A Skywalker korának csak kasszája volt, lelke nem

Kultrovat podcast 76. epizód
00:00:00 / 00:00:00

Friss kommentek

Az a lényeg, hogy beszéljenek az emberről, hogy jót, vagy rosszat, az már kvázi mindegy. Ha ebből indulunk ki, a Skywalker kora remek helyzetben van, hiszen megjelenése óta trending taget kapott a Twittertől a Snapchatig minden fontosabb közösségi felületen, ádáz vitákat és komoly elemzéseket szült, azaz beszélnek róla. A réges régen, egy messzi galaxisban élő Skywalker-család történetét lezáró filmmel kapcsolatban mindenkinek van véleménye, és valahogy senki nem akar vagy tud semleges maradni. A Kultrovat podcast legutóbbi adásában Zsuppán András, Iván András és Varga Attila igyekezett összerakni, hogy mi vezethetett oda, hogy a kilencrészes sagát lezáró film olyan lett, amilyen.

Az alábbiakban közlünk egy szerkesztett részlet azoknak, aki nem tudják eldönteni, be akarnak-e szállni a közel egyórás beszélgetésbe (be hát, remek lett):

Zsuppán András: A kilencedik rész kedvéért újranéztem az összes filmet, és szembetűnő volt, hogy az első két trilógia mennyire működik önálló egységként is, míg az utolsó egyáltalán nem. Mindkét Lucas-féle trilógia szólt valamiről: az első egy klasszikus mese az egyszerű, vidéki fiúról, aki a történet végére hőssé válik, és legyőzi a gonoszt, a sokszor lesajnált előzménytrilógia pedig egy klasszikus fausti történet egy nagyra hivatott hős sorsszerű elbukásáról. De elég nehéz helyzetben lennék, ha a harmadik trilógiáról meg kellene fogalmazom, hogy miről szólt, mert ezeknek a filmeknek csak kasszájuk volt, lelkük nem.

Varga Attila: George Lucasnak volt egy terve a harmadik trilógiára, amit tán benne is hagyott a csomagban, amikor a Lucasfilmet eladta a Disneynek. Ő a mítosz, az Erő, a Baljós árnyakban már megemlített midikloriánok oldaláról közelítette volna meg a lezárást.

Iván András: Pontosabban arról szólt volna, hogy ki, vagy mi mozgatja a szálakat az Erőn keresztül a látható történések mögött, ha minden igaz.

V.A.: Ezzel viszont nemigen lehetett volna eladni azt a hat tonnányi ajándéktárgyat, ami filmenként minimálisan kötelező. A Disney ennél a trilógiánál úgy gondolkodott, hogy olyan legyen, amire elmegy a nagyfater, és megveszi az 1978-as eredeti játék limitált kiadású replikáját, a fater, akinek ott a Falcon-legókészlet, és az unoka, akinek meg csipogó porgokat vesznek zsákszámra. És ennek mind a három film meg is felelt. (...) Arról viszont fogalmuk sem volt, hogy ki legyen a főhőse ennek a trilógiának, és mi legyen az útja. Legyen Rey? Jó, legyen. De honnan fejlődik hová? Ki ő? Mi az íve a sztorijának? Halló, jöjjön valaki, és mondja már meg, mert mi nem tudjuk.

Zs.A.: Rey tulajdonképpen Luke másolata. Lemásolták, ami egyszer azzal a karakterrel jól működött, de mivel nagyon modernek vagyunk, úgy döntöttek, legyen egy erős női karakter belőle, ami meg azért nem működik jól, mert pusztán attól hogy valaki nő és erős, még nem feltétlenül karakter. Nekem Rey akkor kezdett kicsit érdekessé válni, amikor a második részben közte és Kylo Ren között elindult valami, kibontakozott egy olyan szál, amihez hasonlót korábban még nem láttam. Ez jó volt, izgalmas, ígéretes, erre jött a harmadik film, és a legszánalmasabb, leggyávább módon hozták be azt a megoldást, hogy Rey Palpatine unokája. Mert ha egyszer bejött, hogy Luke apja a gonosz Vader, miért ne jönne be most is?

I.A.: Nekem az a fő bajom ezzel, hogy ezek a megoldások is működhettek volna, ha van egy olyan központi vezérelv, ami egy irányba tereli a történetet, ehelyett Abrams elkezdett valamit, aminek jó részét Johnson kihajította, és elment másfelé, Abrams a harmadik filmben meg vért izzadva korrigált, és igyekezett visszatérni a saját elképzeléseihez.

V.A.: Kvázi a két rendező farokméregetése folyt filmeken át.

Zs.A.: Abramst Rey érdekelte, rá épített egy filmet, Johnsont meg Kylo Ren és az ő útja, ezért pillanatok alatt végzett Snoke-kal, mire jött Abrams és dafke behozott egy még nagyobb, még gonoszabb ellenfelet a feltámasztott Palpatine képében. Mintha csak azt mondta volna: nem hagyom, hogy letérítsd a filmeket az általam kitalált irányról.

I.A.: Az valahol érdekes volt, hogy JJ Abrams és Rian Johnson a filmeken keresztül üzenget egymásnak: A utolsó jedikben Luke elhajítja a fénykardot, a Skywalker korában meg Erő-szellemként adja át Rey-nek azzal, hogy "nem szabad így bánni egy fegyverrel." Ezek egyértelműen beszólások oda-vissza a két rendező között.

Miről lesz még szó?

  1. Miért nem volt szellemi atyja ennek a trilógiának?
  2. Ha minden igaz, a Marvel atyaúristene, Kevin Feige rázza gatyába a Star Wars-t - mit jelenthet ez a gyakorlatban?
  3. Működött volna a trilógia a nagy öregek nélkül?
  4. A rajongók kiszolgálása gyávaság, vagy figyelmes gesztus?
  5. Hogy lehet az, hogy szegény Carrie Fisher halálában is lejátssza az összes szereplőt a vászonról?
  6. Miért tart egy csak moziból évi tízmilliárd dolláros bevétellel bíró cég ötszáz interneten hőbörgő alaktól?
  7. Hogy lehet ezt folytatni úgy, hogy ne legyen őrjöngés? Ha nem (márpedig nem lehet), akkor érdemes ezzel foglalkozni? 
  8. A mandalori mintájára elképzelhető, hogy a galaxisméretű konfliktusok helyett emberi léptékű, felfogható méretű és súlyú tétekkel játszó sztorik jelentik a jövőt?
  9. Tényleg csak idő kérdése, mikor veszik elő a filmeket ismét, és kap egy újabb filmes rebootot a saga?
  10. Nincs még tele a töke mindenkinek a Star Wars-szal?