Tom Hardyn kívül senkit sem érdekelt ez a Venom

Alig rázta gatyába a Marvel a Sonyval szövetkezve Pókembert, a stúdió látszólag ismét abba a hibába akar esni, mint az Andrew Garfield-érában. A Sony a 2010-es évek elején a Marvel- és DC-univerzum mintájára óriási terveket talált ki Pókember és barátai köré, de a grandiózus tervekből pont ugyanúgy nem lett semmi, mint A csodálatos Pókember 2-ben belengedett Baljós hatosból. Aztán jött a Pókember: Hazatérés, és a Bosszúállók: Végtelen háború, a Sony meg felbátorodott, hogy mégis van értelme újabb bőröket lehúzni az egyik legismertebb szuperhős holdudvaráról. Ez lett a Venom, ami önmagában egész szórakoztató is lehetne, csak az alkotók nem voltak elég tökösek hozzá. 

A tökösséget pedig nem csak mi hiányoljuk, hanem a karakter rajongói is. Venom ugyanis az egyik legismertebb Pókember-ellenség, nem csak a Raimi-féle trilógia utolsó filmjében bukkant fel, hanem a '80-as évek óta az egyik legnépszerűbb gonosz a Marvel-képregényekben. És Pókember átlagos ellenfeleihez képest Venom egy sokkal sötétebb, veszélyesebb, véresebb karakter, akit igazán hűen csak úgy lehet ábrázolni, ha emberi végtagok lógnak ki a szájából.

Ezért is volt aggasztó azt olvasni Tom Hardytól, hogy 30-40 percet kivágtak a kedvenc jelenetei közül, és az se volt túl bíztató, hogy a Logan vagy a Deadpool trendjével szembemenve a Sonynál nem vállalták be a keményebb, ténylegesen 18 pluszos besorolást. Ugyan Ruben Fleischer rendező azóta próbál arról beszélni, hogy nem is érti, miért akadtak ki a rajongók a PG-13-as (ez kb. a régi 14-es karikának felel meg) besorolás miatt. Most komolyan, ezt az űrlényeket zabáló szörnyeteget miért kell lebutítani annyira, hogy kisgyerekek is megnézzék?

Mindegy, a Sony így döntött, és emiatt a Venom nem tud az lenni, ami lehetett volna. Mert egyszerűen üvölt a filmről, hogy ezt akcióhorrornak szánták, aztán utólag széttrancsírozták annyira, hogy éppen beférjen a PG-13-as besorolásba. 

Eddie Brock akár a kormánymédiának is dolgozhatna

A Venom története elég egyszerű, pláne azoknak, akik látták a Pókember 3-at annak idején. A Földre kerül egy (vagy több) idegen szimbiótalény, amelyek eggyé válnak emberekkel, és vagy megölik őket, vagy kihozzák belőlük a lehető legrosszabbat. Van egy fiatal milliárdos feltaláló (Riz Ahmed), aki különösen odavan ezekért a szimbiótákért, és van egy menő újságíró (Tom Hardy), aki annyira nincs oda a feltalálóért, de végül neki is dolga akad egy szimbiótával. Ezzel nagyjából körbe is érne a nem túl eredeti sztori (Riz Ahmed a világot veszélyezteti, Tom Hardy meg épp megmenti), de van egy nagyon-nagyon erős része a filmnek, amit ha jobban előtérbe helyeznek, a Venomot simán hívhatnánk meglepetésfilmnek is.

Ugyanis Hardy karaktere, Eddie Brock nem egy tipikus hős. Brock egy oknyomozó újságíró stabil karrierrel, feleséggel, és minőségi életszínvonallal. Aztán Brockot ráküldik Carlton Drake-re, a milliárdos feltalálóra, hogy csináljon vele egy kvázi felszopó interjút, amelynek katasztrofális következményei lesznek Brock életére és karrierjére. Nem mondom, hogy nem forgattam a szemeimet azon, ahogyan a Sony elképzeli az újságírást, mert Eddie Brock tényleg úgy ír újságot, ahogyan a lakájmédia hangosemberei hőbörögnek a világ dolgain. Odamegy valahova, amiről saját bevallása szerint sincs fogalma, felháborodik, vagdalkozik, a legalapvetőbb szakmai szempontokkal sincs tisztában, aztán csodálkozik azon, ha nem kap rendes munkát. Éppen ezért sajnos Brock életének megtörését nem tudtam annyira tragikusan szemlélni, mint amilyennek szánták, hiszen még úgyis ő volt az idióta, hogy alapvetően jót akart.

