A sonderesek bizony ilyenek voltak

Cannes-ban már sokat megtudtunk a Saul fiáról, de ma, a díszbemutató napján volt az első alkalom a díjátadó óta, hogy az egész stáb egy helyen volt, és válaszolt a sajtó kérdéseire. A sajtótájékoztatón a hazai újságírók közel két órán át faggatták a stábot, cikkünkben a felmerülő témák közül csak az új információkra koncentrálunk. (Ha nem látták vagy olvasták korábbi, a filmről szóló anyagainkat, itt megtalálják mindet.)

Rég volt ilyen népszerű egy magyar film

Rajna Gábor producer szerint „első film esetében ez óriási ritkaság. A filmalap történetében pedig biztosan az eddigi legnagyobb bevételt hozó film lesz."

Németország külön szóbakerült a beszélgetésen, több okból is. Egyrészt a film eredetileg a Berlinálén jelenhetett volna meg, de a stáb akkor úgy érezte, a fesztivál nem eléggé akarja a filmet, például nem a versenyprogramba, csak egy információs vetítésbe rakták volna be. Ezért úgy döntöttek, kockáztatnak, és várnak Cannes-ig. Utólag tudjuk, hogy jól döntöttek. A napokban jelent meg egy hír arról, hogy a filmnek nincs németországi forgalmazója - ennek hatására azóta lett az is, Németországban is a nemzetközi forgalmazó, a Sony mutatja majd be. 

A zsűri is jókat mondott

A cannes-i videónkban megnézheti, mit mondott a filmről Sophie Marceau és Joel Coen. Nemes Jeles később bővebben is beszélt a zsűri tagjaival, de ezekről a mai sajtótájékoztatón csak annyit mondott, hogy nagyon jól eső és fontos visszajelzéseket kapott. Külön kiemelte Joel Coen feleségét, Francis McDormand színésznőt, aki ugyan nem volt tagja a zsűrinek, de mindenhol ott volt, ahol a férje, és nagyon pozitívan beszélt a filmről, ám ezt személyes jellege miatt nem osztotta meg a nyilvánossággal.

Aha, de miért nem a Pozsonyi csatáról csináltak filmet?

A filmről itthon sokan és bátran nyilvánítottak véleményt úgy, hogy nem is látták. A jobbikos Novák Előd már a 2013-ban, a forgatás előtt kifogásolta, hogy a Filmalap „egy újabb holokausztfilmet" támogat, és ebbe a sorba sok kommentelő, sőt, nemrég Dörner György rendező is beszállt egy hírtévés beszélgetésben. Dörner és Novák is feltette a kérdést: miért nem a Pozsonyi csatáról készül film?

„Nem politizálni szeretnénk. Mi megcsináltuk a filmet, de az hogy milyen hullámokat indít el itthon, azzal nem szeretnénk direktben foglalkozni. Persze mi, a stáb tagjai valószínűleg egyetértünk abban, hogy milyen hullámokat szeretnénk látni."

Nemes Jeles hozzátette: „Azért csináltam a filmet, hogy ha valaki beül a vetítésre, annak  a lelkéhez eljusson valami. Olyan filmet szerettem volna létrehozni, amihez nem kell semmilyen előzetes felkészítés, prekoncepció, csak nyitottnak kell lenni, és akkor a film működik."

Később Zányi Tamás, a film Vulcano-díjjal elismert sound designere is szót kapott, és így reagált a felvetésre:

Nem így kell nézni ezt, hanem úgy, hogy mi az, ami értékes projekt és mi az, ami nem.

"Ha föl tudni mutatni valaki a Pozsonyi csatáról egy irodalmilag és filmnyelvileg, művészetileg érdekes és értékes tervet, akkor azt támogatni kell. Ha van hozzá jó operatőr, rendező, és jó lesz, akkor azzal érdemes pályázni. Ennyi volt itt is az üzenet, mert itt ezek mind megvoltak.

