Nem a fenekelés miatt fájdalmas a Szürke 50

A szürke 50 árnyalatának filmváltozata egyáltalán nem azért béna és felháborító, mert lapos a történet, nevetségesen játszanak benne a színészek és kevés benne a szex. Mármint ettől még csak simán egy rossz film, de ilyennel meg tele vannak a mozik, az emberek mégis elmennek rá, megveszik pénzért a jegyet, és adott esetben jól is érzik magukat. És ezzel nincs semmi baj, a Szürke 50 árnyalatával kapcsolatos felháborodásokat sem az okozza, hogy rossz film. Bár persze tök jó lett volna, ha ez egy szépen kivitelezett, emlékezetes filmadaptáció, amit majd meg lehet mutatni az utókornak, hogy

de nem akarok telhetetlen lenni, egy unalmas feldolgozás is megtette volna. A Szürke 50 filmverziójával sajnos az a baj, hogy roppant káros, mert idealizál egy érzelmileg bántalmazó kapcsolatot, és romantikus szemüvegben beszél a párkapcsolati elnyomásról. 

És ez azért gáz, mert a Szürke50 egy klasszikus romantikus filmként állítja be magát, amiben pozitívnak és vágyottnak ábrázol olyan klasszikus bántalmazó és elnyomó taktikákat, amelyek a nő saját időre, saját pénzre, saját szobára, saját testére és saját döntésre való befolyását korlátozzák. Ez most nagyon ködösnek hangzik így leírva, úgyhogy mindjárt megvilágítom a filmből vett példákkal és akkor könnyen érthetővé válik majd, sőt megkértem Gát Annát is, az Üvegplafon blogtól, hogy segítsen nekem a véleményezésben, és helyezze el az egészet a tudományos gender témák keretrendszerében. 

És tisztázzuk rögtön az elején: nem, nem az a baj, hogy a Szürke 50 árnyalata a szexről szól. Nem, nem az a probléma, hogy a könyv és a film is a BDSM-kapcsolatról akar szólni, és az is más kérdés, hogy nem sikerül neki. Nem, nem az a baj, hogy női szempontú beavatástörténet akar lenni, de ez sem sikerül neki, mert tehetségtelen emberek készítették. Nem, nem az a feháborodás tárgya, hogy egy férfi elfenekel egy nőt benne, mert a BDSM-kapcsolat alapesetben nem bántalmazás. A BDSM két ember közös megegyezésen alapuló szerepjátéka, amiben mindketten saját döntésükkel vesznek részt, jól érzik magukat, tehát sem érzelmi, sem testi értelemben nem számít bántalmazásnak, hiszen a kölcsönös örömszerzés a célja. Na ez az, hogy kölcsönösségről, örömről a Szürke 50 árnyalatában szó sincsen. Még a fenekelős jelenet esetében sem.

A SAJÁT IDŐ KORLÁTOZÁSA

Ezt egyszerű észrevenni, hiszen Christian felügyeli Anastasia időbeosztását, nem tűri, hogy a lány mással töltsön időt, csak vele lehet vagy általa megszabott programokon vehet részt, például az általa kijelölt orvoshoz kell elmennie vizsgálatra. A barátokkal közös szórakozást ugyanannyira ellenzi, mint az anya látogatását, mindkettőnek a férfi vet véget, amikor fizikailag beavatkozik és ő maga vagy küldöttje megjelenik az eseményen, és elszállítja onnan a lányt. 

Gát Anna, az Üvegplafon című nőiblog szerzője is egyetért azzal, hogy a film inkább arról szól, hogy Anastasia dalolva hagyja figyelmen kívül a saját korlátait, ha egy hatalmasság figyelemben részesíti és beengedi a saját határain belülre, így egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy a saját privát szféráját hogyan és miként sérti meg Christian újra és újra. 

