Jót tett a zaklatás ennek a filmnek

Ha A világ összes pénze a világ legjobb filmje lenne, akkor is nehezen birkózna meg azzal a teherrel, amit készítésének körülményei, a film körüli botrányok raktak rá. Ezek ugyanis sokkal érdekesebbek, mint bármilyen film. És mivel A világ összes pénze egy korrekt, de nem kivételesen jó film lett, ezek sztorik valószínűleg maradandóbbak lesznek, mint maga a moziélmény.

Először ugye ott volt J. Paul Getty szerepében Kevin Spacey, akit elsöpörtek szexuális zaklatási ügyei. Ridley Scott rendező a maga ötvenéves filmkészítői rutinjával napok alatt forgatta újra Spacey jelenteit a 88 éves Christopher Plummerrel. Ez papíron is hatalmas teljesítmény, de a filmet látva még inkább. Plummer ugyanis elvileg mellékszereplő (ebben a kategóriában jelölték Oscarra is), gyakorlatilag viszont majdnem annyit van a vásznon, mint a főszereplők.

Ha ez nem lett volna elég, a pótforgatások után kiderült, hogy Mark Wahlberg másfél millió dollárt zsarolt ki azért, hogy hajlandó legyen újraforgatni a jeleneteit, míg a női főszereplő, Michelle Williams napi 80 dolláros bérért, azaz óránként egy-két ezer forintnak megfelelő összegért dolgozott össze 1000 dollárt. Aztán Wahlberg, némi késéssel megérezve az idők szelét és a közelgő PR-katasztrófát, az újraforgatásokért kapott másfél millió dollárját felajánlotta a zaklatás áldozatait segítő #TimesUp mozgalomnak.

 Ez pedig nem könnyű. Nem figyelni arra, hogy mennyire illeszkednek vagy éppen lógnak ki Plummer jelenetei a többi közül, hogy valóban Oscart ér-e az alakítása, vagy csak az ő korában elképesztő fizikai teljesítményének szól a jelölése. Pedig III. John Paul Getty 1973-as elrablásánál kevés izgalmasabb, összetettebb és filmre illőbb sztorit produkált az élet.

A 16 éves III. John Paul Getty-t (Charlie Plummer) a világ leggazdagabb embere, az olajmágnás J. Paul Getty (Christopher Plummer) unokáját Rómában, a nyílt utcán rabolták el, és 17 millió dolláros váltságdíjat követeltek érte. A szülei ekkor már nem éltek együtt, az anyja lényegében üres zsebbel távozott a házasságból, így Gail Harris (Michelle Williams) kénytelen volt apósához fordulni, hogy fizesse ki a váltságdíjat az unokájáért. Gettynek viszont esze ágában sem volt fizetni, mindössze arra volt hajlandó, hogy egyik emberét, az egykori CIA ügynök Fletcher Chase-t (Mark Wahlberg) megbízza, hogy segítsen a nőnek. Gail Harris és Fletcher Chase kétfrontos háborút vívtak: egyszerre próbálták türelemre bírni az emberrablókat, és megakadályozni, hogy megöljék vagy megcsonkítsák a fiút, és meggyőzni a szerető nagypapát, hogy valamennyit mégis szánjon az unokája kiszabadítására.

Mivel A világ összes pénze úgymond igaz történet alapján íródott, a tények egy részét megváltoztatták benne. A legviccesebb az egészben mégis az, hogy J. Paul Getty annyira excentrikus figura volt, hogy 

Így például az, hogy a naponta dollármilliókat kereső Getty sokkalta a személyzet és a vendégek telefonköltségeit, így nekik külön felszereltetett egy pénzbedobós telefont a kastélyában. Hogy miközben tízmilliókért vásárolt műtárgyakat, nem volt hajlandó fizetni a szállodai mosodának, inkább maga mosta ki a cuccait a fürdőszobában.

A világ összes pénze nem hagyja ki a milliárdos extrém természetéből adódó ziccereket, de ezek, és még az emberrablás sem elég ahhoz, hogy a film első órája igazán lekössön. Lassan csordogálnak az események, miközben időről időre visszatérünk a múltba, hogy egy-egy random ponton belessünk Getty meggazdagodásának, vagy gyerekeihez fűződő viszonyának történetébe. Ez a film fordítva működik, mint a legtöbb: általában az szokott lenni, hogy a filmek érdekesen indulnak, aztán veszítenek az erejükből. A világ összes pénze viszont fokozatosan válik egyre izgalmasabbá, sötétebbé, hogy aztán egy igazán torokszorító fináléval szolgáljon.

Nagy kár, hogy nem volt ilyen végig:

 Igaz, szolgál két emlékezetes alakítással, az egyik éppen Christopher Plummeré. A másik pedig az anyát játszó Michelle Williamsé, aki úgy látszik, hogy nem tud rossz lenni semmiben. Kicsit fiatalnak tűnt a szerepre (37 éves, de sokkal fiatalabbnak látszik), de végül elhisszük neki a nőt, aki nem sírhat, nem borulhat ki, nem lehet gyenge, mert a fia rajta kívül senkire nem számíthat. Ahogy Plummernek is elhisszük a pénzébe szerelmes milliárdost, aki borzalmas, de nagyon is logikus dolgokat mond. Nem Plummer hibája, hogy éppen az ő karaktere esett áldozatul a film legfurább, kifejezetten zavaró következetlenségének.

Szóval A világ összes pénze egy tisztességesen összerakott, de ennél nem több film egy-két nagyszerű jelenettel és alakítással. De ha pár év múlva elkészül a film arról, hogy hogyan készült ez a film, az lesz az igazi móka.