Semmitmondó giccs az ember legjobb barátjának eredettörténete

A giccs egyszerű érzelmi, gondolati sablonokat, kliséket közvetítő termék, a konzumkultúra része, a közhelyesség, sztereotípiák halmozása, túlzások eszközeivel hat.

Az Alfa az a film, amit a kutyabarátok azon szelete (vagy törzse, hogy stílszerű legyek) fog maradéktalanul élvezni és csillogó és/vagy könnyes szemekkel megtapsolni, akik a kutyát emberi tulajdonságokkal felvértezett lelki társnak látják. Amivel persze semmi baj nincs, csak hát nem vagyunk egyformák. A családban volt három kutya, imádtam őket, a vizslákat meg különösen, de soha nem estem át a ló túloldalára. Szóval nekem ez a film nem azt jelenti, amit nekik, én speciel egész jól elvoltam azzal a tök logikus magyarázattal, hogy az ember úgy háziasította a farkast, hogy az ott kóválygott a tábora körül, és a maradékot zabálta, aztán meg beszokott az emberek közé, mi meg örültünk neki, és kész. Ez nem egy nap alatt történt, az nyilvánvaló, ugye.

Albert Hughes rendező filmje persze nem egy dokumentumfilm az emberiség egy olyan korszakáról, amiről tulajdonképpen eleve 20 százalék kézzelfogható tényhez rakunk 80 százalék következtetést, így a 20 000 évvel ezelőtt történtek hitelességét most hagyjuk is, mert minek. A sztori: van egy fiú, aki elmegy vadászni az apjával (Jóhannes Haukur Jóhannesson) meg a törzs többi tagjával, aztán a vadászat közben lesz egy kis gebasz, hősünk egyedül marad, de nem adja fel, és megindul haza, közben összefut egy farkassal, akivel összebandázik.

Az Alfa legnagyobb baja az, hogy a túlélőfilmbe hímezett felnőtté válás motívuma nem volt elég a rendezőnek, ő valami teátrálisat, valami monumentálisat akart forgatni, csak hát 51 millió dollárból az nem mindig megoldható. A végeredmény meg olyan lett, mint a Planet Earth című BBC-dokumentumfilmsorozat diszkont verziója, gyönyörű, de teljesen felesleges és hiteltelen képsorok sorakoznak egymás után funkció nélkül, csak azért, mert szépek. Szép a vízesés, a kősivatag, a hegylánc, a jégmező, az északi fény, meg a csillagokkal megszórt ég, de így egyben akkora giccs lett belőle, hogy Győzike arannyal futtatott budija elbújhat mellette.

Az Alfa szereplői mind úgy néznek ki, ahogy egy német diszkontruha-üzletlánc marketingese elképzeli őket, prémes, jól szabott dzsekikben és szőrmével borított csizmával a lábukon, nyakukban menő sállal, a prémgalléros kapucnik alatt meg gondosan kiszedett szemöldökkel és hófehér fogsorral, és nem, a baromságok sora itt nem ér véget, a forgatókönyvíró modern dialógusokat adott a szájukba, márpedig az ún. solutréi kultúráról felmaradt emlékek alapján ez nem így működött. A film eredeti címe a The Soultrean volt egyébként, így lehet belőni, hol is játszódik a sztori (a mai Franciaország déli-délkeleti részén), de ne tegyük, mert csak felidegesítjük magunkat.

Ez egy olyan sztori, amiben egy fiú, akit az apja annak ellenére meg akar tenni törzsfőnöknek, hogy nem egy vérszomjas alkat, nem szeret ölni és erőszakoskodni, megtalálja önmagát egy nagyon hosszú gyalogúton, közben megszelídít egy farkast, sziklamászó leckéket vesz, rátámad egy kardfogú tigris, és megtanul pont úgy állni a jégre rakott tűz mögött, hogy a mögötte hullámzó északi fényben a lehető legfaszábban mutasson. A zöld hátterek előtt felvett képsorok miatt pár, drámainak szánt jelenet egyébként is nevetségessé válik, és amikor nem élő állatokat használtak, a CGI olyan színvonalú, mint egy konzoljátékban, ami a 3D-s IMAX moziban egyszerűen siralmas.

És ha már 3D és IMAX - nem tudom, hogy csak azért, mert nagyon szélen ültem, de az arányok ebben a filmben nagyon nem stimmeltek. Amikor a törzsfőnök odaáll a fatörzsön ülő fia elé, hogy értékelje a szakócakészítésből (spoiler: jeles lett), a gyerek akkorának tűnik, mint Hulk, az apja meg egy óvodásnak, és ezek a zavaróan torz arányok a filmben később is előjönnek. A főszereplő Kodi Smit-McPhee (Engedj be! , Úton, X-Men: Apokalipszis, X-Men: Sötét Főnix) nem rossz egyébként, és a farkas, amit egy cseh farkaskutya, Chuck alakít, is remek munkát végez - vannak a filmnek olyan percei, amikor az ember kezd reménykedni, hogy ez még lehet jó,

A film ráadásul az ember és állat közötti barátság ábrázolása közben csak azt felejtette el, hogy a forgatás kedvéért a produkció szerződött partnere öt bölényt ölt le és nyúzott meg, ami nagyon nem kóser. (A PETA bojkottálja is a filmet emiatt.) A bölényeket szállító farmer egyébként a vádakra azt reagálta, hogy az ő bölénye, azt tesz vele, amit akar, szóval kuss.

Az Alfa nem azért nem jó, mert öt bölényt levágtak egy 34 másodperces jelenetért, hanem azért, mert egy giccses képekkel eladott, banális gagyi, amit a Sony sem nagyon akart moziba küldeni, hiszen két éven át ült rajta.