A SAJÁT TEST KORLÁTOZÁSA

A BDSM kapcsolatban Christian  a felettes fél, Anastasia pedig az alávetett. A gond csak az, hogy ezek a szabályok a játszószobán kívül is érvényesek, hiszen Anastasia nem ura a saját testének sem anyagilag, sem szexuálisan, sem egészségügyileg. Azt sem ő választja meg, hogy milyen ruhákat vesz fel, ahogyan azt sem, hogy milyen formában védekeznek: a férfi által kijelölt orvos vizsgálja meg és írja fel neki a fogamzásgátlót, azaz a nőre hárítja a fogamzásgátlás férfi számára terhes kérdését is. Gát Anna problémának látja azt is, hogy a film nem keres választ arra, hogy a nőnek milyen pszichés indíttatása lehet a szexuális alávetettségre, holott vannak erre filmes példák: A titkárnőben egy mazochista 'gyógyulását' követhettük nyomon, A nap szépében egy átlagos nő próbált kétségbeesetten kitörni a középosztály fojtogatóan hazug unalmából.

A SAJÁT PÉNZ KORLÁTOZÁSA

Christian gazdasági fölénye a kezdetektől fogva egyértelmű, megvillantja helikopterét, sporautóját, sofőrét, stb. A kapcsolatban ő irányít, az ízlésének megfelelő ruhákat is ő veszi (veteti) lánynak. Sőt, amikor annak laptopja vagy autója nem megfelelő ahhoz, hogy a kapcsolatban a férfi által elvárt módon vegyen részt, akkor azokat is kérdezés nélkül lecseréli. Anastasia lakcímére laptopot küldet, az autóját pedig kérdés nélkül eladja, igen eladja, és vesz helyette egy másikat. (A régi autó árát pedig egyszerűen elteszi, és csak külön kérésre bocsátja rendelkezésre.) Gát is egyetért abban, hogy ez problematikus, hiszen a film összemossa a hízelgő figyelmet és a patologikus viselkedést. "Anastasia összekeveri a stalker figyelmét a szerelemmel, mert intenzívebb, mint amit egy egészséges férfitől kaphat. Az alakító férfi végül beleszerethet az átalakított nőbe, meghatódva a saját kötődésén, de ez pont olyan, ahogy az ember a kiskutyáját megszereti, mert hát annyira szüksége van az etetésre."

A SAJÁT SZOBA KORLÁTOZÁSA

Anastasia heti négy napban lehet a férfival, csütörtök és vasárnap között, erre az időszakra a férfi biztosít neki egy külön szobát a lakásában, amit a kedve szerint rendezhet be, de ezekben az időpontokban szerződésben rögzített szolgálatot kell teljesítenie. Sőt, azt, hogy csinálhatnak közösen olyan programot is, amit a nő választ meg, jutalomként van bemutatva. "A film másik veszélyes torzítása az önátadás női preferenciaként való bemutatása. Persze, a női szexualitás különbözik, de az önátadás nem nemfüggő! Mindenki a boldog, felelősségmentes gyerekkorba vágyik vissza, és a szex, a bódulat, vagy a bungee-jumping ki-ki ízlése szerint visszaidézheti azt. Anastasia nem kerül igazi beavatásra: átadja ugyan magát, de nem látjuk, hogy ő is meg akarná ismeri Christian testét, vagy akár a sajátját." 

A SAJÁT DÖNTÉS KORLÁTOZÁSA

Az egész film tulajdonképpen arról szól, hogy Christian szerződésben akarja rögzíteni kapcsolatuk keretrendszerét, amiből a nő ugyan ki- és behúzhat elemeket, de arról például már nem ő hozza a döntéseket, hogy akar-e a férfivel közös fotón szerepelni.  "A film nem erotikus, se nem romantikus. Egy tárgyalás története, melyben egyik fél sem leli örömét. Sokkal inkább szól a pénzről és a tulajdonról (nem véletlenül ekkora siker Amerikában), mint bármilyen érzelemről vagy igazi vágyról."

