Bárcsak elfelejthetnénk A klónok támadását

Már csak egy hónap, és moziba kerül a Star Wars VII, az év (mit az év, az évtized!) legjobban várt filmje, aminek hatrészes előzményét hat cikkben dolgozzuk fel. Itt az első, a Baljós árnyakról írt, most pedig folytatjuk. 

Ha van olyan film a Star Wars-univerzumban a legendásan gagyi, komolyan semmiféleképpen nem vehető karácsonyi különkiadás mellett, amit a régi trilógia hívei igazán joggal gyűlölnek, az A klónok támadása magyar címre keresztelt 2. rész. Ez volt az a film, amit látva az ember nem tudta, hogy Lucas esze most ment-e el teljesen, vagy ez már sokkal korábban megtörtént, csak nem mertük bevallani magunknak. Pedig Jar Jar Binks léte egyértelműen jelezte, hogy a rendezőzseninek nehezen tartható, marketinggurunak viszont kiváló Lucas gyermeteg énje nagyon sok problémát fog még okozni, és ezek közül jó néhány előjött az 1999-es Baljós árnyak folytatásában is.

A film egyébként 2002. május 16-án került a mozikba, 115 millió dollárból forgatták, és a nyitóhétvégéjén 80 millió dollárt termelt. Egy nagyobb film indult csak ellene, az Egy fiúról című romantikus vígjáték, ami mindössze nyolcmillióig jutott, szóval jelentős konkurenciáról nem beszélhetett annak idején a Fox. Tudva azonban azt, hogy a hamarosan mozikba kerülő hetedik filmet milyen tömeghisztéria övezi, és milyen várakozásokkal tekintenek elé a Disney-nél (amely menet közben megvette a Lucasfilmet tokkal-vonóval 4 milliárd dollárért), A klónok támadásának premierje csalódást keltő volt, megelőzte a Pókember és a Harry Potter és a titkok kamrája is. Az összbevételt tekintve persze nem lehetett bukásnak nevezni, a világpiacon most tart 649 millió dollárnál, amivel 3. a franchise bevételi listáján, persze csak akkor, ha nem számoljuk bele az inflációt, mert akkor Észak-Amerikában csak a 6., azaz utolsó.

Helyezés	Cím	Stúdió	Inflációhoz igazított bevétel	Bevétel	Megjelenés dátuma
1	Star Wars	Fox	$1,190,401,700	$307,263,857	5/25/77
2	Star Wars: Episode I - The Phantom Menace	Fox	$707,447,200	$431,088,295	5/19/99
3	Return of the Jedi	Fox	$675,401,400	$252,583,617	5/25/83
4	The Empire Strikes Back	Fox	$657,711,100	$209,398,025	5/21/80
5	Star Wars: Episode III - Revenge of the Sith	Fox	$494,767,000	$380,270,577	5/19/05
6	Star Wars: Episode II - Attack of the Clones	Fox	$433,782,300	$302,191,252	5/16/02

Túl hosszú, túl unalmas, túl béna. (Washington Post)

A film, ami Anakin Skywalker sötét oldal felé vezető útjának középső szegmensét mutatta be, azaz elég fontos szerepet tölt be a karakter fejlődésében, hiszen itt értheti meg a néző, hogy miért lett az idegesítő gyerekből ostoba arcú tinivé cseperedő Anakinból végül Darth Vader, (vagyis hol rontották el a gyereknevelést) mindent megmutatott a nézőnek, csak éppen azt nem, amit kellett volna. Pedig esküszöm, drukkoltam a filmnek, mert a rém béna Baljós árnyak után csak jobb jöhetett. Szerettem volna megint úgy érezni magam, mint gyerekkoromban, amikor a Star Wars-logó láttán libabőrös lettem, és tudtam, hogy 2 órán át egy olyan űroperát látok, ami elvarázsol, és amiben egy mesebeli hősnek drukkolok, hogy kapja meg a királylányt meg a fele királyságot.

Ezzel szemben A klónok támadása pont azt a politikaikrimi-vonalat vitte tovább, mint az első rész, és ehhez a háttérhez, a szeparatista mozgalom térnyeréséhez nem tudta hozzátenni azokat a karaktereket, akiket imádtunk és gyűlöltünk az első trilógiában. Obi Wan és Anakin kapcsolata az első pillanattól fogva kérdőjeles, leginkább cseszegetik egymást, és az Anakint alakító Hayden Chritiansen nagyjából félpercenként villantja meg „a sértődött tinifiú nem kapott Nike Air Pegasust" arcát, amiről később kiderült, hogy nála a színjátszás szinonimája. Aztán a zseniális forgatókönyv úgy dönt, minek megvizsgálni ezt a kapcsolatot, kit érdekel, hogy lett barátból halálos ellenség a két legenda, és széjjelszedi őket. Nehogy véletlenül a néző megértse már, hogy egészen pontosan mi baja is van a nyikhajnak a rém ronda jelmezbe öltöztetett Kenobival azon kívül, hogy az idősebb pali úgy kezeli, ahogy kell, azaz tanítványként.

