A vénember most is mindenkit legyilkol

Nagyon sokat vacillált Liam Neeson, hogy elvállalja-e az Elrabolva harmadik részét, hiszen már elmúlt hatvan éves. Igaz, már az első Elrabolva idején is 56 éves volt, Luc Besson azonban mégis látott benne fantáziát, hogy az addig más szerepekben domborító Neeson érzékeny apaként kinyírja fél Albániát. Végül aztán csak volt az a húszmillió dollár, amiért igent mondott az újabb folytatásra is. Az Elrabolva 3-ban is erősen benne van Luc Besson keze, de most már Neeson teljesen belerázódott a morcos akcióhős szerepébe. Hogy az amúgy jámborképű, jófiú Neesonból hogyan lett gyilkológép, arról ebben a cikkünkben írtunk.

Az Elrabolva első része 600 millió dollárt hozott a konyhára, úgyhogy természetesnek tűnt a folytatás, még ha szükségszerűen vontatottabb is lett, mint a faék egyszerűségű előzmény. Ehhez képest viszont kifejezetten meglepetés a harmadik rész: hogy ebből a sztoriból még egyáltalán ki lehet hozni valamit, ráadásul úgy, hogy Neeson és az egész film is működik. Azt persze semmiképpen nem mondanánk, hogy az Elrabolva 3 jó film, de iszonyatosan profin összerakott produkció. Nagyon sok szakember dolgozott rajta, nagyon hosszú munkaórán keresztül, hogy ne unatkozzunk, miközben Neesont nézzük. Akik azonban nem bírták, vagy nem látták az előző Elrabolva filmeket, mert mondjuk nem szeretik annyira Liam Neesont, mint mi, azok inkább be se üljenek a moziba.

A trilógia utolsó, és egyben – remélhetőleg – befejező részében nem rabolnak el senkit, ehhez állítólag maga Neeson ragaszkodott, mert már unalmasnak tartotta a sztorit. Úgyhogy a film ötödik percében egyszerűen megölik Bryan Mills ex-ügynök volt feleségét, akivel persze épp most terveztek újra összejönni. Nem ez az egyetlen klisé a filmben, ott van például az is, hogy Mills lánya (természetesen ő is visszatér) persze éppen terhes lesz, nem beszélve arról, hogy az orosz maffiózók mindig jakuzziban dugnak.

A nőt éppen Mills lakásán ölik meg, természetesen úgy, hogy ő legyen a gyanúsított, a rendőrség azonnal le is akarja tartóztatni. Mills menekülésbe kezd, hiszen a rendőrök nem tudják kideríteni, ki ölte meg a feleségét valójában, ő azonban igen. Így többen is azonnal üldözőbe veszik, egyrészt a maffiózók, akiknek nem érdeke, hogy Mills rájuk bukkanjon, másrészt az ügyön dolgozó Franck Dotzler nyomozó, akit a csodálatos Forest Whitaker alakít. Az alkotók is érezhették, hogy Neeson egyedül már nem viszi el az üldözős sztorit, így a film tulajdonképpen kettőjük párbaja lett úgy, hogy egyetlen közös jelenetük van csak. Miközben persze megjelennek a kemény fiúk is, akik ezúttal nem albánok, hiszen az első két rész után Albániában valószínűleg már nem maradtak bűnözők, hanem oroszok. Hát milyenek lennének?

Tulajdonképpen hihetetlenül lenyűgöző, hogy úgy raktak össze egy két órás akciófilmet, hogy szabad szemmel érzékelhető akciójelent gyakorlatilag egy darab sincs benne. Minden jelenet el van vágva ott, ahol Neeson keze lendül, majd jön néhány értelmezhetetlenül rövid snitt, kamerarángatás, és a következő pillanatban mindenki a földön fekszik szétverve, golyóval a fejében. Neeson gyakorlatilag meg sem erőlteti magát, lépéseket is alig tesz, pedig a második részben még hogy szaladt az isztambuli háztetőkön! A korára direkt rá is játszottak a rendezői koncepcióban, az egyik orosz maffiózó még meg is kérdezi tőle, hogy „ki vagy te, vénember?”. 

Összességében nem annyira rossz film ez, még ha néha önmaga paródiájának is tűnik. A két színész jó, a sztori kiszámítható, az autókat üldözik, a gonoszokat fejbelövik. De még mindig,  senki sem tud úgy nézni pisztollyal a kezében, mint Liam Neeson.