Fiatal fiúk és lányok szépen néznek egymásra két és fél órán át

Emlékszünk még arra, amikor három éve mindenki azt várta, hogy Az éhezők viadala sikerének farvízén majd új filmes franchise-ok tucatjai lepik el a mozikat, tele tinédzsernek kinéző huszonévesekkel, akik piszkos ruhákban rohangálnak valami elől? Pedig 2015-ben még pont erről írtunk mi is, hogy 2018-ban már eszünkbe se jusson, mi az az A beavatott vagy Az 5. hullám.

Az Útvesztőre viszont még emlékeztünk, mert az első és a második rész sem volt annyira borzalmas, mint a műfaj nagy része. Azonban a trilógia zárófelvonása ismét eszünkbe juttatta, hogy mennyire semmi értelme az egész zsánernek, ha kizárólag csak a szájukat csukva tartani képtelen áltinédzserekre fókuszál az izgalmas világ kibontása helyett.

Mielőtt elkezdenénk földbe döngölni az Útvesztő: Halálkúrát, hamar térjünk ki az egyetlen mentségre, amivel egy picit védeni lehet a film színvonalát. 2016 elején a film forgatásán olyan súlyosan megsérült a főszereplő, Dylan O'Brien, hogy közel másfél évre teljesen le kellett állítani a forgatást. Emiatt nem csak elcsúszott a bemutató dátuma, de pont addigra jelent meg a trilógia legfontosabb része, amikor az emberek nagy részének fogalma sem volt már, mi a franc is az az Útvesztő. Őszintén szólva már én is alig emlékszem, pedig elolvastam az első két könyvet.

Logikai bukfencek tömkelege

A Halálkúra sem segít túl sokat a memóriazavarban szenvedőknek, igazából a film legvégén sem voltam biztos benne, hogy minden szálra emlékszem rendesen. Az első Útvesztő ugyebár egy klasszikus, fiatal felnőtteknek szóló sztori volt egy rakás fiatal fiúról és egy lányról, akik egy útvesztőben tengetik az életüket egészen addig, ameddig ki nem szabadulnak. A második film már engedett némi betekintést a cselekmény univerzumába, ami természetesen egy nyomasztó disztópia. Az emberiséget megtizedelte egy furcsa vírus, amitől mindenki agresszív zombivá változik, az emberi civilizáció romokban, és az egyetlen reményt egy VESZETT nevű megacég jelenti, amely a vírus ellenszerét úgy próbálja megtalálni, hogy immunis kamaszokat kényszerít brutális túlélőjátékokra. Fogalmam sincs, hogy ennek mi az értelme, mert a filmek még a könyveknél is kevesebb magyarázatot adnak erre az egészre.

A második film talán éppen azért tetszett jobban a többséghez képest, mert az utolsó 30 percig simán csak egy szórakoztató kalandfilm volt. A készítők látványosan áramvonalasították a sztorit, ezért a könyvekhez képest rengeteg fontos, apró részletet kihagytak. Éppen ezért a második film végén arcunkba vágott 16 történeti csavar után azért joggal várhatta az ember, hogy az utolsó, közel két és fél órás (!!!) filmben majd szépen elmondanak mindent, hogy miért szívatják ilyen idióta módon a gyerekeket, mi a franc az a VESZETT, mi történt az emberiséggel és miért olyan rohadt nehéz megtalálni egy vírus ellenszerét. Ehhez képest nem, hogy válaszokat nem kaptunk, de a film végén már a hajunkat téptük a baromságoktól. Kivételesen spoileresek leszünk, mert enélkül képtelenség rámutatni a logikai bukfencek tömkelegére.

A film egyik legnagyobb logikai baromsága, hogy már az első percekben készen áll minden arra, hogy a szerencsétlen gyerekek végre elhúzhassanak a fenébe egy jobb élet reményében. Thomas (Dylan O'Brien) azonban túl jó ember ahhoz, hogy pácban hagyja a barátait, ezért többedmagával öngyilkossággal felérő mentőakciót szervez az emberiség utolsó nagyvárosába. És ezzel le is írtuk a film 90 százalékét, ugyanis az egész történetszál erre az egy mentőakcióra épül, és nem is igazán történik más ezen kívül. Illetve de, csak ezeknek a történéseknek sokszor tényleg semmi értelme. Megpróbáltam összegyűjteni a legnagyobb faszságokat:

• Newt és Thomas nem visz magával fegyvert egy kvázi öngyilkos kalandtúrára.
• Thomas vére a végső megoldás A Vírusra, de az nem derül ki, hogy miért pont ő ennyire különleges.
• Newt nem immúnis, de nem derül ki, hogy akkor miért rakták a többi túlélő közé.
• Ha Thomas vére jelenti a reményt, akkor pontosan milyen ellenszert is loptak el a VESZETT-től a film végén?
• Miért lövi le a film végén Aiden Gillen Patricia Clarksont?
• Hogy a fenébe élte túl Gally, hogy konkrétan EGY NYAMVADT DÁRDÁT DÖFTEK A SZÍVÉBE KÉT FILMMEL EZELŐTT?!
• Hol tanultak meg a lázadók katonai repülőt vezetni?
• Miért nem engedik be az utolsó városba a falon túl rekedt embereket?
• Ha vírustól nézett ki Walton Goggins úgy, mint egy rothadó zombi, akkor mitől volt még magánál?
• És egyébként is, miért áldozta fel magát Goggins, ha a lázadók simán tudtak eddig is ki-be mászkálni a városba? Nem lett volna kíméletesebb felrobbantani a falat belülről?
• Ja, és mi a jó büdös francért kezdték el szétbombázni AZ EGYETLEN MÉG MŰKÖDŐ VÁROST A LÁZADÓK, ha egészen eddig az volt a cél, hogy ők is úgy élhessenek, mint a falon túliak?
• Arról meg ne is beszéljünk, hogy ha Thomas vére az ellenszer az egész világot romba döntő vírusra, akkor mennyire önző és szemét dolog az egész pereputtynak elköltözni egy lakatlan szigetre, hagyva, hogy a világ többi része elrohadjon.

Kár a tehetségekért

Mindegy, a film butaságait még túl lehetett volna élni, ha legalább az akció és karakterek működnek. De nem, az akció megdöbbentően unalmas volt végig, ráadásul úgy is tűnt, mintha még az első film költségvetését sem költötték volna el, annyira gagyin nézett ki egy-két effekt vagy jelenet. A másodikban éppen az volt a jó, hogy néha tényleg kivert a víz az izgalomtól, és csak ritkán szakította meg ezt az érzés néhány könnybe lábadt tiniszempár vagy folyamatosan tátott száj. Ezzel szemben a Halálkúra képtelen volt akár csak egy intenzív jelenetet sem összerakni, és akár metaforikusnak is lehetne nevezni, hogy az egyetlen menő jelenet az volt, amikor Walton Goggins messiásként robbantotta fel magát a város falánál.

Amiatt egyébként elismerésem, hogy egy csók sem csattant el a film alatt, helyette inkább a szereplők egymáshoz való ragaszkodását emelték ki, de sajnos annyira átestek a ló túlsó oldalára, hogy a legjobb karakternek számító Newt szenvedéseit látva már én is inkább a halált kívántam neki. Mindezt úgy, hogy az összes színész közül egyedül a Newtot alakító Thomas Brodie-Sangsterről hittem el, hogy tényleg érdekli is, amiben szerepel, de őt egyébként is imádom a Godless óta. Ellenben például szegény Dylan O'Briennel, akit nyilván nehéz hibáztatni azután, hogy kis híján meghalt a forgatáson. De lehetne említeni Aiden Gillent is, aki egy ócska B-filmes főgonosz szintjére húzta le a karakterét, pedig Kisujjtól és Tommy Carcettitől nem ezt várná az ember. A legnagyobb csalódás azonban ismét Kaya Scodelario volt, akiről már a második filmnél is azt írtam, hogy "Kaya Scodelarióval sincs nagyobb gond azon kívül, hogy szájtátásnál több szerepet nem igazán adtak neki". Most sikerült szájtátásban még Kristen Stewartra is rávernie, konkrétan a 20. perctől már direkt figyeltem, lesz-e olyan jelenete, amiben képes csukva hagyni a száját, de két és fél óra alatt egyszer sem volt ilyen. Mindegy is, mert annál a jelenetnél már majdnem hangosan felnevettem, amikor a háttérben épp omoltak össze a felhőkarcolók, menekültek az emberek jobbra-balra, de Scodelariónak még mindenképpen meg kellett valamit vizsgálnia a mikroszkóp alatt. Nem is ez volt a vicces, hanem szerencsétlen Patricia Clarkson, aki ebben a helyzetben olyan vérmérséklettel kérte számon az ifjú színésznőt, mintha csak a holnapi piknikre beszélnék meg a részleteket.

Igazából nem vártam annál többet, hogy szépen lezárják a sztorit, elhangzik pár erősebb csattanó, a VESZETT hátteréről is megtudunk ezt-azt, aztán mindenki mehet Isten hírével. Ehhez képest a sztori egyszerű, kiszámítható és semmi meglepetést nem tartogat, az akció lapos, a látvány legtöbbször totál érdektelen, és a színészi játék annak fényében kifejezetten elkeserítő, hogy az Y-generációs színészek legjavát sikerült összehozni Scodelarióval, O'Briennel, Brodie-Sangsterrel és a még mindig fantasztikus szemöldökkel rendelkező Will Poulterrel. Az Útvesztő hiába indult ígéretesen, a végére bebizonyította, hogy miért bukott el szinte teljesen a YA-műfaj a mozikban, és miért nem elég a disztopikus és/vagy sci-fi filmekkel teletömött mozis piacon mindössze annyit csinálni, hogy megvesszük valamelyik közepesen sikeres könyv licencét, leszerződtetjük a legmenőbb fiatal színészeket, aztán majd szépen néznek egymásra, miközben elpusztul a világ. Ennél ma már bőven több kell, és nagy összegben fogadnék arra, hogy az előzményeket feldolgozó másik két regényből már nem fog adaptáció készülni.

(Érdekesség: A film operatőre az eddigi két részen is dolgozó Pados Gyula volt.)