Mi a vén kéjencre szavazunk a Tulipánlázban

Soha nem jó előjel, ha egy film bemutatását húzzák-halasztják. Márpedig a Tulipánláz 2014-ben készült, a The Weinstein Company mégis folyton halogatta a premiert. Állítólag Harvey Weinstennek és a tesztvetítések közönségének sem tetszett a film, és újravágták az egészet. Elképzelni sem merem, hogy milyen lehetett az eredeti verzió, mert ami végül a sok javítgatás után moziba került, elég pocsék. Ez nem kis teljesítmény, figyelembe véve, hogy egy bestseller alapján készült, egy rakás híres és tehetséges színész játszik benne, a rendezője már készített kosztümös drámát korábban is (Justin Chadwick A másik Boleyn lányt), az egyik forgatókönyvíró pedig nem más, mint Tom Stoppard. Ő írta a csodás Brazilt vagy a Rosencrantz és Guildenstern halottat és a kevésbé csodás, de annál sikeresebb Szerelmes Shakespeare-t. Mi ment akkor mégis félre?

A Tulipánláz Deborach Moggach könyve alapján készült, akárcsak a Keleti nyugalom - Marigold Hotel, amit annak idején az Index kritikusa 10/10-re értékelt, a tavasz (az akkori, 2012-es tavasz) legjobb filmjének nevezve. Szóval Moggach tud érdekes sztorikat írni, első blikkre a Tulipánláz is ilyennek tűnt. A 17. századi Amszterdamban járunk, ahol az árva Sophiát (Alicia Vikander) feleségül kényszerítik egy gazdag, nála sokkal idősebb kereskedőhöz (Christoph Waltz). A férfi legfőbb vágya, már-már mániája, hogy szülessen végre egy gyereke, de ez nem akar összejönni. A kor szokása szerint a házaspár portrét rendel magukról, és közben a boldogtalan feleség és a festő (Dane DeHaan) egymásba szeretnek. Simán megszökni nem mernek, mert attól tartanak, hogy a kereskedő mindenhova utánuk nyúlna, ezért kieszelnek egy tervet, hogy leléphessenek, de a férj ne keresse őket soha.

Ennek a szerelmi szálnak a hátterében dúl a tulipánláz, vagyis a tulipánhagymák kereskedelme, ami ez idő tájt egész Hollandiát megőrjítette. Manapság ezt, az 1636-37-es tulipánmániát tartják az első modern pénzügyi válságnak. Vagyonok úsztak el, ezrek élete ment tönkre, amikor a tulipánhagymák irreálisan magasra kúszott árai hirtelen összeomlottak. Ez önmagában megérne egy filmet, mármint egy másikat, mert sajnos a Tulipánlázból nem derül ki világosan, hogy mi, kivel és miért történt. És az, hogy ezen kesergek, jól mutatja, hogy mennyire érdektelenre sikerült a lényeg, az elsöprő szerelem és a fondorlatos szökés.

Ahhoz, hogy egy szerelemes sztori működjön, nem kell sok. Kellenek a szép, szimpatikus, egymáshoz elemi erővel vonzódó szerelmesek, akiknek drukkolunk, akikért aggódunk. Na itt ilyenek nincsenek. Alicia Vikander Hollywood egyik legnagyobb ígérete, máris Oscar-díjas, a következő Lara Croft. Ebben a filmben is gyönyörű, de még a Lara Crofthoz készült gyúrós videóban is ezerszer jobban lekötött, mint itt. Dane DeHaant meg egyáltalán nem értem.

Vikander és DeHaan rémesek együtt, egy percre sem hiszem el, hogy valódi szenvedély van közöttük. Hiába van egy csomó szexjelenetük, azoktól csak még jobban ordít, hogy nem passzolnak össze. Az elvileg kapzsi, vén kéjenc férj sokkal szimpatikusabb, mint a fiatal szerelmesek. Persze a regényben és a filmen érezhető a szándék, hogy sajnáljuk a férjet, érezzünk együtt vele is. De itt messze többről van szó: azon kívül, hogy kis katonámnak hívja a farkát, nincs benne semmi, ami rosszabb lenne, mint az álmos fejjel kódorgó DeHaan.

A Tulipánláz mellékszerepeiben olyan sztárok vannak, mint Judi Dench, Zach Galfianakis vagy a mostanában mozikarriert építő Cara Delevingne. Közülük egyedül Judi Dench tud valamit kezdeni a racionális, kiváló üzleti és erkölcsi érzékkel megáldott apátnő szerepében. Nálam nagyobb Másnaposok rajongó nincs, azt hittem, hogy bármit elnézek Zach Galfianakisnek, de amit itt művel, arra a borzalmas ripacskodás még a legenyhébb kifejezés. 

Nem különben a film fordulatai. Nem akarok ellőni közülük egyet sem, de a világon nincs olyan hülye, aki elhiszi mindazt, amivel itt Christoph Waltz karakterét megetetik. És olyan nő sincs, aki úgy esik szerelembe, és úgy hoz döntéseket, ahogy Vikanderé. Mondanom sem kell, hogy a végén minden szálat gondosan elvarrnak, nehogy maradjon egy szemernyi kétség is bárkivel kapcsolatban. Nem mintha fenyegetne a veszély, hogy a Tulipánláz hőseinek sorsa foglalkoztatja a nézőt mozi után.