Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM9 amerikai remake, ami pont olyan jó, mint az eredeti
További Cinematrix cikkek
- Matt Damon és Zendaya is ott lesz Christopher Nolan Odüsszeiájában
- Adrien Brody étkezési zavarokkal és PTSD-vel küzdött az egyik legismertebb szerepe után
- Johnny Depp lánya sem menti meg a sírból visszarángatott vámpírfilmet
- James Gunn a véres és kimerült Supermanhez hasonlította Amerikát
- Ennyire személyes hangvételű film még sosem készült a legendás intézményről
A hét mesterlövész (1960)
Az egyik legismertebb hollywoodi remake Kuroszava 1954-ben leforgatott kultfilmjét, A hét szamuráját ültette át vadnyugati környezetbe. John Sturges westernje tényleg szinte csak annyit változtatott az eredeti történeten, hogy egy világvégi kis falut nem az uraikat elvesztett, kóbor szamurájok, hanem marcona cowboyok védelmezik meg a gonosz banditáktól. Azt viszont már talán kevesebben tudják, hogy Kuroszava egyáltalán nem hagyományos szamurájfilmeket forgatott, hanem a westernfilmes John Ford stílusát ültette át ázsiai díszletek közé (sőt, A testőrt Dashiel Hammet Véres aratása alapján rendezte meg, ami később ugye visszakerült amerikai környezetbe Egy maréknyi dollárért címmel).
A hét szamuráj westernváltozata a '60-as évek legnagyobb férfisztárjait vonultatta fel Yul Brynnertől kezdve Steve McQueenen át James Coburnig. Emellett olyan, addig ismeretlen sztárokat indított el a siker útján, mint Charles Bronson vagy Eli Wallach, akik később is szerepeltek kultikus westernfilmekben, gondoljunk csak a Volt egyszer egy vadnyugatra vagy A jó, a rossz és a csúfra.
Két tűz között (1994)
James Cameron kémfilmparódiába oltott akciófilmje valószínűleg meg sem született volna, ha Schwarzeneggert nem hívja fel a sógora, Bobby Shriver (aki nem mellesleg JFK volt a nagybátyja!), hogy látott egy jó francia filmet, vicces lenne leforgatni az amerikai verzióját. Arnold még a könyvében is megírta: azonnal beleszeretett a Titkolt titkosügynök című film alapötletébe. Ebben egy unalmas telefonszerelőről (Thierry Lhermitte) kiderül, hogy valójában szuperkém, aki a terroristák üldözése helyett a csinos feleségét figyeli meg (őt a korszak szexbálványa, Miou-Miou alakította), mert arra gyanakszik, hogy megcsalja őt egy titkosügynöknek hitt autónepperrel.
Schwarzenegger azonban sokkal több robbanást és lövöldözést akart a saját verziójába, mint amennyi a francia eredetiben volt. Győzködni kezdte az egyik legjobb barátját, a látványos és vicces akciófilmek mesterét, James Cameront, aki végül bevállalta a rendezést, és kanyarított a francia eredetiből egy terroristavadászos akcióorgiát. A Terminator 1-2 óta profin együtt dolgozó páros Bond-paródiája végül csak Amerikában 378 millió dollárt kaszált, Jamie Lee Curtis mókás sztriptíztáncára pedig azóta is mindig felbukkan a filmtörténelem legjobb sztriptíztáncai között.
12 majom (1995)
Terry Gilliam kultfimje nem volt ugyan kimondottan sikeres (Amerikában például csak 168 millió dolláros bevételt csinált), mégis minden sci-fi rajongó ismeri a sztoriját. Bruce Willist a disztópikus jövő fura kinézetű tudósai visszaküldik 1996-ba, hogy keresse meg a 12 Majom Hadserege nevű terrorszervezet őrült vezetőjét (Brad Pitt), még mielőtt az illető elszabadítana egy gyilkos vírust. Az időutazásba azonban hiba csúszik, és a kopasz főhőst bolondnak nézik, és csak abban bízhat, hogy a pszichiátere (Madeleine Stowe) tényleg elhiszi, hogy a jövőből küldték egy fontos feladattal.
A 12 majom rajongói a mai napig képesek elvitatkozgatnak azon, nem Bruce Willis álmodta-e az egész történetet. Azt viszont valószínűleg csak kevesen tudják, hogy az időutazós, furcsa alapsztori eredetileg nem is Gilliam fejéből pattant ki: Chris Marker ugyanis már 1962-ben leforgatta La Jetée (A kilátóterasz) címmel. Ebben a harmadik világháborút túlélő párizsiak próbáltak újra és újra visszaküldeni a múltba egy fegyencet, hátha így visszaállíthatják a kataklizma előtti állapotokat a jelenben.
