Cameron Diazzal és Sean Conneryvel forgott volna a Mortal Kombat-film

Még kimondani is hihetetlen: 25 évvel ezelőtt, 1995. augusztus 18-án mutatták be az amerikai mozik az első Mortal Kombat-filmet. Bár a kritikusok nem voltak odáig érte, az azonos című videójáték-sorozat alapján készült film mindjárt az amerikai mozis toplista élén kezdett, és három héten át meg is őrizte a pozícióját, ezzel máig az egyik legtöbbet kaszáló videójáték-adaptációnak számít az Egyesült Államokban – a Sonic, a Tomb Raider, a Pokémon, az Angry Birds és a Prince of Persia moziváltozatai után.

Ahhoz képest, hogy az első játékot négy ember mindössze tíz hónap alatt hozta össze, a Mortal Kombat minden idők egyik legnépszerűbb verekedős játéka lett, a franchise pedig a műfaj egyik legfontosabbja a Street Fighter, a Tekken és a Dead or Alive mellett. A játéknak ráadásul hat hónapon át még csak neve sem volt, az alkotók olyan címekben gondolkodtak, mint a Kumite, a Dragon Attack, a Death Blow vagy a Fatality. A dilemmát végül egy irodai táblán felejtett, helytelen felirat oldotta fel: amikor a flipperekben utazó Steve Ritchie a játék egyik atyjának számító, de még mindig csupán huszonéves Ed Boon irodájában járt, és meglátta az angol “combat” szó ‘K’-betűs alakját, csak annyit kérdezett, miért nem Mortal Kombat lesz a játék neve.

Bár csekély pénzből indították útjára, a Mortal Kombat végül hatalmas durranás lett, a játéktermekben és az otthoni játékkonzolokon is hódított, amivel jókorát odavert a Street Fighter 2-nek. Larry Kasanoff, a Mortal Kombat-film későbbi producere 1993 nyarán ugrott be a játékot jegyző Midway Games irodájába, ahol már a második rész tesztelése zajlott. Kasanoff mindössze fél órán át gyepálta az ellenfeleket, mégis azonnal Mortal Kombat-rajongóvá vált, ahogy a Hollywood Reporter 2015-ös nagycikkében fogalmazott, a Csillagok háborúja és A sárkány közbelép szerelemgyermekét, tehát lehetőségek tárházát látta benne. Állítása szerint három hónapon át győzködte a játék fejlesztőit arról, hogy a Mortal Kombat sokkal több mint egy videójáték, egy egész jelenség. A Super Mario-film csúfos kudarcát látva talán érthető, hogy miért vonakodtak annyira a megfilmesítéstől.

Az alkotók végül beadták a derekukat, a rendezői székbe pedig a későbbi Resident Evil-filmek rendezője, Paul W.S. Anderson került, aki maga is a játék nagy rajongója volt. Kasanoffot az elsőfilmes rendező Fosztogatók négy keréken (Shopping) című bemutatkozása győzte meg. A Mortal Kombat moziváltozata üzleti értelemben abszolút siker lett, a 18 millió dollárból készült film 122 millió gereblyézett össze a mozikban. Még úgy is, hogy közel sem sikerült annyi sztárt összehozni, mint amennyit szerettek volna. Ahogy a játékot, a filmet is Jean-Claude Van Damme-ra szerették volna felhúzni, ám a Véres játék és a Tökéletes katona sztárja végül a konkurens Street Fighter-filmben kötött ki – utólag már könnyű belátni, hogy a Mortal Kombattal jobban járhatott volna, különösen ha tudjuk, hogy még Johnny Cage figuráját is róla mintázták a játék készítői.

Amikor Cage megtestesítőjét keresték, Brandon Lee neve is felmerült, Bruce Lee fia azonban egy fatális véletlen miatt – mindössze 28 éves korában – meghalt, miután A holló forgatásán alig pár méterről vaktöltény helyett éles lőszerrel lőttek rá. Ma már azt is tudjuk, hogy a Johnny Cage-et alakító színészt keresve Tom Cruise, Johnny Depp és a szintén 1995-ös Pusztító ököl főszerepét megkaparintó Gary Daniels neve is felmerült. És ha már a nagy neveknél tartunk: Rayden karakterét az eredeti tervek szerint Sean Connerynek szánták, majd Danny Glover (a Halálos fegyver-filmek Roger Murtaugh őrmestere) neve is felmerült, ám a szerep végül Christopher Lambertre, a Hegylakó sztárjára szállt – egyúttal ő lett a mozi egyetlen igazi húzóneve is.

