Minden esélyesnek jutott Oscar a 87. gálán

Négy szobrot kapott a Birdman és a Grand Budapest Hotel, de nem maradt díj nélkül a Csillagok között, A mindenség elmélete, a Kódjátszma, a Sráckor, az Amerikai mesterlövész és a Whiplash sem. Egyedül a Foxcatcher alkotói szomorkodhattak.

Neil Patrick Harrisszel jól járt az Oscar, mert az Így jártam anyátokkal legjobb karakterét, Barney Stinsont megformáló színész hozta szokásos formáját, és tényleg vicces volt, sőt, szőrmentén még megbotránkoztatónak is nevezhetjük, hiszen megjegyzést tett az Oscar-mezőny feltűnő fehérségére, és egy szál alsógatyában is tolt egy felkonfot, de ez is jól állt neki. Ő volt a biztos választás, rutinos, tapasztalt műsorvezető, 2009-ben és 2013-ban az Emmy-gála házigazdája volt, de levezetett már négy Tony-gálát is (a színházi díjak átadója), szóval pontosan tudta, mi az, ami belefér ebbe a keretbe, és mi az, ami nem.

Egy ilyen gála négy óra helyett tulajdonképpen nettó 35, na jó, 60 perc alatt lezavarható lenne, kimegy a celeb, felolvassa a nevezettek névsorát, kinyitja a borítékot, jön a szerencsés díjazott, mond egy gyors köszönőbeszédet, és kész, jöhet a következő. Ebben viszont nem lenne pénz, így az Akadémia olyan hosszúra húzza a műsort, amennyire csak tudja, és a várhatóan 30 milliós nézettséghez igazítva aranyáron adja a reklámperceket. Az Oscar is pontosan olyan üzlet, mint a többi, csak kár, hogy a néző agyára megy. A vörös szőnyeges bevonulás a gála kezdete előtt 3 órával kezdődött, Návai Anikó a Facebookra posztolt képe alapján már órákkal a hivatalos kezdés előtt ott sündörgött a szőnyeg szélén, hátha el tud valakit kapni egy félmondatra. 

Ha valaki látott már ilyen műsort, látta mindet, a díjak közé vagy zenés-táncos számokat, vagy humoros felkonfokat illesztenek, külön-külön bemutatják a legjobb film kategória jelöltjeit, megemlékeznek az adott évben elhunyt színészekről, és átadnak néhány életműdíjat is.

Az egyetlen szórakozást a borítékok felbontásánál a vesztesek arcára kiülő kötelező, “de jó, hogy nem én  nyertem”-mosoly okozza, mindenki tudja, hogy abban a pillanatban őt mutatják,  és nagyon ügyel az arckifejezésére, de néha el-le lehet kapni egy őszintén csalódott, vagy dühös arcot is.

Az idei gálán Meryl Streep 19. jelölését válthatta volna negyedik díjára, de nem sok esélye volt Patricia Arquette ellen, aki 12 éven ét forgatta a Sráckort (jó, nem folyamatosan), és ezért nem ment plasztikai sebészhez sem, pedig ez 30 év felett Hollywoodban olyan természetes, mint beugrani egy Starbucksba. A köszönőbeszédében a nők egyenjogúságáért kampányolt, amit hatalmas taps fogadott. Arquette a kilenc idei színészújonc egyike volt, először nevezték ugyanis, csak úgy, mint Steve Carellt, Benedict Cumberbatch-et, Michael Keatont, Eddie Redmayne-t, J.K. Simmonst, Felicity Jones-t, Rosamund Pike-ot és Emma Stone-t.  Az újoncok közül JK Simmons is örömmel gondol majd vissza az estére, megkapta a neki kijáró Oscart a Whiplash szadista dobtanárnak szerepéért, és köszönőbeszédében mindenkinek felhívta a figyelmét arra, hogy addig beszélgessen (és ne emailezzen!) a szüleivel, míg lehet. Óriási tapssal jutalmazták.

A gála egy zenés nyitószámmal indult, Harris elénekelte a tavalyi évet, belefonta az összes nevezett filmet és színészt, és pár viccet is eleresztett, Oprah-nak például azt szólta be, hogy helló, te jó gazdag vagy, amikor arra utalt, hogy ő képviseli az Amerikai mesterlövészt a közönségben, hiszen a film 308 millió dollárt keresett eddig - többet, mint a többi hét film, amit a legjobb film kategóriájában jelöltek. Harris volt az, aki miatt a gála középrésze nem fulladt unalomba, egy idő után azon vette észre magát az ember, hogy kifejezettem várja, mit fog mondani legközelebb. A legjobb animációs film kategóriáját azzal vezette fel, hogy aki a Legó-kaland alkotói közelében ül, az kezdje elterelni a figyelmüket, míg nem késő - utalva ezzel arra, hogy az idei Oscar-gála legnagyobb meglepetése a Legó-kaland ignorálása volt. A díjat egyébként a Hős6os kapta.

