Kerényi Imre a szívéhez kapna
További Cinematrix cikkek
-
Magyarországon forgatják az NCIS spin-off sorozatát, megvannak a szereplők - Nicolas Cage új filmje hatalmas siker, pedig ezúttal egy szörnyet alakít
- Megvillantotta nekünk magyartudását a Sárkányok háza főgonosza
- James Caan szerint Will Ferrell nem volt vicces a Mi a manó? forgatásán
- Még több ilyen szédületes katasztrófafilm kellene a mozikba
Férfi: Drágám, kitaláltam, hogy mit nézzünk meg este!
Nő: Mit?
Férfi: Azt az új francia filmet, Yves Saint Laurent életéről!
Na, ez a párbeszéd biztos nem fog elhangzani egy háztartásban sem, de azért nem árt leszögezni: ez a film nem való mindenkinek. Az Yves Saint Laurent ugyanis pont az, aminek mondja magát: a 2008-ban meghalt, zseniális francia divattervező életrajza. Aki egyébként meleg volt, és szinte egész életét egy férfi, élet- és üzlettársa, Pierre Bergé mellett élte le. Maradnak tehát azok, akikben egyáltalán felmerül, hogy megnézzenek egy ilyen filmet. A
- divat iránt érdeklődő,
- a melegszerelmet és a heterószerelmet egyaránt elfogadó,
- az életrajzokat,
- francia filmeket szerető
- nők.
Én pont ilyen vagyok, mégsem mondhatom azt, hogy száz százalékig elégedett vagyok az Yves Saint Laurent-nal. A klasszikus, visszaemlékezős szerkezetű filmben az élettárs meséli el a divattervező történetét abban a szomorú pillanatban, amikor Saint Laurent már halott, pazar, közös műtárgygyűjteményüket pedig éppen elárverezik.
Az ötvenes évek végéig nyúlik a visszaemlékezés, amikor a csak 21 éves Saint Laurent már a híres Dior-divatháznak dolgozik, Christian Dior asszisztenseként. Párizsban mindenki kedves, szerény, visszafogott embernek, és kivételes tehetségnek tartja, szeretik, munkáját elismerik. Istenien kijön a kolléganőkkel és a modellekkel, annyira, hogy az egyik legszebbet, Victoire-t (Charlotte Le Bon) feleségül is vehetné. Ebből végül nem lesz semmi, mert Yves megismerkedik a nála kicsivel idősebb Pierre Bergé-vel, szerelmesek lesznek és összeköltöznek egy mesés lakásba. Ez a férfiszerelem olyan magától értetődő természetességgel van bemutatva, hogy Kerényi Imre azonnal a szívéhez kapna, ha valami félreértés folytán beülne az YSL-ra.
Dior közben meghal, és a divatház élére Saint Laurent kerül. Ugyan mindenki aggódik, hogy nem túl fiatal-e egy ekkora feladathoz, de az első bemutatója akkor siker lesz, hogy a kétkedők elhallgatnak. Az idillnek az vet véget, hogy a tervezőt behívják az algériai háborúba. A frontig nem jut el, mert már a harc gondolta is annyira kiborítja, hogy idegösszeomlása lesz és elmegyógyintézetbe kerül. Ott elektrosokkal kezelik, rákap a drogokra, amiktől később sem tud szabadulni, és részben emiatt kirúgják a Diortól is, ezután dönt a saját divatház megalapítása mellett.
Számokban
IMDb: 6,3
Rotten Tomatoes: 47 %
Metacritic: 47
Index: 10/6
Az utolsó mondat információi nem a filmből vannak, abból ugyanis ezek nem derülnek ki. Az elmegyógyintézet el van intézve annyival, hogy Yves haja nem áll olyan jól, mint máskor, és kissé ki van borulva. Ez végig jellemző a filmre, mindent annyira szemérmesen kezel, hogy, aki nem ismeri Saint Laurent életét, az nem is biztos, hogy rájön, mire történik éppen egy nagyon halvány utalás. Persze maga a tervező is ilyen volt, udvarias és szemérmes, de ennyire bátortalan semmiképpen nem.
Jó, hogy nem rágnak semmit a szánkba, de aki nem járatos a divattörténetben, annak csak a film végi feliratból fog kiderülni, hogy Saint Laurent forradalmasította a nők öltözködését, mert ez a filmben szinte egyáltalán nem téma. Ahogy az sem, hogy mi köze volt ezeknek a ruháknak a nők egyenjogúságához, Saint Laurent szeretetéhez és tiszteletéhez, amit a nők iránt érzett. Pedig mégis csak emiatt lett világhírű, és ezért emlékszünk rá a mai napig. Amiből viszont rengeteg van, az a buli, nőkkel, pasikkal, sok kokainnal és piával, Párizsban, Marokkóban. Buli, divatbemutató, buli, divatbemutató, buli, divatbemutató: pont úgy ismétlődik a film felétől, ahogy A Wall Street farkasában a drogos-pénzköltős részek.
Azt viszont el kell ismerni, hogy mindezt az Yves Saint Laurent stílusosan, elegánsan teszi. Mondjuk ez a minimum egy olyan filmtől, ami egy stíluskirályról szól. A legelegánsabb jelenség pedig a főszereplő, Pierre Niney(Felcsípve, Kilimandzsáró hava), akivel maga a mester is elégedett lett volna. Karcsú, szép szemű, ideges alkat, akire nem lehet ráunni, akit simán elnézegetünk másfél órán át. Tökéletes választás erre a szerepre, igazi főnyeremény.
Ahogy az lenni szokott, a divattervezőről egy másik film is készül, a Bertrand Bonello rendezésében készülő Saint Laurent. Ez azonban nem a magánéletére fókuszál, hanem a divatház elindítására és fénykorára. A Saint Laurentben Gaspard Ulliel alakítja a főszerepet, ezek után bizos nem lesz könnyű dolga.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon