Lehet egy Scrabble-parti halálos?

Minden emberi kapcsolat, még a legelfuseráltabb is javítható. Különösen akkor, ha végre elkezdünk azokra figyelni, akik itt vannak körülöttünk, azok helyett, akik így vagy úgy, de elhagytak minket. Ez A szavak ereje tanulsága. Hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy még soha nem készítettek filmet erről a témáról. Amiben a szavak ereje újat hoz, amire szájbarágós magyar címe is utal, hogy ezúttal a szavak erején, még közelebbről az angolszász országokban elképesztően népszerű Scrabble játékon keresztül jutunk el a felismerésig.

Az idős szabó, Alan (Bill Nighy) egész élete ekörül a betűjáték körül forog. Elképesztően jó benne, ezer apró trükkje van a rövid szavaktól kezdve (érdemesebb ezeket kirakni, mint valami játékostársainkat elkápráztató hosszúra gyúrni) a Z betűvel való bűvészkedésig. De nem csak azért fontos neki a játék, mert piszok jó benne. Egyik fia, Michael egy Scrabble-játszma közepén viharzott el egy vita után (hát persze, hogy egy szó létén vagy nem létén), és azóta sem látta senki. Annyi év telt el, hogy a legtöbben halottnak hiszik, de a holttestét nem találták meg. Viszont életjelet sem adott magáról.

Egy napon Alan az interneten felfigyel egy játékosra, akinek Scrabble stílusa döbbenetesen hasonlít Michaeléra. Az új nyom iránti lelkesedését másik fia, a családos Peter (Sam Riley) nem osztja túlságosan, ő annak örülne jobban, ha az apja néha vele is foglalkozna. Aztán persze semmi, a nyomozás sem úgy alakul, ahogy Alan elképzelte. A film végi csavar egyébként meglepően könnyen kitalálható, de A szavak ereje nem is a meglepő történet vagy az eredeti rendezés, hanem egy sor egyéb dolog miatt szerethető.

Az egyik természetesen Bill Nighy, az angol film nagy öregjének játéka. Nighy, aki a magyar nézők leginkább az Igazából szerelemből és a Harry Potterből ismerhetnek, elképesztően termékeny színész. Már közel hetvenéves, de még mindig évi három-négy filmet vagy sorozatot vállal. (Meg egy csomó videójátékban is hallhatjuk a hangját.) Valódi kultusza van nézők egy részének körében, még úgy is, hogy temérdek film közé, amiket elvállal, jócskán csúsznak gyengébb darabok is. De Nighy, aki ezúttal az Igazából szerelemben látott ripacskodás ellentétét, a tökéletesen visszafogott, letompított, zárkózott játékot hozza, most is nagyszerű.

Emellett A szavak ereje igazi csemege a szavak, pontosabban az angol szavak szerelmeseinek. Eredeti címe, a Sometimes, Always, Never például az öltönygombok begombolására vonatkozó, egyszerűen megjegyezhető, az igazi eleganciához nélkülözhetetlen angol szabály. Hát nem csodálatos? De amúgy is megismerhetünk egy csomó szót, amiről valószínűleg soha nem hallottunk (némelyikről még magyarul sem, nemhogy angolul). Akit pedig a brit játékok története érdekel, az is gazdagodhat egy rakás információval arról, hogy melyik menő játéknak a Scrabble-től a LEGO-ig, milyen volt a gagyi, hamisított verziója Nagy-Britanniában.

Ezekkel az kis csemegékkel gyorsan elmegy A szavak ereje másfél órája, még úgy is, hogy az érzelmi hatása nem olyan erős, mint amilyennek a készítői szánták. Ez egy nagyon kedves, szórakoztató kis film, amit kifejezetten kellemes nézni, de amit meglehetősen könnyű aztán elfelejteni. Csak arra a pár szóra emlékeznék legalább, amiket annyira igyekeztem megjegyezni!