Vanília égbolt (2001)
Nem sok olyan amerikai remake van, amiben ugyanaz a színész alakítja a főszereplőt, aki a nem amerikai eredetiben. Penélope Cruznak azonban sikerült ez a bravúr, mivel az 1997-es Nyisd ki a szemedet négy évvel később Tom Cruise oldalán is leforgatta. Akivel egyébként össze is jött - így bulvársajtó a rímes-rémes Cruz-Cruise szóviccen is rágódhatott.
A '97-es verziót, amit Alejandro Amenábar rendezett, '98-ban az amerikai Sundance fesztiválon is nagy sikerrel vetítették. Tom Cruise-nak annyira tetszett a film, hogy producertársával, Paula Wagnerrel azonnal megvették a remake-készítés jogait, a sztár ráadásul megnyerte rendezőnek Cameron Crowe-t, akivel a Jerry Maguire-n is együtt dolgoztak. A románc, a humor, a gyanakvás, a szerelem és a szex szédítő forgatagáról szóló filmjük végül 203,3 millió dollárt kaszált a mozikban (míg a '97-es csak 0,3 milliót), a sztár ráadásul ennek a 30 százalékát zsebre is vághatta producerként - amihez képest a főszerepért kapott 20 millió egy szerény zsebpénz.
Solaris (2002)
1972-ben Andrej Tarkovszkij látványosan visszavágott Hollywoodnak: lám, a kommunisták is tudnak olyan grandiózus sci-fit forgatni, mint az Űrodüsszeia! A szovjet rendezőzseni ehhez a híres lengyel sci-fi író, Stanislaw Lem Solarisát porolta le, amiben egy földi expedíció először veszi fel a kapcsolatot egy idegen létformával. Az űrbéli plazmaóceán érdekes dolgokat művel: az elfojtott emberi emlékek alapján neutrínóból képes humanoidokat összerakni, akik látszólag hasonlítanak az űrhajósok életében fontos személyekre, de persze jobbára csak bajt okoznak.
Bár Lem szerint a Tarkovszkij-féle Solaris felháborítóan tudománytalan lett a könyvhöz képest, az ember legféltettebb titkait valósággá változtató idegen létforma később sok hollywoodi filmest megihletett. Steven Soderbergh 2002-ben forgatta le a saját Solaris-verzióját, George Clooney-val a főszerepben, de hatalmasat buktak vele: bár a kritikusok nem is savazták a filmet, a 47 milliós költségvetésű szuperprodukció végül csak 30 millió dolláros bevételt kapart össze.
Álmatlanság (2002)
Christopher Nolan, a 2000-es évek ünnepelt blockbustergyárosa, az új Spielberg a zseniális Mementó után, de még az igazi hírnevet meghozó Batman-trilógia előtt egy ütős thrillert is forgatott. Az Álmatlanság nak már az alaphelyzete sem szokványos zsarufilm: egy Los Angeles-i nyomozó (Al Pacino) Alaszkában kénytelen hajkurászni egy rejtőzködő gyilkost, de nem elég, hogy képtelen aludni az állandó világosságtól, a társát (Martin Donovan) is lelövi véletlenül a ködben.
A hangulatos helyszínek mellett óriás erénye a filmnek, hogy a 2014-ben elhunyt Robin Williams itt végre bebizonyíthatta, hogy tévesen skatulyázták be vígjátékkirálynak, mert gonosztevőnek is hiteles tud lenni. A csavaros sztori azonban egyáltalán nem Christopher Nolan érdeme: az Álmatlanság eredetileg egy norvég író-rendező, Erik Skjoldbjærg 1997-es filmje volt, a hollywoodi filmekben is gyakran feltűnő Stellan Skarsgårddal a főszerepben. Nolan Álmatlansága a kasszáknál sem teljesített rosszul: 46 millió dollárba került, de 113,7 millió dollárt hozott.