Lucas emberi kapcsolatokat soha nem tudott írni, ez minden forgatókönyvéből kiderül, a viszonyrendszerek a vázlatpontos felsoroláson túl nem nagyon mutatnak, de ebben a filmben rendezőként is megbukott. Anakin nettó pöcsfej, egy rém idegesítő tinédzser, akit egy idősebb mentor akár a jó úton is tarthatna, és a moziban ülve semmi másra nem vágyunk, csak egy erős férfikézre, aki visszarángatja a helyes útra, az viszont nincs, mert a gazdája az univerzum túloldalán kóborol, és ennek hiányában a durcás és második ránézésre sem egy főnyeremény Anakin szegény Padmét vegzálja. Azt sem érti az ember, hogy ez a nő, a Naboo bolygó királynője hogy nem zavarja el a vérbe a béna srácot, akiről szinte süt, hogy valami nem stimmel vele, és miért gondolja úgy, hogy kötelező hozzámenni feleségül.

Nem volt még film, aminek a végét így vártam volna. (Salon.com)

A hiteltelen kapcsolatok mellett Lucas a történetvezetésben sem remekelt különösebben. Emelje fel a kezét az, aki nem unta rettenetesen a kereskedelmi szövetséget, a blokádot és főképp a Naboo bolygót már az első filmben. Könyörgöm, az eredeti trilógiában globális szabadságjogok, az univerzum sorsa meg hasonló apróságok forogtak kockán, a jó küzdött a rossz ellen, itt meg még mindig egy kereskedelmi útvonal megadóztatása keltette hullám az egyik konfliktusforrás? A Naboon eltöltött idő és a szerelmi szál a rengeteg CGI miatt mai szemmel szimplán élvezhetetlen, az pláne nem segít a dolgon, hogy a filmet Lucas 24 képkocka/másodperces digitális formátumban forgatta, amin az akkori trükkök egyszerűen idétlenek voltak. Márpedig ha nincs meg az illúzió, akkor a néző jobban odafigyel az olyan apróságokra, hogy Anakin és Padmé között annyi vonzódás nincsen, mint Bayer Zsolt és Gyurcsány Ferenc között, és annak drukkol, hogy a buckalakók vágják már agyon az Erőben zavart érző és a Tatoonie-ra hazarohanó Anakint, amikor megbosszulja anyja halálát.

Ez a momentum egyébként jól működik a sötét oldal felé taszigált Anakin személyiségfejlődésében, tulajdonképpen az egyetlen olyan eleme, amit Christiansen Pinokkió-szerű játéka sem tud elrontani. A másik történetszál sem a legbonyolultabb, Obi Wan nyomozása kicsit olyan, mintha Lucas eleve videojátékra írta volna a forgatókönyvet, amiben a karakter, akit irányítunk, egy tök lineáris sztoriban lépked előre, megy el helyszínekre, ahol újabb és újabb nyomokat talál, és így jut el a Kamino bolygóra, ahol megvan a Padmé életére törő bérgyilkos Jango Fett, és itt vannak a köztársaság biztonságát és a mindenható jediket fenyegető klónok is. Ja, azt mondani sem kell, hogy a Rém Titkos Bázis, ahol Dooku gróf (ezek a nevek honnan vannak?) nyomára akad Obi Wan, úgy lesz meg, hogy követni kell Jango Fettet. Point and click.

A Baljós árnyakhoz hasonlóan Lucas leginkább a fenti katyvaszt lezáró nagy csatára koncentrált, ami elindítja a klónháborút, és amiben a klónok mellett leginkább harci droidok szerepelnek, és csak pár jedi, mert az újkori Star Wars-filmekben emberéletben csak kevés kár esik, legalábbis a harmadik, vérgőzös részig. Itt a látvány legalább stimmel, bár továbbra is tartom, hogy az eredeti trilógia első két filmjének effektjeinél jobb nem kellett volna, igaz, én abba a táborba tartozom, ami a 3D-t is ördögtől való babonaságnak tartja. A középső filmet láthatóan nyűgnek tartó Lucas a katarzist letudja egy hosszú fénykardozással, amiben Anakin a karját, Obi Wan meg az önbecsülését veszti, de még mindig jobban jártak, mint Yoda, akiből pattogó flippergolyót csinált Lucas, és szegény Christopher Lee, aki meg asszisztált ehhez a rémes jelenetsorhoz. A film végén a barátok nélkül maradó Anakin két robot előtt veszi el Padmét és ágyaz meg Luke és Leia Skywalkernek, de nem tudok egy embert sem mutatni, akinek ez a menyegző tetszett volna.