Sonya Blade-et eredetileg a szárnyait bontogató Cameron Diaz alakította volna, akinek első filmje, a Jim Carrey-vel forgott A maszk után a Mortal Kombat lehetett volna a következő nagy dobása, ám a pályakezdő, akkoriban még alig ismert színésznő nem sokkal a forgatás előtt eltörte a csuklóját, vagyis alkalmatlanná vált a bunyós jelenetekre, így új Sonya után kellett nézni. A szerep esélyese volt még a kilencvenes évek egyik legnagyobb szexszimbóluma, Sharon Stone, a Rém rendes család Kelly Bundyja, Christina Applegate, valamint Dina Meyer, a Mortal Kombat után két évvel megjelent Csillagközi invázió sztárja is, de Sonya karakterét végül az újonc Bridgette Wilson-Sampras szerezte meg, aki annyira lelkes volt, hogy kaszkadőrre sem tartott igényt, a tökös Blade valamennyi jelenetét ő akarta játszani, egy alkalommal ki is ficamította a vállát.

A Mortal Kombat világa ráadásul még Steven Spielberget is betalálta, aki a filmben is felbukkant volna, egész pontosan Johnny Cage forgatási jelenetét szánták neki, amelyben a rendezői székből dirigálhatott volna a zabosan távozni készülő filmsztárnak, a kameót azonban végül nem sikerült összehozni. A szereplőválogatásnak magyar vonatkozása is van: Kitana hercegnő szerepére Mariska Hargitayt, a Kőbányáról indult Mickey Hargitay és Jayne Mansfield lányát is meghallgatták, de végül nem ő, hanem a modellmúlttal is rendelkező Talisa Soto lett a befutó.

A filmet egyébként Los Angelesben kezdték el forgatni, majd Thaiföldön folytatták a munkát, gyakran olyan helyszíneken, amiket csak motorcsónakkal és kenuval lehetett megközelíteni. Egy alkalommal Tom Cruise is be szeretett volna nézni a forgatásra, de egy biztonsági őri szerepet vállaló stáborvos elhajtotta őt, a Johnny Cage-t alakító Linden Ashby visszaemlékezése szerint csak annyit mondott neki: “Nem érdekel, ki vagy, húzz el innen!” A Sonyát alakító Bridgette Wilson-Samprashoz hasonlóan Ashby is hősiesen állta a sarat, pedig a Scorpionnal vívott küzdelme közben egyszer akkorát kapott a veséjére, hogy véreset pisilt. “Úgy ette az Advilt, mintha M&M's lenne” – emlékezett vissza öt évvel ezelőtt a forgatásra a rendező, Paul Anderson. A Liu Kanget játszó Robin Shou pedig két bordáját is eltörte, miközben a Reptile ellen vívott bunyóját rögzítették, de mindenképp elismerést érdemel, hogy csak azután ment kórházba, hogy már befejezték a jelenetet.

És hogy milyen az első Mortal Kombat-mozi 25 évvel a megjelenése után?

Furcsamód egyáltalán nem olyan kellemetlen, mint ahogy elsőre gondolná az ember. A főcímzene például sokkal rosszabbul öregedett, mint maga a film, pedig akkoriban, a kilencvenes évek közepén iszonyatosan nagyot durrant, a filmzenealbum mindössze két hét alatt platinalemez lett. A játékok evolúcióját, brutalitását ismerve talán az a legmeglepőbb, hogy a moziváltozat mennyire ártalmatlan lett. Eredetileg ugyan a filmet is korhatárosnak szánták, ám mivel a játék főleg a kissrácok körében hódított, inkább átírták a forgatókönyvet, hogy ők is be tudjanak ülni rá a mozikban.