Ebből is látszik, hogy a filmből az olyan dolgok, amelyek közös döntéseken, kölcsönös érzelmeken alapuló kapcsolathoz szükségesek, teljesen hiányoznak a Szürke 50 árnyalatából. Éppen ezért érthetetlen a soha sem látott népszerűsége, különösen, hogy eredetileg a bántalmazó kapcsolatok alapértelmezett regényének, a Twilightnak a parafrázisaként készült. De a Szürke 50-et nem a marketing tette naggyá, hanem alulról nőtt nagyra, a nők egymásnak ajánlgatták a könyvet, ami arról szól, hogy jön a herceg fehér lovon, és egy érzelmileg bántalmazó kapcsolatban nagy értékű ajándékokkal jutalmazza az alávetettjét, a nőnek pedig az a feladata, hogy elfogadja és megszelidítse ezt a kemény szívet.  "A film nem a bántalmazást népszerűsíti. Ennél sokkal kártékonyabb az üzenete. Azt az elmaradott nézetet propagálja ugyanis, melyet máig sokan magunkévá teszünk, hogy a nő feladata megszelídíteni a párkapcsolatra tökéletesen alkalmatlan férfiakat. Hogy az együtt maradás csak az ő felelőssége. Hogy a férfiak ódzkodnak a normalitástól, de a nő álságos édelgéssel bele tudja őket kényszeríteni ebbe. Ez egy Pygmalion-történet! Christian is szerződés szerint akarja a saját képére formálni Anastasiát, átvenni az uralmat a nő élete felett, formálni azt - miközben a nő szelídíti a férfit és ő is formálja. Míg végül a nő a férfi reflexiója lesz, és közben ugye a férfi is változik - tehát végül a nő olyan lesz, mint a férfi volt a nő megjelenése előtt? Ez lenne a sikeres, boldog kapcsolat titka? Ez a torz, kölcsönös nevelés a film vezérfonala, és nagyon rossz irányba viszi azt, aki normaként tekint rá. Ez már bizony abúzus-modell, innentől csak egy lépés a "hiszen csak azért járt el a keze, mert annyira szeret és annyira felindult, ez neki is rossz, stb".

Egy kutatás szerint azért lett ilyen népszerű a könyv és a film is, mert a Szürke 50 árnyalata a nők számára értelmezhető keretek között mutatta be a pornót, beszédtémává emelte a nők szexualitását, és nem-hagyományos vágyait. Gát is egyetért ezzel: "A nők és a férfiak szexuális fantáziái nem sokban különböznek - mindketten arról merengünk, ami a monogám, rendezett párkapcsolatokban lehetetlen.  Tök jó, hogy van végre a nők által preferált, elérhető pornográfia, de azt gondolni, hogy ezeket a dolgokat mindenki a saját valóságában akarná tudni, hatalmas tévedés."

Éppen ezért nagyon szomorú, hogy a Szürke 50 árnyalata az első hétvégén megdöntött minden látogatottsági rekordot: saját időt, saját pénzt, saját döntést pazaroltunk arra, hogy legendát csináljunk egy olyan filmből, ami legalább annyira nem érdemli meg a figyelmet, mint Christian Anastasia törődését.  "Nyilván nem egy lakossági ponyvától várjuk, hogy évtizedek óta lejárt, a társadalmunk által szerencsésen meghaladott normákon túlmutasson, de mindenképp figyelembe kell vennünk, hogy mennyire elmaradott. Ha sok tízmillió nő olvasta mohón, az pont azért van, mert egy jelenkorba helyezett, mégis nosztalgikus képet elevenít fel arról a rendszerről, amikor még a nőknek nem volt lehetőségük a saját életük és testük felett dönteni." Márpedig a Szürke 50 most azt a visszaigazolást adta a piacnak, hogy megéri nőknek nőknek szóló, erotikus filmeket készíteni, mert óriásit lehet vele kaszálni, úgyhogy minden valószínűség szerint pont ugyanolyan felkapott lesz a műfaj, mint a 90-es években az erotikus thriller volt.