Scorsese már nem akar megfeleni senkinek

Van olyan fim, amiért még egy olyan elismert rendező atyaúristennek is, mint amilyen Martin Scorsese, évtizedeket kell küzdenie. A Némaság alapjául szolgáló 1966-os japán regény, a katolikus Shūsaku Endō munkája ugyanis a hetvenes évek óta foglalkoztatta a rendezőt, mégsem csinálhatott belőle filmet. Hiába vette meg a jogokat 1988-ban, valami mindig megakadályozta, hogy a film elkészüljön. A Némaságot látva teljesen érthető, hogy Scorsese ide vagy oda, a stúdiók miért nem kapkodtak a lehetőség után.

Nemcsak a főhőseivel, hanem a nézőivel is kemény, őket is megpróbálja, akárcsak a jezsuita szerzeteseket a filmben. Van, aki kiállja a próbát, és el tud veszni ebben a történetben: ők akár katarzisra is számíthatnak. Mások feladják, nem tudnak érzelmileg azonosulni a szereplőkkel (ez nem is könnyű), vagy unatkoznak, esetleg felhúzzák magukat rajta. Ez persze nem jelenti azt, hogy előbbiek okosabb vagy jobb mozinézők, csak azt, hogy a Némaság nem való mindenkinek. Nagyon nem.

A 17. század közepén járunk, amikor két jezsuita szerzetes Japánba utazik, hogy felkutassák Cristóvao Ferreira (Liam Neeson) atyát. Senki nem tudja, hogy mi lett vele, de a pletykák arról szólnak, hogy a japánok megtörték, a kínzások hatására feladta katolikus hitét, és már úgy él, és abban hisz, amiben ők. A két szerzetes, Sebastiao Rodrigues (Andrew Garfield) és Francisco Garrpe (Adam Driver) ezt egy pillanatig sem hiszik el, biztosak benne, hogy ha még életben van, az atya hite szilárd maradt.

A vállalkozásuk nem veszélytelen, hiszen Japánban üldözik a keresztényeket, különösen a papok érnek sokat az inkvizíciónak. (A film történelmi hátteréről, a japán inkvizícióról és a jezsuita missziókról ebben a cikkben olvashatnak részletesebben.) A szerzetesek hamar rájönnek, hogy nemhogy Ferreira felkutatására, de még az életben maradásra is alig van esélyük. Kénytelenek azokban a halászfalvakban bujkálni, ahová becsempészték őket, és melyeknek elképesztő szegénységben élő lakó az üldöztetések ellenére keresztények maradtak. Vagyis gyakorolnak egy vallást, ami hasonlít az európai kereszténységre, de messze nem azonos vele. Őket szolgálják tehát a szerzetesek, miközben elképesztő veszélynek teszik ki a közösségeket pusztán azzal, hogy ott vannak.

Bár eleinte úgy tűnhetett, hogy a két szerzetes valami egzotikus és izgalmas kalandra indul, hamar kiderül, hogy csak két dolog vár rájuk: először lapítás és kínzó semmittevés, aztán mérhetetlen szenvedés. A japán inkvizíció ekkorra már nagyon sok papot kivégzett, így nem akarnak újabb mártírokat. Rájöttek, hogy jobban járnak azzal, ha a keresztények nyilvánosan megtagadják a hitüket, ezért válogatott kínzásokkal gyötrik őket, hogy elérjék, rátapossanak egy Jézust ábrázoló képre vagy leköpjék a feszületet.

Scorsese, akinél kevesen tudnak jobban feszültséget teremteni, sodró lendülettel történetet mesélni (lásd a háromórás Casino, amit sokadszor újranézve sem érzünk hosszabbnak másfél óránál) most más utat választott. Ezt a szenvedéstörténetet ismétlődő jelenetekben meséli el, ahol újra és újra szembesülünk ugyanazokkal a kínokkal, ugyanazokkal a döntési helyzetekkel. A szereplők, először Rodrigues és Garrpe együtt, aztán már csak Rodrigues újra és újra megtapasztalják a döntéseik kegyetlen következményeit, és közben egyre erősebb kételyek gyötrik őket, hiszen Isten hallgat. A film egyik legfontosabb japán szereplője, Kicsidzsiró (Yôsuke Kubozuka) is ugyanazokat a köröket futja, csak ő árulóvá válik mindig, ki tudja hányadszor.

Scorsese élete legjobbját hozta ki Andrew Garfieldból, akinek hite, identitása, egész személyisége kérdőjeleződik meg, miközben olyan kérdésekkel szembesül, hogy elárulhatja-e a hitét, vagyis inkább csak annak külsőségeit, ha ezzel életeket ment meg. Adam Driver jóval kisebb szerepet kapott, inkább csak asszisztálhat Garfield játékához. A másik oldal, a japán inkvizítorok vezetője (Ogata Issei) kezdetben egydimenziós szadistának tűnik, később azonban sokkal árnyaltabb karaktert kap. A film végefelé meg simán lenyomja egy vitában a szerzetest, hiszen a hitüket szinte bármi áron terjeszteni akaró keresztények igazsága is erősen kérdőjeles.

Nem érdekli, hogy kinek tetszik ez a film, nem köt kompromisszumokat, nem keresi a nézők kegyeit. Megteheti, megdolgozott érte.