A tégla (2006)
Robin Williamshez hasonlóan Jack Nicholson is azért vállalta el a maffiafőnök szerepét A téglában, hogy végre gonosz karaktert alakíthasson a sok vígjáték után (eredetileg a rendező, Martin Scorsese régi kedvence, Robert De Niro lett volna ez a karakter, de ő épp Az ügynökséget forgatta). Az alapanyag itt a hongkongi Andrew Lau 2002-es krimije, a Szigorúan piszkos ügyek volt, amiben a Triád egyik embere belépett a rendőrség kötelékébe, egy zsaru pedig ezzel párhuzamosan fedett ügynökként épült be a gengszterek közé, miközben mindkét oldalon kezdik sejteni, hogy áruló van a soraikban...
A maffiafilmek mestere, Scorsese szinte csak az alapfelállást tartotta meg a hongkongi eredetiből. A saját verziója már ezer szállal kötődött a bostoniak ír gyökereihez (tele van például James Joyce-idézetekkel), és tudatosan rájátszott arra a közhelyre, miszerint egy írből Amerikában kizárólag rendőr és tűzoltó vagy maffiózó lehet. Nála Leonardo DiCaprio alakította a maffiába beépülő rendőrt, Matt Damon pedig a gengszterek megbízásából rendőrnek álló bűnözőt. Az amerikanizált verzió a nézőknek és a kritikusoknak is bejött: a 90 milliós költségvetésből összehozott film majdnem 290 millió dollárt kaszált, 4 Oscart és 81 másik díjat kapott. Ráadásul még a Szigorúan piszkos ügyek rendezője is pozitívan nyilatkozott róla, bár a saját verzióját érthető okokból jobbnak tartotta.
Engedj be! (2010)
A skandináv országok nemcsak krimiben számítanak szuperhatalomnak, de horrorban is: a 2008-as Engedj be! még itt az Indexen is simán ki lett kiáltva minden idők legjobb vámpírfilmjének. A svéd John Ajvide Lindqvist véres tinidrámájában ugyanis nem volt sem perverz gróf, sem félelmetes kastély, sem giccses szerelmi háromszög Alkonyat-módra. Csak egy kétségbeesett vámpír kislány (Lina Leandersson) és egy kiközösített fiú (Kare Hedebrant), aki barátra lel a vérszomjas fenevadban, akinek egy öregember szállítja le a gyilkosságokból származó, éltető véradagokat.
A 2010-es amerikai verzióban a Kick Ass (itthon: Ha/Ver) szupercuki tömeggyilkos kislánya, Chloë Grace Moretz lett a kisvárosi tinivámpír, aki két gyilkosság között megvédi az iskola örökké szekált gyógyegerét. Utóbbit ráadásul az a Kodi Smit-McPhee alakította, aki szegény eddig mindig apokaliptikus történetbe keveredő, kirekesztett különcöt alakított (Az út, Dead Europe, Young Ones, ParaNorman, Majmok bolygója 2, X-Men: Apokalipszis). A remake is bejött mindenkinek, csak nem lett belőle kasszasiker: a 20 millióba kerülő film csak 24,1 millió dollárt kaszált.
A tetovált lány (2011)
Stieg Larsson úgy lett világszerte ismert svéd krimiíró, hogy az ünnepelt Millennium-regénytrilógiájának mindhárom kötete a 2005-ös halála után jelent meg. Az első könyvből már 2009-ben mozifilm született, a dán Niels Arden Oplev rendezésében, főszerepben az azóta nemzetközi karriert befutó svéd színésznővel, Noomi Rapace-szal. Ő alakította Lisbeth Salandert, a fotografikus memóriával rendelkező punkcsajt, aki segít kideríteni egy oknyomozó újságírónak, egy nácikkal, nők elleni erőszakkal, hekkerekkel és gonosz vállalatbirodalmakkal súlyosbított gyilkosságot.
Az ünnepelt skandináv krimi amerikai változatát a komor helyszíneken játszódó gyilkosságokra mindig is fogékony David Fincher, az Alien 3, a Hetedik és a Zodiákus rendezője forgatta le 90 millió dolláros költségvetésből, svéd és svájci helyszíneken. A tetovált lányt Rooney Mara alakította, az oknyomozó újságírót Daniel Craig. A film 232,6 millió dollárt kaszált a pénztáraknál, a két folytatása viszont azóta sem készült el. Fincher az elmúlt években a Holtodiglannal foglalkozott, Daniel Craig pedig Bond-filmeket forgatott, ráadásul akkora összeget kért volna a Lány, aki a tűzzel játszik főszerepéért, hogy a Sony inkább kirúgta a produkcióból, és azóta sem vette elő a filmtervet.
Rovataink a Facebookon