Róluk szól idén Cannes

Szerda este a Grace – Monaco csillaga című film díszbemutatójával veszi kezdetét a cannes-i filmfesztivál, ahol idén is az európai film sztárjai hemzsegnek majd a vörös szőnyegen, hogy népszerűsítsék a legújabb munkájukat. Idén tényleg igazi nagyágyúkkal lesz tele a program, a veterán Jean-Luc Godard, David Cronenberg, Mike Leigh, Ken Loach, Atom Egoyan és a Dardenne fivérek a versenyprogramban indulnak, de a merészebb filmeket felvonultató Un Certain Regardban is olyan nevek vannak, mint Wim Wenders, Asia Argento, Ryan Gosling vagy éppen a magyar filmet képviselő Mundruczó Kornél. Az Index a helyszínről tudósít majd a fesztivál során.

A cannes-i filmfesztivál kétségkívül a legjelentősebb filmes esemény: az év meghatározó filmjeit itt mutatják be, a filmszakma fontos találkozói is ekkor zajlanak. Noha van némi ellentmondás a filmfesztivált körülölelő rongyrázás és az európai filmpiac jelenlegi állapota között, azért az év végi összesítő listákon elég nagy számban szoktak szerepelni Cannes-ban bemutatott filmek. 2014 legjobbjait fogjuk megnézni az elkövetkezendő 10 napban, de ezekért az emberekért a világ végére is elmennénk.

Grace Kelly

Az már biztos, hogy annyi év után ismét Grace Kellyről fog szólni a fesztivál: a monacói hercegnő életéről készült filmet vetítik a megnyitón. A Grace – Monaco csillaga főszereplője Nicole Kidman, rendezője pedig az az Olivier Dahan, aki az Edit Piaf-filmet rendezte (akkor Berlinben vonultak a vörös szőnyegen). Ez némi bizakodásra ad okot, reméljük, hogy a Grace nem lesz olyan borzalmas fiaskó, mint amilyen a Diana volt pár hónapja. Sajnos ennek ellentmondani látszik, hogy a filmet kivonták az Oscar-versenyből, Harvey Weinstein forgalmazni sem akarja, és Albert herceg is elhatárolódott. Mindenesetre egy Grace Kelly életéről szóló filmnek mindenképpen Cannes-ban van a helye: a színésznő először 1955-ben járt a fesztiválon a Country Girl című film főszereplőjeként, ekkor ismerkedett meg a monacói herceggel is. Később 1972-ben és 1980-ban is visszatért a fesztiválra, előbb Hitchcock Téboly című filmjének stábjához csatlakozott, utóbb pedig a rendező halálára emlékezésképpen. 

Sofia Coppola

A Coppola klán tagja, mint az a fenti fotón is látszik, nem először jár Cannes-ban, a fotó 1979-ben készült, ebben az évben nyerte édesapja az Arany Pálmát az Apokalipszis most című filmjével. Sofia később saját jogán is volt már a fesztivál vendége, az Öngyilkos szüzeket 1999-ben a Rendezők két hete mutatta be, 2006-ban a Marie Antoinette a versenyprogramban szerepelt, az Un Certain Regard nyitófilmje tavaly a Lopom sztárom volt. Sofia Coppola idén a zsűriben ül, azaz az ő szavazata fogja eldönteni, hogy ki kapja idén az Arany Pálmát. 

Jane Campion 

Az új-zélandi rendező az első és azóta is az egyetlen női rendező, aki valaha elnyerte a cannes-i filmfesztiválon a legjobb filmnek járó Arany Pálmát Zongoralecke című filmjével. Jó, igaz, tavaly az Adéle életének fődíja nemcsak a rendezőnek, hanem a két színésznőnek is járt, mindenesetre most a zsűrielnök Campionon a világ szeme, hogy lesz-e újabb női Arany Pálma. Nincs túl nagy választási lehetősége: tény, hogy a fesztivál különböző programjaiban vetített 49 filmből 15-öt rendezett nő, de ebből csak kettő van a versenyprogramban. Igaz, ez még mindig több, mint két évvel ezelőtt, amikor egyetlen női rendező munkája sem került a versenyprogramba. 

