Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMTovábbi Cinematrix cikkek
- Robert De Niróval és Ben Stillerrel együtt érkezik az Apádra ütök folytatása
- Kegyetlen királydráma lett a legújabb Gyűrűk Ura-film
- Ilyen ez a meztelen csobbanás Törőcsik Franciskával
- Transznemű nőt jelöltek a 2025-ös Golden Globe-ra a főszereplő kategóriában
- Még az ünnep hangulatát is megöli ez a netflixes karácsonyi film
Ismét egy példa arra, miért nem kell minden filmet leforgatni. Pedig lehetett sejteni, hogy olyan magyar címmel, mint a Halálos harcmező (nem mintha az angol cím széttépte volna a címalkotók fantáziáját), a Netflixen sem fut fényes karriert,
és úgy tűnik, hogy az önálló mozifilmekre kiéhezett közönség is csak közepes kedvvel díjazza azt, ha egy történetet nem nyújtanak a végtelenbe.
De attól, mert egy filmet 115 percre vágnak, még nem lesz jó. Ráadásul minél rövidebb valami, annál velősebben kell mutatni. A velőhöz pedig jól felépített alapokra van szükség.
Márpedig a Halálos harcmező olyan, mintha valakinek az – az amúgy nem éppen eredeti – ötlet jutott volna az eszébe, hasonlóan a képregényekhez, hogy milyen remek volna a konzolok világára tervezett játékokat filmre vinni.
Nos, ebben az esetben egyáltalán nem lett volna baj, ha mindez csak ötlet szintjén marad, de tény, elnézve a film első negyedóráját, ebből akár születhetett volna izgalmas mozi is.
Lett helyette egy klisékkel telerakott közepes alkotás, aminek a látványvilágával amúgy nem lenne semmi gond, leszámítva azt az egyetlen apró tényezőt, hogy az épített háborús környezetből, a lepukkant lakótelepi világ díszleteiből olyan természetességgel árad a mesterkéltség, hogy ennél még a Sniper Ghost Warrior 3 lövöldözős játék paneljei is valósághűbbek.
Azt most hiába is hoznánk fel pozitívumként, hogy az alkotók a filmre szánt sok pénz egy részét Magyarországon költötték el. Ez persze jó a hazai filmgyártásnak, de attól még, hogy ujjongunk annak, hogy a kelenföldi hőerőmű retró épülete ismét híres lett (a 2013-as Drakula sagában, a 2014-es Houdini-filmben, a 2018-as Terminálban, a 2019-es Hatan az alvilágból is híres már),
a film tetszési indexén még nem kell feltolnunk a potméter gombját.
Ez a film kicsit olyan, mintha a rendezők és a színészek gyakorlatoztak volna egy hamarosan készülő gigantikus alkotáshoz. Ha innen nézzük, ez film remek.
Pedig a szereplőgárda sokat ígért. Viktor Koval hadurat Pilou Asbaek alakítja (Trónok harca), a drónpilóta Harp szerepében Damson Idris (Fekete tükör, Fehér hó) és Leo, a szuperkatona Anthony Mackie (Valós halál, Bosszúállók).
Ez a film nem miattuk kocog a középmezőnyben,
hanem leginkább azért, mert a története erőltetett: egy drónpilótát parancsszegésért bedobnak egy kelet-európai harctérre, ahol a hadúr atomot akar kilőni a jókra, akikről sejteni lehet, hogy annyira mégse jók.
Lehet, hogy a forgatókönyvírók nem vették észre, hogy ilyen sztoriból mintha néhány már a celluloidkorszakból is futna? Ám ha mégis tudtak róla, legalább újraértelmezhették volna, megtölthették volna történettel és lélekkel, amitől a dráma emberi lesz,
nem pedig olyan, mintha egy számítógép memóriája dobta volna radnom papírra.
Mindezek ellenére ez a film egyszer nézhető. Kóla és popcorn azonban nem árt hozzá, mert akkor lesz valamilyen íze is.
Halálos harcmező (Outside the Wire), 2021
rendező: Mikael Hafström
amerikai sci-fi-akciófilm, 115 perc, 2021. (16)
(Borítókép: Jonathan Prime / Netflix)
Rovataink a Facebookon