Humormentes lett a Bazi nagy páneurópai lagzi

Tényleg reneszánszukat élik a 2000-es évek elején népszerű Bazi nagy lagzi-filmek, ahol mindig valamelyik random népcsoport sztereotip fia és lánya habarodott egymásba, és bár az elején utálták egymást, a köztük lévő kulturális különbségek ellenére is össze tudtak csiszolódni a film végére. A felejthető Zűrös olasz esküvő, az egyszer végigheherészhető Spanyol affér és az Indiában játszódó, fergeteges Marigold Hotel 2 után most azt is megnézhetjük a hazai mozikban, hogyan buliznak a hollandok az esküvőjük előtt, alatt és után a szikrázóan napfényes Itáliában.

• A holland nők vagy platinaszőkék vagy szeplős vörösek, de mindenképpen ridegek, és csak egy masszív alkoholizálás után oldódnak fel a gátlásaik, akkor viszont nagyon.
• Az olasz férfiak pedig folyton kiabálva beszélnek, mindig spagettit zabálnak, az utca túloldalára is tűzpiros Alfa Romeóval járnak, és a vidéken élő anyjuk számukra a legfontosabb nő az életben.

Nem ismerem a holland filmipart, de az így is feltűnt, hogy a fapapucs és a szélmalom népe néhány éve szakmányban ontja az amerikai romantikus vígjátékok és drámák legelcsépeltebb kliséi mentén felépített, hazai gyártású közönségfilmeket. A Step Up és a Street Dance táncversenyes világát például Body Language címmel forgatták újra, a Másnaposok Las Vegas-i és távol-keleti bulijait pedig Ibizával helyettesítették.

Ugyanez a társaság (egy Johan Nijenhuis nevű producer és a haveri köre) most romantikus holland vígjátékot forgatott a Bazi nagy lagzi-filmek mintájára, a pisai ferde torony és a festői Appennin-hegység árnyékában, faék egyszerűségű történettel:

• Sanne (Sophie van Oers) egy Olaszországban élő, holland esküvőszervező, aki mindig mindenkit megríkat a szép köszöntőbeszédeivel, de természetesen ő maga évek óta szerencsétlen a szerelemben, és még a 30. születésnapját is egyedül ünnepli.
• Ekkor jelenik meg a semmiből egy jóképű, sportkocsival száguldozó amorózó (Jan Kooijman), aki azonban válóperes ügyvéd, így nem hisz sem a szerelemben, sem a házasságban.
• De nem kell aggódni, a teljesen eltérő életfelfogású főszereplők a végén összejönnek,
• csak addig végig kell néznünk az esküvőszervező lány és a sportkocsis ügyvéd vergődését a saját kirakatkapcsolatukban,
• miközben egy vén itáliai panzióban nemcsak a harmincasokat, de a szüleik korosztályát is utoléri a szerelem.

Lényegében az egész hollywoodi közhelyeket felvonultató történet benne van az előzetesben:

A készítők is érezhették, hogy a kliséktől roskadozó szerelmi történetek nem fogják eléggé kitölteni a teljes játékidőt, ezért bedobtak két olyan elemet, amivel nem igazán lehet hibázni:

• megcsodálhatunk néhány autókázós jelenetet, gyönyörűen épségben maradt oldtimerekkel, az olasz kisvárosok festőien szűk macskaköves utcáival és a háttérképnek is beállítható, hegyes-völgyes mediterrán tájjal,
• őrült legény- és leánybúcsút is kapunk, csajokkal smároló menyasszonnyal és ejtőernyőzés közben jegygyűrűket leejtő vőlegénnyel.

Ezeknek a jeleneteknek az őrült tempója viszont nagyon elüt a film többi, irgalmatlanul lassan hömpölygő részétől. a nézőnek az az érzése támad, mintha az Olaszországban forgatás ürügyén lazuló hollandok