Imádjuk Demónát

03
2014.06.05. 16:34

Ismét beletrafált a Disney, a Jégvarázs után már a Demóna is döntögeti a bevételi rekordokat, hiszen nagyon jól nyitott a film. A Demóna nem a cuki animációs kategória, de remek családi film lett belőle, tíz év fölött bátran ajánljuk. Lelkesedésünket egyébként nem osztja mindenki, Amerikában például nem talált egyértelműen jó fogadtatásra a film, a legtöbb kritika Jolie gyenge, egysíkú alakítását emeli ki, mi azonban még ebbe sem tudunk belekötni. Mondjuk kétségtelenül jót tett a Demónának, hogy közvetlenül a szintén ezen a héten debütáló Szépség és a szörnyeteg után láttuk, és azután valószínűleg bármit élveztünk volna.

A Demóna az 1959-es Disney-klasszikust, a Csipkerózsikát veszi elő újra, ezúttal azonban teljesen más szemszögből. Csipkerózsika – vagyis Auróra – ebben a sztoriban ugyanis teljesen mellékes, ábrándos szemekkel és hosszú szőke hajjal sétál a zöld erdőben, néha mond valamit, de más szerepe nincsen. Ezt mondjuk sokan szemére is vetik a filmnek, számomra értelmetlenül, hiszen ez a sztori egyértelműen a gonosz tündérről, Demónáról, és Auróra apjáról, illetve a kettejük harcáról szól. És az sem baj, hogy ehhez még az eredeti sztorit is teljesen át kellett írni, hiszen a Csipkerózsikának amúgy is annyiféle változata volt már, hogy ez a filmen egy csöppet sem ront, sőt külön jó pont, hogy hozzá mertek nyúlni egy ennyire megkövesedett meséhez.

Az új Csipkerózsika történetben lett egy szirupos háttér Múriáról, a tündérföldről, ahol békében élnek a mesebeli lények, amíg az emberek be nem akarják tenni oda a lábukat. Amikor azonban ez mégis megtörténik, minden összeomlik; Demóna, az egykor jóságos tündér megkeseredik, amikor rájön, hogy az emberfiú, akibe szerelmes volt, nem is szereti igazán, csak a becsvágy hajtja. Hiányzik néhány logikai lépcső a sztoriból, de ez valószínűleg még mindig jobb megoldás, mint fölöslegesen hosszúra nyújtani a filmet.

A fiúból végül király lesz, csúnyán elbánik Demónával, hogy mást ne mondjuk, ellopja a szárnyát, amit Jolie néhol kissé színészileg túlreagál, de hát ezt érthető, ha az embert megfosztják a repülés képességétől. Itt erős párhuzam is vonható saját magánéletével, és nem csak ebben a jelenetben egyébként – Jolie teljesen beleviszi saját életét Demónába, erre utal például saját gyereke szerepeltetése is (és ez is jót tesz a filmnek). Demóna búsan őrjöng, és amikor megtudja, hogy a királynak lánya született. Elmegy, hogy elátkozza.

A film nagyon jól bemutatja Demóna érzéseit és vívódásait, hogy minden akarata és küzdelme ellenére mégis megszereti Aurórát, és a végén mindent megtesz, hogy megóvhassa saját átkától. A történet szerint Demóna saját akaratából lett gonosz, de bármit tesz, néha felülkerekednek rajta érzelmei. Ezt a vívódást Jolie hitelesen és humorral mutatja be, a megfelelő helyeken pedig varázsol is hozzá valami kacifántosat, vagy viccelődik a hollójával, aki néha emberalakot ölt. Kevésbé figyeltek a király figurájára, aki szépen lassan beleőrül a Demóna elleni harcba, már régen nem a lánya visszaszerzése érdekli, csak az, hogy legyőzze a gonosz tündért. Akiről persze közben kiderül, hogy nem is gonosz, sőt gondoskodó anyuka, na de ezt a király nem tudja.

Demóna (Maleficient)

IMDb: 10/7.5
Index: 10/8

A film fantasy és CGI elemeit, főleg a borzalmasan humorosnak szánt tündéreket valószínűleg csak a gyerekek élvezik (mert milyen vicces már hogy egymást pofozgatják), de kellenek is nekik ezek a vicces betétek, hogy egy kicsit oldják a sötét drámát, és Jolie szenvedéseit. (A film 12-es karikát kapott, sokkal kisebbeknek nem is ajánljuk.)

A Demóna egyértelműen beleilleszkedik abba a mondhatjuk feminista vonulatba, amit a Jégvarázzsal indított el a Disney, hogy más ne mondjuk például szóról-szóra ugyanaz az üzenet, sőt egy adott ponton a végén a jelenet is, ami a klasszikus tündérmesei vonulatban újszerűnek hat. Ismét arcunkba kapjuk – vagyis inkább a gyerekek – azt az üzenetet, hogy a szeretetnek nagyon sok fajtája létezik, nem csak az az egy, amit a tündérmesében eddig nekik sugalltak - köztük ugye például a Disney is.

Csipkerózsika ikreket szült álmában

A Csipkerózsika eredeti változatát egy Charles Perrault nevű francia meseíró írta, tele borzalmas fordulatokkal, majd a Grimm testvérek tették intézményessé, 1812. decemberében megjelent első mesegyűjteményükben. Erre a sztorira azonban ma már valószínűleg rá sem ismernénk, gyerekeknek meg aztán végképp nem mesélnénk. A Csipkerózsika eredeti verziójában ugyanis például a herceg nem éri be egy ártatlan csókocskával, hanem meg is erőszakolja szegény százéves álomban szendergő Csipkerózsikát, aki álmában ikreket szül, és egyik gyermeke piszkálja ki ujjából a mérges tüskét, mire Csipkerózsika magához tér. A bökkenő pusztán az, hogy a hercegnek van már felesége, és a féltékeny feleség megpróbálja szépen eltenni Csipkerózsikát láb alól, sőt meg is akarja enni. Ez egyébként már a Grimm fivéreknek is sok volt, az általuk átszerkesztett változatban a borzalmak egy része már nem szerepel, a szexualitás meg az erkölcstelenség miatt. Az Auróra és a Demóna neveket egyébként a Disney találta ki, ezek nem szerepeltek az eredeti változatban.

15%

Dan Brown Eredet

3990 Ft
3392 Ft
15%

Spiró György Kőbéka

3499 Ft
2975 Ft