A 87. gálának a The Grand Budapest Hotel és a Birdman úgy ment neki, hogy 9-9 kategóriában jelölték őket, eggyel maradt le tőlük a Kódjátszma, hat-hat szoborra volt esélye az Amerikai mesterlövésznek és a Sráckornak, és ötöt vihetett volna hata négy film is, a Foxcatcher, a Csillagok között, A mindenség elmélete és a Whiplash. A Grand Budapest Hoteltől istenigazából nem nagyon lehetett várni, hogy a nagy kategóriák közül bármiben is jól szerepeljen, de a művészi díjak közül gyorsan megkapott kettőt (legjobb jelmez, legjobb smink), majd a legjobb látványtervezését és a legjobb filmzenéét is - jól mutatnak majd a kis szobrok az új plakátokon, hiszen az Oscar-filmeket a díjkiosztó után rögvest ismét moziba küldik. Üde színfoltja volt a gálának az a pár perc, amikor olyan fiatal filmeseket mutattak be, akik rövidfilmekkel pályázhattak az Akadémiához, és a legjobbak ott állhattak a Kodak színház színpadán, Channing Tatum mellett.

A legjobb külföldi filmek között mi a Fehér istent szerettük volna látni, de nem került oda, a lengyeleknek viszont nagyobb szerencséje volt, és az Ida nemcsak a nevezettek közé került be, hanem nyert is  - a díjat átvevő rendezőjét pedig hiába akarták lekeverni, a vonósokkal hősiesen megküzdött, a közönség tapsvihara mellett túlkiabálta a zenekart, és elmondott mindent, amit akart.

A gála kvázi lendületét állandóan megtörte valamelyik betétdal élő előadása, de míg Adam Levine, a Maroon 5 énekese fejhangon vinnyogott, a Lego-kaland idióta betétdalát legalább sikerült viccesen előadni, és mivel a film maga kimaradt a legjobb animációs film kategória jelöltjei közül,  ennyit megbocsátottunk neki. Azt viszont továbbra sem, hogy az olyan, tényleg nem sok embert érdeklő díjakat, mint a legjobb rövidfilm (The Phone Call), a legjobb dokumentum-rövidfilm (Crisis Hotline) vagy a legjobb animációs rövidfilm, végig kell szenvedni, hiszen a nézők, de megkockáztatom, az Akadémia tagjainak nagy többsége sem látta egyiket sem.

A technikai díjakból a Csillagok között alkotói legalább egyet szerettek volna elvinni, de egy ideig úgy tűnt, ez nem az ő estéjük lesz, hiszen a legjobb hangért járó szobor a Whiplash-nek jutott, a hangvágásért pedig az Amerikai mesterlövészt díjazták, de a vizuális effektek kategóriájában végül megkapták a nekik járó díjat.  A Birdman első díját a legjobb operatőr kategória hozta el, Emmanuel Lubezki zsinórban második díját kapta (tavaly a Gravitációért jutalmazták), és tök jogosan, a filmben vannak olyan zseniális képsorok, amikről még mindig nem tudjuk, hogyan vették fel őket. A Whiplash a harmadik díját a vágásért kapta. A várakozásoknak megfelelően az Edward Snowdenről szóló Citizen Four lett a legjobb dokumentumfilm, az alkotók a szólásszabadság és a független újságírás diadalának nevezték a díjat. Harris ezt sem állta meg szó nélkül, és szőrmentén hazugnak nevezte az összes tévéreklámot,  de olyan arccal, hogy nemigen haragudott rá senki emiatt.

Az egyik forgatókönyv-díjat a Birdman, a másikat a Kódjátszma kapta, utóbbi írója köszönőbeszédében azt mondta, hogy 16 évesen öngyilkos akart leni, mert más volt, mint a többiek, és legyen ez tanulság mindenkinek, hogy nem szabad elkeseredni. Felállva tapsolta meg a közönség. A maratoni műsor végére jutott négy nagy díj, az elsőt, a legjobb rendezésért járót Alejandro González Iñárritu kapta meg a Birdmanért, teljes joggal.

“Michael Keaton alsógatyája van rajtam, kicsit szűk. És van szaga is” - mondta, majd spanyolul üdvözölte mexikói honfitársait. Eddie Redmayne kapta a legjobb férfialakításért járó Oscart, ő A mindenség elméletében alakította Stephen Hawkingot. “Nagyon szerencsés vagyok” – mondta, és a díjat a világ ALS-betegeinek ajánlotta. Az utolsó előtti díjat Julianne Moore kapta a Still Alice-ért, a papírformának megfelelően, majd következett az este utolsó kategóriája, a legjobb filmé: ez a Birdmannek jutott, így a Grand Budapest Hotelhez hasonlóan 4 szobort kapott, de fontosabbakat.