Nem Coennek való vidék

Hollywood aranykorában játszódik az új Coen-film, az Ave Cézár! és felsorolni is nehéz, hogy mennyi A-listás szereplőt sikerült összeterelni ebbe a filmbe. Ebből talán már lehet is sejteni, hogy a nagy nevek csak egy-egy kis, néha egészen jelentéktelen jelenetben tűnnek fel az egyébként alig 106 perces filmben, a főszereplő Josh Brolin, ő alakítja Eddie Mannixet, aki egy valós figura volt, egy ún. fixer, aki azzal foglalkozott a stúdiórendszerben, hogy a sztárok életét és az azokban megjelenő problémákat megoldja, és a sajtó számára kedvező színben tüntesse fel. Joel Coen a film vetítése után azt mondta, hogy bár régi hollywoodi legendákon alapult a filmjük, nem merítettek a valódi Eddie Mannix életéből, csak elképzeltek egy figurát, akinek az a napi feladata, hogy a tüzet oltsa mások helyett. 

A filmbéli, kitalált Eddie Mannixnek nincs is könnyű dolga: több hatalmas produkció forog párhuzamosan a Capitol Studiosban, hülyébbnél hülyébb sztárokkal, hülyébbnél hülyébb problémákkal. 

• egy új, korábban főleg cowboyfilmekben szereplő színészt kell átcsoportosítania egy drámai filmbe, a rendező legnagyobb felháborodására – ez a Ralph Fiennes-szál.
• az egyik leghíresebb színésznője gyermeket vár, felvállalható apa nélkül, amit pr-szempontból rendezni kell, ez a Scarlett Johansson-szál.
• készül egy meleg matrózos film is, amiben Channing Tatum hosszan szteppel egy asztalon.
• közben elrabolják a Jézus életéről készülő film főszereplőjét, ez a George Clooney-szál.
• és pont ezzel a sztárral kapcsolatban zaklatja nem is egy, hanem rögtön két újságíró, akik történetesen ikrek, ez a Tilda Swinton-szál. (Ezzel kapcsolatban a Coen-testvérek is bemennek abba az utcába, hogy az újságíró szükségszerűen egy megkeseredett, rosszindulatú és felesleges kripli.)

Filmezni szar

Mannix egy napját követi végig a film, onnantól hogy hajnali négykor egy gyónással kezd, majd egy rövid kitérő után a stúdióba siet, ahol a New York-i irodától kapja az utasításokat, majd üzleti ügyben ebédel, begyűjti és leszállítja a váltságdíjat, vigasztalja az őrjöngő rendezőt, és szervezi az apát a színésznőnek. Nem csoda, hogy amikor egy komoly állásajánlatot kap egy sokkal nyugodtabb élet reményével, akkor komolyan elgondolkozik azon, hogy mégis mi értelme van ennek a sok hülyeségnek. 

A színészek ennek megfelelően saját paródiájukat játsszák: Ralph Fiennes, aki a valóságban is elég kényes arra, hogyan ejtik a nevét, itt a filmben is rendszeresen kijavítja a nevét (Laurence Laurentz) eltévesztő színészt, George Clooney nem elég, hogy egy római szandálban nyomja végig a filmet, de annyi ostobaságot hord össze, hogy a film egyik csúcsjelenetében Josh Brolin kénytelen felpofozni. „Muszáj volt elfogadni egy olyan szerepet, amiben bemoshatok Clooney-nak, mindannyiótok nevében tettem!” - mondta a színész a film verítése utáni sajtótájékoztatón. Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy a Coenek túl is tolták a sztárparádét, Scarlett Johansson szerepét bárki el tudta volna játszani, Jonah Hillt viszont úgy tették ki a plakátra, hogy konkrétan egyetlen egy, nem is túl fontos jelenetben szerepel. Viszont Frances McDormand, Joel Coen felesége is feltűnik egy cameoban egy láncdohányos vágóként, egy tényleg vicces jelenetben. A bejáratott sztárok újrahasznosítása mellett egy új arcot is felfedeztek: Alden Ehrenreich alakítja a szerencsétlen cowboyt, akit átvezényelnek az elegáns drámai filmbe, őt korábban a Blue Jasmine-ben lehetett látni. 

Noha Joel Coen a vetítés után azt mondta, hogy nem érez nosztalgiát a régi hollywoodi stúdiórendszer iránt, csak valami vonzalmat a korszakhoz, amikor még ilyen épített díszletekben ilyen nagyszabású filmek készültek, azért látszik, hogy bele voltak szerelmesedve teljesen a témájukba. 

