Rutger Hauer legemlékezetesebb filmjei

Rövid betegség után, 75 éves korában meghalt Rutger Hauer holland színész, akinek legalább egy legendás karaktert - az android Roy Batty a Szárnyas fejvadászban - köszönhetünk. Hauer karrierje viszont sokkal érdekesebb volt annál, hogy egy szereppel letudjuk, játszott videoklipben Kylie Minogue mellett (On A Night Like This), feltűnt videójátékban (Observer), és olyan vackokban, amiknek a létezésére maximum az IMDb-profilját böngészve lehet rátalálni (A skorpiókirály 4.). Ez a nevezetes profil 170-nél is több szerepet jegyez, de van benne bőven olyan, ami fennmaradt az utókornak, és valószínűleg még sokáig fenn is fog. Ha pedig ezek a filmek nem lennének elegek, hogy megismerjük Hauert, még mindig ott van a 2007-es All Those Moments című könyve, amit a leghíresebb filmje alapján nevezett el.

Törökgyümölcsök (1973)

A fiatal Hauer élete első játékfilmjét Paul Verhoeven rendezte, az a Verhoeven, aki később olyan hollywoodi blockbusterekkel lett világhírű, mint az Emlékmás, vagy a Robotzsaru, és aki még az amerikai áttörés előtt Hollandiában készítette a polgárpukkasztó, botrányos, de végtelenül emberi filmjeit (ajánlott néznivalók: Katie Tippel, Spetters). Ilyen volt a Törökgyümölcsök című szerelmestörténet is, a holland filmgyártás azóta megugorhatatlan sikere, amiben Hauer egy szobrászt játszik, aki beleszeret egy tragikus sorsú fiatal nőbe. A holland válasz a Love Story-ra, csak sokkal több szexszel.

Fantom az éjszakában (1981)

Hauer első amerikai filmje szinte előre elrendelte, hogy mivel fogja tölteni az elkövetkező évtizedeit: ő lesz a kegyetlen külföldi, általában német, de mindenképpen európai gonosz. Ebben a filmben például egy német terrorista, akit Sylvester Stallone üldöz a New York-i éjszakában.

Szárnyas fejvadász (1982)

Mit lehet elmondani még a Szárnyas fejvadászról, és főleg, arról a mai napig rövid, de csontig hatoló monológról, amit a Hauer által alakított Roy Batty mond a halála előtti pillanatban? Esetleg annyit, hogy a szöveget maga a színész alakította még a forgatás előtti napon, kiszedett belőle pár felesleges sci-fi modoroskodást, és odarakta a végére a legszebb lezárást: ezek a pillanatok el fognak veszni az időben, mint könnyek az esőben. Lehet, hogy Roy Batty életciklusának azon az esős háztetőn vége lett, de Hauerről mindenkinek ez a film fog az eszébe jutni, amíg létezni fog mozgókép.

Sólyomasszony (1985)

1985-ben régi rendezője, Paul Verhoeven is eljutott Hollywoodba, és ott elkészítette a legutolsó filmjét Hauerrel. A középkori zsoldosokról szóló Hús + vér kevésbé maradt fenn a köztudatban, vagy legalábbis annyira egészen biztosan nem, mint az ugyanabban az évben megjelent Sólyomasszony, amiben Hauer Michelle Pfeiffer és Matthew Broderick oldalán szerepel.

Az országút fantomja (1986)

A nyolcvanas évek fantasyje után Hauer lestoppolta magának a korszak trancsírozós horrorfilmjeit is, de szó szerint, Az országút fantomjában ugyanis ő alakítja azt a gonosz stoppost, aki meg akarja keseríteni egy ártatlan srác életét. Húsz évvel később elkészült a remake-je, Sean Beannel a főszerepben, de azt már mindenki szinte azonnal elfelejtette, míg Az országút fantomjának bérelt helye van a korszak horrorjai között.

Vak végzet (1989)

A temérdek gonoszszerepe mellett eljátszotta a főszerepet ebben a VHS-korszakban megkerülhetetlen filmben, amiben vietnami veteránként és kardmesterként tesz rendet egy kisvárosban Philip Noyce filmjében. Ami egyébként a temérdek részt megélt japán Zatoichi-filmsorozat amerikai változata.

Koldus puskával (2011)

Hauer a kilencvenes éveket a VHS-polcokon bekkelte ki (lásd: Őrült Stone), de az ezredfordulón megtalálták őt a fiatalok. Először Robert Rodriguez fekete-fehér képregényadaptációjában, a Sin Cityben kapott egy nyúlfarknyi szerepet, de feltűnt a Batman: Kezdődik!-ben a Wayne-örökséget megkaparintani vágyó Earle-ként is. Viszont egészen biztos, hogy egy új generáció ismerte meg a Koldus puskával című ál-trashfilm főszereplőjeként, amiben egy őrült, sörétespuskával felszerelt, bosszúálló hajléktalant játszott el. A film maga egyébként Rodriguez Tarantinóval közös Grindhouse-projektjéből nőtt ki, egy pályázat részeként annak megjelenésekor készült hozzá egy kamuelőzetes, amihez pedig találtak befektetőt, Hauerben pedig egy tökéletes főszereplőt is.

Malom és a kereszt (2011)

Hauer neve és arca nagyon sokaknak a Szárnyas fejvadásszal, és a nyolcvanas-kilencvenes évek VHS-korszakával forr össze, de hiba lenne őt csak ezzel azonosítani. Ebben a festmények aprólékosságával és figyelmével készült lengyel filmben példaul Pieter Breugel festőt alakítja, miközben a rengeteg figurát szerepeltető műveit alkotja.