91 585 ember kell egy jó filmhez

A közösségi támogatás lehet a szebb világ záloga. Egy olyan világé, ahol többé nem kell feltennünk azt a kérdést, hogy hát ezt az ótvar filmet meg kinek a pénzéből hozták össze. Egy olyan világé, ahol viszont csupa olyan film készül, amit a rajongók nemcsak szeretnének, de előre ki is fizetnek.

Például ha egy 2007-ben elkaszált sorozat rajongói még hat év után is 5,7 millió dollárt adnak össze azért, hogy film készüljön egy fiatal magánnyomozólány kalandjaiból, akkor ott már nem sokat lehet tévedni. 91 585 ember akarata és pénze elég ahhoz, hogy összejöjjön a Veronica Mars-film, és a készítők nem is okoztak csalódást.

Tulajdonképpen rövidre is zárhatnánk ezt a kritikát azzal, hogy nézzék meg, hogy áll a film a Rottentomatoeson meg a Metacriticen, mármint a közönség értékelése szerint. 96 százalék és 8,9 pont (a tízből). És higgyék el, nem a főszereplő, Kristen Bell döbbenetes mennyiségű férfirajongója tornázta fel ilyen magasra a dolgot, hanem az, hogy a filmet íróként, rendezőként és producerként is közreműködő, a sorozatot is jegyző Rob Thomas tényleg baromira érzi, mi kell ahhoz, hogy ez az amúgy nem olyan nagy truváj alap jól működjön.

Annak, aki kimaradt a sorozatból annak ellenére is, hogy gyalázatos minőségű magyar szinkronnal valamelyik magyar adón is megnézhette volna: a Veronica Mars egy Veronica Mars nevű lányról szól, aki korábban egy kaliforniai városka gazdag gyerekeivel lógott, de aztán vége lett a jó időknek, egyrészt mert valaki meggyilkolta a legjobb barátnőjét, másrészt mert az apja, aki akkor még a Neptune nevű városka seriffje volt, Veronica fiújának apját vádolta meg a gyilkossággal (aki amúgy a meggyilkolt lány apja is). Veronicát kiközösíti a gazdagok galerije, az apja hirtelen már nem seriff, hanem magánnyomozó, a lány így nem inni kezd vagy öngyilkos lesz, hanem 17 évesen elkezd ő is az irodának dolgozni. Veronica a három évad alatt aztán nemcsak a gyilkost találja meg, de jó pár egyéb rejtélyt is megold, sőt, a tinisorozatok alapvető szereplőjével, a titokban jószívű, de cinikus és ellenséges sráccal is összejön, aztán persze szétmennek, és Veronica inkább egy cuki jófiút választ.

Na, a most elkészült film is nagyjából így foglalja össze a három évadot az első három percben, és tulajdonképpen ez az egy komoly negatívum van az egész projektben: aki nem nézte a sorozatot, az ennyitől nem kerül egy fordulatszámra azokkal, akik végigdrukkolták az egészet, akik könnyes szemmel nézték a LoVe Moments (Logan és Veronica) videókat a Youtube-on, vagy akik ötven dollárt fizettek a Kickstarter-kampányban azért, mert ahhoz járt a póló.

Ezek az emberek nem fogják érteni a Pizz-vagy-Logan szerelmi szálat, sőt, hülye picsának gondolják majd az ide-oda csapongó szőkét. Elég nagy esélye van annak, hogy az előtanulmányokat hiányosan elvégző nézők nemcsak a belsős poénokat nem értik majd (például amikor egy szereplő azt kérdezi Veronicától, hogy mi lett az FBI-os melóval), hanem azt sem veszik észre, hogy a film pont ugyanazért jó, amiért a sorozatot szeretni lehetett.

Nem a rejtélyek miatt, azokat a sorozathoz hasonló módon most is kicsit hányavetin kezelte a stáb, bár nagy meglepetésből most is jut pár. A Veronica Mars a színészek közti, szinte kézzel fogható erősségű kapcsolatról szól. Hogy Veronica és az apja közti viszony úgy hihetetlenül életszerű és irigylésre méltó, hogy közben egy kicsit sem érzelgős, művi vagy cukormázas. Hogy hiába mentünk előre 9 évet az időben (ami nagyon kellett már a színészek valós és a filmben játszott életkora közti különbség miatt), a régi szerelmi szál a rosszfiúval ugyanúgy működik, ahogy a sorozat utolsó néhány részéből emlékszünk rá: nagy csendek, szégyenlős félrenézések, suta mozdulatok, és persze durva szikrázás. Hogy a párbeszédek csattannak, a poénok ülnek, a beszólások pedig tényleg olyanok, amiket az adott helyzetben mi is szeretnénk odavágni foghegyről. És még tömegbunyó is van, amibe mi is beszállnánk.

Az más kérdés, hogy a film egyik vezérelve egyértelműen az volt, hogy a lehető legtöbb karaktert visszahozzák a vászonra. Erre a tízéves érettségi találkozó mellett az is jó alkalmat ad, hogy Logant (a rosszfiú exszerelmet) azzal vádolják, hogy meggyilkolta a barátnőjét (a korábbi iskolatársból popsztárrá lett Bonnie DeVille-t). Logan persze azonnal felhívja Veronicát, aki közben New Yorkba költözött, ügyvédnek tanult és épp azon van, hogy elnyerjen egy zsíros állást egy komoly cégnél, ahol többet keresne egy hónap alatt, mint a még mindig magándetektívként dolgozó apja egy év alatt. Először csak néhány napról van szó, aztán Veronica egyre mélyebbre merül abban a világban, amit úgy ott akart hagyni, és hirtelen már nem is az a kérdés, hogy Logan megmenekül-e a börtöntől, hanem hogy Veronica megmenekül-e a régi önmagától.

Szóval jönnek vissza sorjában a régi karakterek, és bár mindegyiküknek örülünk, van néhány, akit csak izzadságszagú cipőkanállal lehetett visszaszuszakolni a szkriptbe, és olyan is akad, aki a film alatt érthetetlen döntéseket hozva hullik vissza a karakterfejlődés egy korábbi állapotába. Szerencsére több van a kellemes meglepetésből, Logan első megjelenése olyan felütés, amire még a legmegátalkodottabb rajongók sem számítottak; végre megtudjuk, miért volt fura haja a Grace Klinikában néhány részt kapó Macnek (Tina Majorino); de az új szereplők között is főleg olyanokat találunk, akik nélkül kevesebb lett volna a film: Jerry O'Connel, mint korrupt és piperkőc seriff, James Franco, mint a szűkített farmert magára ráncigáló James Franco).

Szerencsére a sztori is jó. Annyira nem, hogy palástolja a kényszeredett szereplősorolást, de úgy ad folytatást a nagyon rosszkor és rosszul véget ért sorozatnak, hogy a végén akár lezárást is kapunk, és az nagyon hiányzott Veronica történetéből. Persze azért ez a lezárás olyan, hogy Rob Thomas (és a szerepeket egyértelműen jutalomjátékként megélő színészgárda) akármikor felveheti a szálat, és folytathatja a felvágott nyelvű, okos és csinos magándetektívlány kalandjait. Például ha indítanak egy új kampányt a Kickstarteren és összeszednek még pár millió dollárt. Egy ilyen pozitív megerősítés után ez valószínűleg nem lesz nagy kihívás, szerencsére.