Ez a Coen-testvérek 17. (egész estés) rendezése, és ki kell mondani, sajnos nem ez a legjobb, és talán még az első tízben sincs benne az új Ave, Cézár! Nem elég lendületes, nem elég vicces, nem elég drámai, nem elég szórakoztató. A vonzalom, amiről Coen beszélt, abszolút észrevehető a filmen, ennek tudható be, hogy túl hosszú, zenés-táncos jelenetekben mutatják be Hollywood aranykorát, így hosszú percekig nézzük a szinkronúszók gyűrűjében Scarlett Johanssont fürdőző hableányként és Channing Tatumot szteppelő matrózként, miközben hosszú jelenetekben vitatkoznak rabbik, lelkészek és papok arról, hogy hány lényegű az Isten, majd kommunisták arról, hogy mi az ember feladata valójában. 

Mert egyébként a végére ide is jut el a film: szar meló a filmezés, csupa idióta dolgozik benne, akik egy ajtón nem tudnak bejönni, de mégis, ha egyszer végre minden klappol, akkor ott van a varázslat a kamera előtt. Mert a film szent, a film mindenek fölött van, üvölti Josh Brolin két pofon között George Clooney arcába, szóval lehet, hogy ebben a filmben a kommunista forgatókönyvírók elrabolnak egy szupersztárt, hogy bebizonyítsák: a rendszer a kreatív inputok nélkül nem működőképes, valójában éppen arról szól ez a film, milyen apró csavarokból áll fel ez az egész gépezet, és mekkora szükség van egy olyan fixer munkájára is, mint amilyen a főszereplő Mannix. 

Filmezni jó

A vetítés utáni sajtótájékoztatón azonban kisebb szerepet kapott a film és az élvezete, és főleg George Clooney lopta el a showt, aki bár harsány és jókedvű volt, ezzel jól el is tudott lavírozni a neki feltett kérdések között. Amikor például arról kérdezték, hogy a menekültválság kicsúcsosodásával megcsinálná-e a Syriana folytatását, akkor csak annyi konkrétumot tudott mondani, hogy a kérdés nem süket fülekre talál, és már keresi a forgatókönyvet, illetve találkozik Angela Merkellel is, hogy megvitassák a kérdést. Amikor pedig arról kérdezték, hogy mit tesz a menekültekért, akkor felcsattant, hogy nem illik ilyet kérdezni, előbb ő szeretné tudni, hogy a kérdező mit tesz a menekültekért. A húzás nem jött be, a nő hosszan beszélt arról, hogy vetítéseket és nyelvtanfolyamokat szervez, amire Clooney csak annyit tudott válaszolni, hogy nehéz idők ezek, és fontos, hogy beszéljünk erről a témáról.

Joel Coen már sokkal normálisabb választ adott: a menekültválság valóban fontos és aktuális téma, de nem szabad úgy állni a kérdéshez, csak azért, mert valaki közszereplő, emiatt kötelező is ezzel foglalkoznia.„Ez nem így működik. Ettől még én is néznék erről filmet, és ami azt illeti néztem is: Cannes-ban éppen egy ilyen témában készült filmnek, a Dheepannak adtuk a fődíjat, mert egy fontos filmnek tartottuk ebben a párbeszédben.” - utalt arra, hogy legutóbb ők voltak a Cannes-i filmfesztivál zsűrielnökei.

Egy magyar újságíró ennek kapcsán a Saul fiáról, illetve annak sikeréről kérdezte a Coen-testvéreket, hiszen ők adták a zsűri nagydíját Nemes Jeles László filmjének is. „Mindenki egyetértett a zsűriben, hogy ez egy nagyon jó film, erre valók a fesztiválok és a díjak, azt remélem, hogy mindent megtettünk a film sikerének érdekében.” - Ethan Coen volt egyébként az a Coen, aki Cannes-i díjátadón is felkonferálta a magyar filmet. 

Megnyílt a Berlinale

A Coen-testvérek legújabb filmjével tehát el is kezdődött a 66. Berlinale: az Ave Cézár egyébként versenyen kívül vesz részt a programban. A fesztiválon két magyar filmet vetítenek: az egyik Fliegauf Bence új rendezése, a Liliom ösvény (interjúnk), a másik Bucsi Réka legújabb animációs filmje, a Love. A zsűri elnöke Meryl Streep, az ő vezetésével döntenek majd arról, hogy melyik film nyerje a legjobb filmnek járó Arany Medvét.