Eltiltották a rendezéstől, mégis ő a legjobb filmes

Szombat este átadták a Berlinale díjait, ezek lettek a zsűri kedvencei:

• Arany Medve a legjobb filmnek: a rendezéstől eltiltott iráni filmes, Jafar Panahi nyerte a fődíjat. A Taxi című filmje éppen erről szól, hogy nem tudja gyakorolni a saját foglalkozását, úgyhogy jobb híján taxizni kezd, de persze közben azért filmezget is. A film tényleg szórakoztató lett, miközben fontos kérdéseket is feszegetett, úgyhogy teljesen megérdemelten nyerte el a fődíjat. A rendező még mindig nem hagyhatja el Iránt, a kábé 12 éves unokahúga (aki a filmben is szerepel) könnyek között vette át az Arany Medvét. A Taxi kapta a külföldi kritikusok Fipresci-díját is. 
  
• Ezüst Medve a legjobb színésznek és színésznőnek: Charlotte Rampling és Tom Courtenay kapták az elismerét a 45 years című filmért, szintén teljesen megérdemelten. A 45 years a fesztivál egyik nagy meglepetése volt: Andrew Haigh nevét főleg a Looking című HBO-sorozatból és a Weekend című filmből lehet ismerni, most is egy kemény párkapcsolati drámát mutat be: a 45. házassági évfordulóra készül a házaspár, amit egy váratlan levél hirtelen új megvilágításba helyez. 
  

• az Alfred Bauer-díjat az az Ixcanul nyerte, amit én is szerettem: a guetamalai filmben egy kávéültetvényen dolgozó maja indián lány felnőttéválását követhetjük nyomon. Pont olyan, amilyennek a leírás alapján látszik, de tényleg nincs vele semmi gond. 
  
• legjobb rendező megosztva: Radu Jude (Aferim!) és Malgorzata Szumowska (Body). A román Radu Jude fekete-fehér munkáját westernként emlegetik, a lengyel Malgorzata Szumowska pedig a test témáját járja körül egy halottkém, egy bulémiás lány és egy szellemekkel kapcsolatba kerülő nő kapcsolatán keresztül. Mindkét film tök oké volt, jogosan lett kiemelve. 
• legjobb forgatókönyv: Patrició Guzmán (Pearl Button), az ökumenikus zsűri fődíját is ez a film nyerte, ami csak azért vicces, mert én nem néztem meg  ezt a dokumentumfilmet, mert az volt a szinopszisa, hogy: "az óceán a Föld emlékezete". Akik viszont látták, röhögőgörcsöt kaptak a film alatt, és arra biztattak, hogy semmiképpen se nézzem meg. Ennek ellére a film folyamatosan magas pontszámokat kapott a kritikusoktól, pedig senkitől sem hallottam róla jókat. 
• a zsűri nagydíja: El Club. Egy újabb chílei film, egy újabb díj a Berlinálén. A No rendezőjének új filmje, amit mindenki az egekbe dicsért, és nyilván nem láttam, mert csak olyan időpontokban vetítették, amikor éppen valami mást néztem. 
• a legjobb operatőr díját megosztva kapta az új kedvenc filmem, a Victoria operatőre, Sturla Brandth Grøvlen. Nyilvánvaló volt, hogy a zsűri nem fogja díj nélkül hagyni a 140 perc vágás nélkül bravúrját, és tény, hogy ebben az operatőrnek volt a legnagyobb szerepe. A megosztott díj másik felét Evgeniy Privin és Sergey Mikhalchuk kapta még Alekszej Germán Under Electric Clouds című filmjének fényképezésért. Újabb film, amit bármennyire is szerettem volna, ki kellett hagynom. 

Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!