És ha lesz ilyen a Pozsonyi csatáról is, akkor ahhoz is nagyon szívesen csinálom a hangot. De ehhez dolgozni kell, meg tehetséget beletenni."

Nem ez az első segítségnyújtás Dörneréknek. Gerlóczy Márton író pár napja megírta a Pozsonyi csatáról szóló film szinopszisát, és belinkelte a filmalap pályázati oldalát.

Milyen volt a Sonderkommando? Reakció egy cikkre

Bár a filmet a hazai és a külföldi sajtó is kifejezetten pozitívan fogadta, a napokban a Mandineren egy kritikusabb cikk is megjelent, aminek a szerzői – egyebek mellett – úgy érzik, a film túlságosan idealizálja, "meseszerűvé" teszi a sonderkommandósok karakterét. A főszerepet alakító Röhrig Géza erre is reagált:

"Nem gondolom, hogy rossz szándékú ez a cikk, de azt gondolom, hogy a cikk szerzői nem néztek utána a történelmi valóságnak. A filmben a lehető legrealistábbak akartunk lenni, László és én is aprólékosan felkészültünk könyvekből, leiratokból, és több szakértő is segítségünkre volt a filmben. A sonderesek bizony ilyenek voltak, mint a filmben, és nem olyanok, ahogy a cikk szerzői írják le."

Zene és casting

"Ez a film nem szereti a zenét" - mondta Melis László zeneszerző, aki egy operabemutatón találkozott a rendezővel, és ott hallott a készülő film tervéről. Utána elolvasta a forgatókönyvet, és annyira tetszett neki, hogy elkezdett vázlatokat készíteni hozzá. Később a keverésnél is ott volt, és megfigyelte, hogy a krematórium atmoszférahangjainak is van egyfajta zeneisége, szub F és szub A hangokon szóltak. Ebből kiindulva, ezekhez írt még mélyebb hangszerekre (pl. basszus klarinétra) zenei motívumokat, melyeket aztán Zányi Tamás hangmérnökkel még egy oktávval lejjebb pitchelve használtak fel. (A film hangi munkálatairól olvassa el Zányi Tamással készült interjúnkat!)

Zabezsinszkij Éva casting director arról beszélt, hogy a szereplők válogatásához eleinte korabeli dokumentumokból próbáltak készülni. Közben jöttek rá, hogy elsősorban olyan emberi arcokat keresnek, amik valamiféle zártságot, titkot, megfejthetetlenséget tükröznek. Akikről elhiszi a néző, hogy a lágerek tébolyában elvállalnák, hogy a Sonderkommando tagjai legyenek.

Így került bele Molnár Levente, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színésze, akiről a sajtótájékoztatón kiemelték, hogy nemcsak jó színész, de külön jó volt, hogy az arcát korábban kevésbé ismerték a magyar nézők, így hitelesebb is tudott lenni, mintha bármilyen ismert színészt választottak volna helyette. Röhrig Géza pedig tényleg teljesen véletlenül lett főszereplő. Egy másik szerep miatt keresték meg, de aztán beugrott egy próbafelvételre is, ahol a Sault játszó színészt helyettesítette. „Ott néztük Lászlóval, hogy ez az ember, aki itt végszavazik előttünk, valójában ő Saul. Csak ez nagyon kockázatos gondolatnak tűnt, mivel az amatőr szereplő a rendezőnek és a producereknek is mindig sokkal nagyobb kockázat. Ezért utána még egy héten át kínoztuk, mindenféle helyzetekbe bedobtuk, amíg meggyőztük magunkat és másokat is, a producereket is, hogy ő lesz a legjobb."

Nehéz jegyet kapni, de

A Saul fiának ma, május 28-án lesz a magyarországi díszbemutatója az Urániában, de arra már minden jegy elfogyott. Emellett több premier előtti vetítést is szerveztek még, a jegyek nagy része ezekre is elfogyott, de június 11-étől hivatalosan is moziba kerül a film, tehát már csak két hetet kell várniuk azoknak, akik most lemaradtak.