az HFPA magyar tagja, azaz Návai Anikó. A 12 év rabszolgaságról ráadásul meglehetősen cinikus módon süt, hogy díjesőre gyártották, és sajnos az ilyesmit a grémiumok két kanállal be szokták kajálni. A legerősebb mezőnye a színészkategóriáknak van, Chiwetel Ejiofor (12 év rabszolgaság) és Idris Elba (Mandela) ráadásul nemcsak filmes, hanem tévés kategóriában is nyerhet. Mi legszívesebben Matthew McConaughey (Mielőtt meghaltam) AIDS-beteg alakítását díjaznánk a drámai színészek versengésében, és adnánk egy díjat Leonardi DiCapriónak is, mert A Wall Street farkasáért nagyon megérdemelné.

Nagyon kemény a drámai színésznők kategóriája, ahol Cate Blanchett, Sandra Bullock, Judi Dench, Emma Thompson és Kate Winslet verseng, mindannyian nyertek már Aranyglóbuszt vagy Oscart, és az idei teljesítményük is egészen elképesztő volt. A legjobb sajtója Bullocknak van, és mi is neki adnánk a szobrot, de ez nem jelent semmit, ugye. A vígjátékszínésznők között Meryl Streep díja biztosnak látszik, de a mellékszereplői kategóriák nagy dilemmát okozhattak az újságíróknak. A nők között Jennifer Lawrence, Lupita Nyong’o és Julia Roberts a legesélyesebb, Lawrence mellett leginkább az szól, hogy tavaly mindent megnyert, amit lehetett, és jó a sajtója, Nyong’o a 12 év rabszolgasággal automatikusan esélyes, Roberts pedig mára a film egyik nagyasszonyának számít. 

A férfi mellékszereplők mezőnyéből mi szinte mindenkinek díjat adnák, hiszen a Phillips kapitányban feltűnt, szomáliai születésű Barkhad Abdi intenzív játéka, vagy Daniel Brühl (Hajsza a győzelemért) Niki Laudája, Bradley Cooper szélhámosa (Amerikai botrány) és Michael Fassbender (12 év rabszolgaság) kegyetlen rabszolgatartója között nem nagyon lehet különbséget tenni, és akkor még ott van Jared Leto is, akinek csak azért nem adnánk szobrot, mert nem tudjuk neki megbocsátani a 30 Seconds to Mars nevű zenekart. Hogy aztán ki nyer, és jogosan-e vagy sem, az majd kiderül. (A tévés kategóriákról a commet:comon írunk.) 

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!