A különbség Eddie Brock és más hősök között, hogy Brock hivatásból, megélhetésből hős, hiszen az oknyomozó munkája miatt érezte magát annak. Ennek elvesztése viszont megváltoztatja, és a szimbióta megérkezésével az egész karaktere átértékelődik. És ez magasan a film legeslegjobb része, hiszen a mindig kemény alfahímet játszó Tom Hardy emberére talál Venomban, aki még nála is keményebb meg alfább. Valamiért csak a film felétől jön elő, ahogy Brock és Venom egymással vitatkoznak, utóbbi afféle vállon ülő kisördögként susmorog a szereplő fejében, és egészen szórakoztató tud lenni, amikor Brock arról győzködi Venomot, hogy nem kéne csak úgy megenni embereket az utcán.

Mire ment el ennyi pénz?

A Venom 100 millió dollárból készült, ami egy közepes Marvel-filmnek felel meg, de arról fogalmam sincs, hogy a CGI-re miért nem költöttek rendesen. Venom és a szimbióták arca fantasztikusan néz ki, ellenben minden másféle megjelenítésükkel. Ez már esküszöm a trailerekben is látszott, de IMAX-ben még jobban kiütközik, hogy egyszerűen nem néznek ki jól a szimbióták. Különösen a film legutolsó felvonása volt olyan, mintha valaki lassított felvételben gyurmázna két marék ezüstszürke slime-mal a kamera előtt. Csak a slime-ről előbb elhiszem, hogy egy földönkívüli szimbióta.

A CGI a sztori egyik része, a másik, hogy Hardyn kívül láthatóan senkit sem érdekelt igazán ez a film. Ahmed olyan kartonpapír gonosz tudós, ahogy a nagykönyvben meg van írva, Michelle Williams pedig szerintem máig nem tudja, hogy pár hónapon át dolgozott ezen a filmen, annyira nem érezni semmi hitelességet az alakításán. Ezzel el is fogytak a megjegyezhető arcok, és ha nem lenne annyira szórakoztató az, hogy végre létezik a világon olyan entitás, amely le tudja dominálni Tom Hardyt, bizony az egész film mehetne a levesbe.

A poénok szinkronosan szinte kizárólag Venom/Brock esetében ülnek, az akcióból vagy azért nem látni semmit, mert minden CGI, vagy azért, mert baromi sötétben rángatják a kamerát. Egyszerűen magának a filmnek sincs fogalma arról, hogy mit is akar mondani azon kívül, hogy Brock nem igazi hős, de azért azzá válik, és Venom meg aztán pláne nem hős, de valahogy ő is. Ezt egyébként egész logikusan, okosan sikerült végigvinni, csak aztán eszembe jutnak azok a jelenetek, amelyekben Hardynak épp zabálórohama van, és elmegy a kedvem az élettől.

Azt látom, hogy a Metacriticen a film jelenleg 35 százaléknál jár, ami szerintem abszolút túlzás, a Venom egyáltalán nem egy bűnrossz film. Igenis vannak benne kifejezetten jól eltalált elemek, de ezek kizárólag a címadó hősre és kényszertársára vonatkoznak, minden más annyira bántóan gyenge vagy éppen középszerű a filmben, hogy még a Black Keys zenéje sem menti meg itt-ott. Biztos vagyok benne, ha a Sony beleáll egy 18-as karikás akcióhorrorba, akkor az egész iszonyat jól működött volna, de így meg kell azzal elégedni, hogy Michelle Williams leharapja egy ember fejét, aztán kedélyesen elcseverészik róla, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Mondjuk annyira lent voltak az elvárásaim, hogy csak azért adok erre a filmre 6-ost, mert 2/10-re számítottam. Mindenesetre eredetfilmnek ez is megteszi, baromi jó lenne látni akár ezt a Venomot később egy felnőttesebb Pókember-film környékén is, de ha Woody Harrelson ugyanabban a parókában fog szerepelni, mint a stáblista utáni első jelenetben, akkor a Sony nagy bajban van.