Kevin Droney nem a filmtörténet legfifikásabb forgatókönyvet írta meg, a mozi mégis egész jól el tudja magyarázni, hogy tulajdonképpen miért is kell egymást hülyére püfölnie a Mortal Kombat hőseinek és antihőseinek. Ne érezzük magunkat kellemetlenül, ha nem emlékeznénk, gyorsan felvázolom: a Mortal Kombat egy viadal, amin a világ – sőt, a világok – legjobb harcosai csaphatnak össze egymással. A soron következő, szám szerint tizedik viadal sorsdöntő, ezen múlik a bolygó jövője, egy másik világ császára (Kitana hercegnő gonosz mostohaapja) ugyanis egy új világot készül rabigába hajtani, boszorkánymestere, Shang Tsung kilencszer már diadalmaskodott a tornán, és ha tizedjére is sikerül neki, a Földnek annyi.

“A látszat ellenére a Mortal Kombat nem a halálról szól, hanem az életről. Halandó emberek oltalmazzák általa a világotokat” – fogalmazott a filmben a franchise Szecska mestere, Raiden nagyúr. Persze amikor a három főszereplő, Sonya Blade, Liu Kang és Johnny Cage felszáll arra a kísérteties és rozoga bárkára, ami a tornára viszi őket, egyiküket sem foglalkoztatja különösebben a világ megmentése. Mindhármukat egészen más cél motiválja: Blade a fiúja halálát szeretné megbosszulni, Kang az öccse gyilkosának fejét akarja, a sajtóban kóklernek csúfolt Cage pedig azt szeretné bizonyítani, hogy nem csak egy ócska filmsztár, hanem valódi harcművész.

Shang Tsung persze nem magától akkora nagy ász: a császártól tanulta a fekete mágiát, a legyőzött harcosok lelkéből meríti az erejét, és van egy titkos fegyvere, Goro, aki sorra nyerte meg neki az előző kilenc viadalt, és aki nagy magabiztossággal vág neki a tizedik tornának is. A gusztustalan behemót, Goro jeleneteivel nagyon sokat kellett szívni, az alkotók szerint az egymillió dolláros bábot 13-16 bábos mozgatta, külön ember felelt például Goro szemgolyójának, valamint szemöldökének mozgatásáért is, de a kényes szerkezet gyakran megmakacsolta magát, ezért olykor leállt a forgatás.

A sérülések és leállások ellenére a film elkészült, és a producerek reményeit beváltva hetekig vezette az amerikai mozis toplistát. Hozzánk nagyjából fél évvel később, 1996 januárjában érkezett meg. “Bárgyú mese, vége a világnak, ha a jók nem győznek a Végső Összecsapásban. A jók fehérben, a rosszak feketében. A jók időnként szellemesek, a rosszak mogorvák. Mázsás pofonok, ropogó csontok. Holdbéli táj, megelevenedő kőszobrok, jéggé fagyott emberek egy fickó tenyere szétnyílik, kígyó mászik elő belőle” – írta Nyírő András a Filmvilág kritikájában. A Mortal Kombat azonban olyannyira nem a filmkritikusoknak készült, hogy az Egyesült Államokban még csak sajtóvetítést sem tartottak. De minek is tartottak, amikor a Mortal Kombat-játékok rajongói alig várták, hogy a mozivásznon is viszontlássák a kedvenc karaktereiket?

A sikert meglovagolva láttak hozzá a második mozifilm elkészítéséhez, ám a két évvel később bemutatott Mortal Kombat 2 (eredeti nyelven Annihilation, magyarul A második menet alcímmel) már messze nem szólt akkorát, mint az első film. Nem is csoda, hiszen az első rész legfontosabb szerepeit alakító színészek közül többen is nemet mondtak rá: miután elolvasta a forgatókönyvet (és megtudta, hogy Johnny Cage-et mindjárt a folytatás elején megölik), Linden Ashby csípőből visszautasította a lehetőséget, de nem tért vissza a Raident játszó Christopher Lambert és a Sonyát megtestesítő Bridgette Wilson-Sampras sem.

A második rész kudarca után a harmadik rész sosem készült el, tervben van viszont egy reboot, ami a Warner tervei szerint a következő év elején kerülhet mozikba, és amit az elsőfilmes ausztrál rendező, Simon McQuoid jegyez majd. Szerencsére ez a mozi már korhatáros lesz.

(Borítókép: IMDb)