Jean-Luc Godard

Van az a filmes legenda, hogy Godard egy szalvétára firkantotta fel a Kifulladásig forgatókönyvét, és az idén 83 éves rendező új, sorban a 39. filmje is hasonlóan egyszerű történettel bír, amiben egy nő, egy férfi és egy kutya (!) kap fontos szerepet. Az Adieu au langage minden szempontból kísérleti filmnek tekinthető: 3D-ben készült, alig 70 perc hosszú, és az előzeteséből alig valamit lehet kihámozni a sztoriból. Ugyanakkor miért is kellene? Godard a francia film, és úgy egyáltalán az európai film és filmnyelv nagy megújítója, éppen ezért érdekes lesz látni, hogyan gondolkozik az új modern technikákról. Hogyan alkalmazza a videót vagy éppen a három dimenziót, vagy az olyan régi dolgokat, mint a történetmesélés. Papíron nincs túl nincs sok esélye díjat nyerni: korábban már hatszor szerepelt a fesztiválon, mégsem nyert még egyszer sem – lehet, hogy éppen ezért akarják majd kompenzálni valamivel. 

A Dardenne fivérek és Marion Cottillard

Jean-Pierre és Luc Dardenne először 1999-ben nyert Arany Pálmát (Rosetta című filmjükkel), 2002-ben csak egy legjobb színész díjra futotta (A fiú), majd 2005-ben jött a második Arany Pálma (A gyermek), majd a legjobb forgatókönyv 2008-ban (Lorna csendje), 2011-ben pedig a zsűri nagydíját kapták (Srác biciklivel). Mint látszik, az utóbbi öt filmjükkel még sosem távoztak díj nélkül, idén is minden esélyük megvan rá, hogy nyernek valamit. Nem valószínű, hogy Arany Pálmát, hiszen eleve nagyon szűk az a kör, akiknek már kettő van (Francis Ford Coppola, Michael Haneke, Emir Kusturica, Shohei Imamura, Alf Sjoberg, Bille August), hármat pedig még soha senki sem gyűjtött be. Eddig. A zászló inkább a főszereplőnek, Marion Cottillardnak áll, akit már kétszer is mellőztek Cannes-ban (Rozsda és csont, Immigrant), idén minden esélye megvan, hogy ő nyerje el a legjobb színésznő díját a Két nap, egy éjszaka című filmben nyújtott alakításáért. 

David Cronenberg és Robert Pattinson

Két évvel ezelőtt óriási bukás volt a rendező legutóbbi filmje, a néhány jelenettől eltekintve mindvégig egy limuzinban játszódó Cosmopolis: Cronenberget és a főszereplő Robert Pattinsont a fesztivál azonban úgy fogadta vissza, mintha mi sem történt volna. Reméljük megérdemli a bizalmat: a Maps to the Stars című hollywoodi szatírájában olyan bombasztárok szerepelnek, mint Julianne Moore, Mia Wasikowska, John Cusack és Robert Pattinson. Ahogyan a jóléti társadalom kritikáját megfogalmazó (és kissé szájbarágós) Cosmopolisban, így látatlanban a Hollywoodot kifigurázó Maps to the Starsban is minden megvan ahhoz, hogy jó értelemben véve kellemetlen film legyen az álomgyárról, sőt, még Pattinson és a limuzin is annyira összenőtt, hogy Cronenberg ebben a filmben sem tudott lemondani a párosukról. (Pattinson egyébként még egy filmben szerepel a fesztiválon, annak az a címe, hogy Rover.)

Rosario Dawson és Atom Egoyan

A nemrég 35. születésnapját ünneplő színésznő legutóbb azzal hívta fel a figyelmet magára Cannes-ban, hogy bugyit villantott az As I lay dying vörös szőnyeges bevonulásán, most viszont egy szupernek látszó Atom Egoyan-filmben szerepel, ami ugyan kísértetiesen hasonlít a szintén Kanadából érkező Fogságban sztorijára, de mivel azóta is kísért minket az emléke , repesve várjuk a The Captive vetítését is, főleg úgy, hogy Egoyantól 15 éve láttunk utoljára jó filmet (a szintén Cannes-ban bemutatott Felícia utazását). Sajnos a Captive-ben szerepel Ryan Reynolds is, igaz, szakáll mögé rejtette az arcát; reméljük, őt ellensúlyozza majd a forgatókönyv és a Killingből ismert Mireille Enos.