Bűzlik a dél-kaliforniai műanyagtól. (Chicago Reader)

Ha Jake Lloyd életét a Baljós árnyak, Hayden Christiansen karrierjét A klónok támadása tette tönkre, bár erről csak ő tehet, illetve az a szereposztó rendező, aki tehetségesnek tartotta. Nem azt mondom, hogy Mark Hamill egy színészisten, de Christiansen mellett alaposan  felértékelődik minden dialógusa. Sajnos a színészek, mármint az igaziak, nem igazán értették, mit akar Lucas a történettel, talán ezért is látszik unalom Christopher Lee arcán, amit ugye rá kellett montírozni egy dublőr fejére a Yoda elleni fénykardpárbajban, mert a 76 éves színész nem igazán tudott már szaltózni. Ewan McGregor és Natalie Portman sem fogja élete filmjének tartani a Klónok támadását, amit a korabeli kritika alaposan szétszedett: a Metacriticen mindössze 54 százalékot kapott, és a bárki által meghekkelhető IMDb-n sem tudott 6,7 fölé csúszni az osztályzata.

Lucas legalább annyit kínlódott a forgatókönyvvel, mint én ezzel a cikkel, és a végleges verziót csak három hónappal a forgatás kezdete előtt szállította le. A Baljós árnyak miatt rengeteg támadás érte, amit nemhogy akkor nem tudott feldolgozni, de igazi sértődött kiskamasz énjét előkapva még a mai napig is duzzog a kritikák és beszólások miatt, és amikor megkérdezik, melyik a kedvenc karaktere a franchise-ból, azt feleli, hogy Jar Jar Binks. Érthető, hogy a Disney az új filmek közelébe sem engedi, még tanácsadói minőségben sem. A dialógusok erőltetettek és nagyon sok helyen feleslegesek, Anakin és Padmé jelenetei láttán nincs ember, aki nem hívja a rendőrséget, és viteti el a királynőt zaklató, Kozsó-tincses jedit.

Azért is bosszantó a filmet végigszenvedni és elolvasni a forgatókönyvet, mert az előzménytrilógia minden darabjához hasonlóan Lucas itt is úgy tesz, mintha az eredeti trilógia nem is létezne. Olyan amatőr kontinuitási hibákat követ el, melyekre egy kezdő asszisztens is felhívhatta volna a figyelmét (és tuti fel is hívta), például arról, hogy a mindenki által hókuszpókusznak tűnő Erőről az újabb filmekben mindenki tud, még egy isten háta mögötti bolygón rabszolgasorban tartott nő is, így például az, hogy Han és különösen Csubakka rácsodálkozik az egészre, az utólag nevetségesnek tűnik. Érthetetlen, hogy Obi Wan miért nem kapcsolja össze Jango Fett klónjait a Dookunak dolgozó Jango Fettel, és sétál bele a jediknek állított csapdába mosolyogva.

Kétórányi, nagyon súlyos szórakoztatás. (Time)  

De ne legyünk teljesen igazságtalanok, hiszen vannak olyan dolgok ebben a filmben is, amik működnek. Palpatine szenátor machinációit mindig szívesen nézi az embert, különösen Jar Jar Binks csőbehúzását. A filmet nyitó, a Szárnyas fejvadász díszleteire hajazó Coruscant épületei között játszódó akciójelenet kifejezetten izgalmas, és ha Obi Wan és Anakin nem egymás ekézésével lenne elfoglalva még eközben is, még szívesebben néznénk vissza. A klóngyár, pontosabban a Kamino bolygó az egyik legstílusosabb helyszín a filmben, (de talán a franchise-ban is) és a coruscanti kocsmajelenetek is pompásan működnek. Padmé haja és jelmezei elképesztőek, és nem egyszer utalnak az eredeti trilógia Leia hercegnőjének ruhatárára és persze a korszakalkotó kakaóscsiga-frizurájára.

A film ettől még rém gyenge. A története nagyrészt érdektelen, és beleférne egy 42 perces tévéepizódba, a záró csatajelenet 2002-ben még lenyűgöző volt, bár közel 45 perces hosszával akkor is idegesíthette a nézőket. A színészeket vagy nem instruálták rendesen, vagy egyszerűen ebből az alapanyagból ennyit tudtak kihozni. Az előzménytrilógia messze legjobb darabját, A Sith-ek bosszúját felvezető A klónok támadása jelenleg a franchise legrosszabb filmje, és nagyon remélem, hogy ez december 18. után is így marad.