Jászai Marival kocsmáztunk a Müpában

Ma már túl vagyunk azon az időn, mikor a magyar filmeket pusztán azon szempontból néztük, hogy magyar film, és ezért nem néztük, hanem elnéztük hibáit. 

Ezt sajnos nem mi írjuk A toloncról, hanem a Mozgófénykép Híradó 1915-ben, pedig hétfő este végre mi is megnézhettük az Oscar-díjas Kertész Mihály 1914-ben Jászai Mari főszereplésével készült némafilmjét, ez volt ugyanis az első Magyar Filmhét nyitófilmje. A százéves némafilmhez Pacsay Attila komponált kísérőzenét, amit élőben adott elő a Pannonia Symphony Orchestra a Müpa színpadán, Illényi Péter vezénylésével. A filmhét alatt az Urániában is meg lehet majd nézni a filmet, ott felvételről megy majd a zene.

Márpedig A toloncot a legnagyobb jóindulattal is csak abból az egy szempontból lehet értékelni, hogy egy  százéves magyar film, és még mindig nézhető. A mai szemnek inkább már komikusan hat az akkori színészi játék, ami főleg az eltúlzott gesztusokra és grimaszokra épül, és az a fajta színházi jelenetezés, hogy mindent egy beállításból látunk, nincsenek közelik, vagy bármi olyan vágás, ami ritmust adna a filmnek. De kordokumentumként 63 percig még érdekes tud maradni, ahogyan Jászai Marit láthatjuk színészkedni, kocsmázni és kártyát vetni is: pont olyan, ahogyan a korabeli fotók alapján elképzelhettük a kor ünnepelt színésznőjét. 

A toloncot ugyanaz a Kertész Mihály rendezte, aki a Casablancát is, csak ezt még Kolozsváron készítette 1914-ben, mielőtt elhagyta volna Magyarországot, hogy Amerikában telepedjen le, és ott fusson be karriert. A film alapjául szolgáló darabot Tóth Ede írta, a forgatókönyvet pedig Janovics Jenő, a kolozsvári színház egykori igazgatója készítette, aki nagyon rá volt pörögve az akkoriban divatba jövő filmre (19 év telt el a Lumiére fivérek 1895-ös bemutatója óta!), a színház nyári szünetében állandóan forgatott, főleg színdarabokat filmesített meg, öt nyár alatt összesen 72 filmet készített. Kertész Mihály pedig ekkoriban tért haza Dániából, ahol filmrendezést tanult, Janovics felkérésére összesen három filmet készített Kolozsváron, de ezek közül csak A tolonc maradt fenn. 

A tolonc tulajdonképpen egy anya-lánya történet: a film elején a börtönből szabadul az anya, őt alakítja Jászai Mari, akit csak ebben a filmben láthatunk szerepelni. Kertész imádta Jászai Marit, ilyeneket írt róla, hogy „A természet megadott neki mindent: hangja a legtökéletesebb, minden érzést kifejező zene volt. Aki egyszer hallotta, sohasem felejti. Örökre fülében cseng a zengése”. Na igen, de A tolonc egy némafilm, úgyhogy az utókor is lemaradt erről, és a korabeli kritika is fanyalgott, hiányolták Jászai Mari jellemző orgánumát. „Jászai Mari mint Ördög Sára jól játszott, habár e filmen távolról sem bírta a nézőket úgy elragadni, mint ahogy ezt a Nemzeti Színházban szokta, mert a filmen természetesen hiányzik az orgánum ereje” – írta a már idézett Mozgófénykép Híradó 1915-ben. 

A jó hír, hogy A tolonc száz év elteltével is egy nézhető film maradt: de inkább filmtörténeti csemegeként értelmezhető, mintsem valódi szórakozásként. Valahogy úgy, mint amikor A falu jegyzőjéről vagy a Fanni hagyományairól úgy beszélünk mint az első nagy magyar regényekről, akkor nem feltétlen azt értjük alatta, hogy egy mai olvasó számára letehetetlen, lebilincselő könyvről van szó, hanem egy dicséretes szándékról, hogy egy német és latin nyelvtől elnyomott magyar nyelven lehetett egyáltalán valamit írni. Így A toloncban is az a menő, hogy 1914-ben már 63 perces nagyívű történeteket tudtunk filmre vinni, olyan monumentális külső jelenetekkel, mint egy birkacsorda átcsörtetése vagy egy teljesen fogalom nélküli esküvői menet. Sőt, még trükk is van benne, amikor az anya és lánya egymás után vágyódik, akkor áttetsző szellemképként megjelennek a jelenetben. 

Ebben a felújítást bemutató videóban pont az a jelenet látható, amikor anya és lánya először találkozik (persze nem ismerik fel egymást, mert egy népszínműről beszélünk)

A tolonc sztorija nem annyira bonyolult: az anya keresi a lányát, a lány keresi az anyját, tragikus körülmények között találkoznak, de van happy end is. A film előkerülésének története viszont ennél sokkal bonyolultabb: a százéves film egyetlen elérhető kópiája The Undesirable címmel került elő a New York-i Magyar Ház pincéjéből néhány évvel ezelőtt. Noha A tolonc nagy siker volt az 1910-es években, vetítették Ausztriában és Németországban is, csak így derült ki, hogy ezek szerint Amerikában is volt egy köre a filmnek. A találat azért nagyon értékes, mert a magyar némafilmekből alig néhány darab maradt fenn, ezek közül A tolonc a legrégebbi egész estés film. Sajnos ez a New York-i kópia viszont alapból selejtes volt, ezért nagyon nehezen ment a felújítása, Hollandiában, majd New Yorkban is próbálkoztak vele sikertelenül, végül a Filmalap 14 millió forintos segítsége kellett ahhoz, hogy le lehessen vetíteni a Művészetek Palotájában.

A tolonc azért is illett az első, hagyományteremtőnek szánt filmhét nyitójára, mert a vasárnapig a MOM Parkban vetített 332 magyar film nagy részét már bemutatták, azaz a filmhéten sajnos nem vadiúj filmeket nézhetünk, hanem többségében olyanokat, amiket már vetítettek a mozik vagy a tévék. Jó hír viszont, hogy a jegyek csak 610 forintba kerülnek, vagyis körülbelül feleannyiba, mint máskor, sőt, ingyen is lehet magyar filmeket nézni, hiszen a filmhéttel párhuzamosan az Indafilmen is friss magyar filmeket premierezünk. 

A Filmhét nyitóján a magyar filmesek értékelték a filmszakma helyzetét: az árokásásnak vége, sőt nem is volt soha, Andy Vajna cannes-i győzelemről álmodik.