Berenice Bejo és Michel Hazanavicius visszatérése

Három évvel ezelőtt ez a két név senkinek nem mondott semmit: aztán Hazanavicius 2011-es némafilmje, az Artist Oscar-díjas lett, női főszereplője (és felesége) Berenice Bejo a legjobb színésznő díját nyerte Cannes-ban, Jean Dujardin pedig már olyan A-ligás sztárok filmjében nyomul, mint George Clooney. Hazanavicius és felesége is visszatér a vörös szőnyegre: és ha azt gondolnánk, hogy a némafilmes Artisthoz hasonlóan egy könnyed és szórakoztató filmben, akkor ennél nagyobbat nem is tévedhetnénk. A Search egy ráadásul egy Csecsenföldön játszódó háborús film, Bejón kívül van benne cuki kisfiú és Anette Benning is. 

Ryan Gosling és Christina Hendricks

Három éve Ryan Gosling és Nicolas Windig Refn együtt ment a mennyországba a Drive vetítése után. Díjat is nyertek, csókolóztak is a vörös szőnyegen, de hiába, tavaly a Csak Isten bocsáthat meg akkora bukta volt, hogy csak néhány értő rajongó tudta feldolgozni azt a baromságot. Cannes azonban nekik is megbocsát, de most külön-külön térnek vissza: Refn a zsűrit erősíti, Ryan Gosling első rendezése pedig az Un Certain Regardban kapott helyet, ahol Mundruczó Kornél kutyáival küzd a díjért. A filmjének az eredeti  címe az volt, hogy How to cath a monster, ebből lett később Lost River. Szerepel benne Christina Hendricks, Matt Smith és Saorsie Ronan is, és noha ennél többet nem is nagyon tudni a filmről, már előre meg vannak őrülve érte. És persze mindenki közben csendben retteg, hogy ugye nem lesz olyan borzalmas, mint amilyen James Franco rendezői bemutatkozása volt. 

Asia Argento és Charlotte Gainsbourg

A legendás botrányhősnő ezúttal saját rendezésével érkezik Cannes-ba, az Un Certain Regardban mutatja be az új filmjét, a főszerepben Charlotte Gainsbourggal, aki úgy tűnik, szereti, ha a rendezők megkínozzák kihozzák belőle a maximumot, legutóbb az Antikrisztus ominózus premierjén vett részt a cannes-i filmfesztiválon. Az 1984-ben játszódó Incompresa önéletrajzi ihletésű, Asia Argento a gyerekkori emlékeit idézi fel benne, hogy milyen volt felnőni Dario Argento sztárrendező és Daria Nicolodi színésznő mellett. A film alapján úgy tűnik, nem volt könnyű. 

Xavier Dolan és a szuper frizkója

Emlékszik még valaki arra, hogy mit csinált 25 évesen? Mert ez is kanadai nyikhaj őstehetség ennyi idős korára az ötödik filmjét rendezte meg, ebből négy szerepelt már a cannes-i fesztiválon (a legutóbbi, nálunk a Titanicon vetített Tom a farmon-t végül Velencének adta). Egészen biztos, hogy idén is neki lesz  a legjobb frizurája a vörös szőnyegen: a melegségét nyíltan vállaló rendező mindig szuper ruhákkal és szemüvegekkel szerelkezik fel a fesztiválra. Xavier Dolan ugyan cannes-i csodagyerek, de idén először került be a fesztivál hivatalos versenyprogramjába, ráadásul egy olyan filmmel, amiben a korábbi munkáinak a tematikáját és stílusát is sikerült ötvöznie. A Mommyban Xavier Dolan az író és a rendező, valamint szokás szerint ő vágta és felelt a jelmezekért, visszahozta a Megöltem anyámat főszereplőjét és problematikáját, és az egészet a Tom a farmon közegébe helyezte. Ebből még bármi kisülhet. 

Mundruczó Kornél és a kutyák

2005: Johanna; 2008: Delta; 2010: Frankenstein-terv; 2014: Fehér isten – az évek, amikor Mundruczó Kornél a cannes-i filmfesztiválon szerepelt. Kétszer versenyprogramban, idén a merészebb filmeket bemutató Un Certain Regardban kapott helyet, ami mindenképpen egyedülálló alkotói teljesítmény. A Fehér isten stábjának lesz idén a legjobb antréja a vörös szőnyegen, ugyanis kutya szereplők is elkísérik a filmet Cannes-ba, és csokornyakkendőben fognak parádézni a vörös szőnyegen a film stábja mellett. A filmet szombat este, a fesztivál csúcspontjának számító időpontban vetítik majd, a fesztiváligazgató Thierry Fremaux személyesen mutatja majd be a filmet a közönségnek.