Mire felfogjuk, mit látunk, már vége is

A The Nevers című sorozat egy alternatív viktoriánus kori Londonba kalauzol minket, ahol leginkább nők, főként szegényebb társadalmi rétegekből, azon kapják magukat, hogy különleges képességek birtokába jutottak. Ők aztán, amennyire lehet, összefognak, és próbálnak megfelelni abban a világban, ahol egyik pillanatról a másikra váltak átlagosból különlegessé, félt, vágyott, szeretett vagy gyűlölt személyekké.  

Az HBO a Trónok harca óta keresi a következő nagy dobását. Sőt a figyelem középpontjában még bőven Westeros állt, mikor a csatorna már kutatta azt a történetet, ami hasonlóan hosszú ideig képes magába szippantani a nézőket. Az első ilyen próbálkozás talán a Westworld volt, ami nem csak ígéretes, hanem kifejezetten zseniális első évaddal indult, és amit aztán egy megbotránkoztatóan rossz második és egy felejthető harmadik évad követett.

Ez a próbálkozás tehát kudarcba fulladt. Majd olyan sorozatok költöztek a platformra, mint A szolgálólány meséje, a Watchmen vagy Az Úr sötét anyagai,

Az HBO az elmúlt években főként miniszériáival kavarta fel a sorozatrajongók állóvizét, a Patrick Merlose, a Csernobil vagy az eredetileg egy évadra tervezett Hatalmas kis hazugságok egyaránt sikeresnek bizonyultak, de ezekre nem tudtak hosszú távú rajongóbázist építeni.

Majd 2018-ban jött a hír, hogy érkezik a platformra a The Nevers című sorozat, ami egyből felkerült az ígéretes listára, hiszen a történet mögött az a Joss Whedon állt, aki a Buffy, a vámpírok réme, a Firefly vagy A S.H.I.E.L.D. ügynökei sorozatokkal és a sikerre vitt Bosszúállók-filmekkel belopta magát a geek közösség szívébe. Bár Az Igazság Ligájába beletört a bicskája, de Marvel-gondolkodással nehéz DC-filmet készíteni, és az sem könnyít a helyzeten, ha más vízióját kell befejezni.

Az összetett és izgalmas női karaktereket író, feminista rendezőként elhíresült Whedon a divatos filmgyártásnak megfelelve kitűnő választásnak bizonyult az HBO részéről, a csatorna mégis eléggé megszívta vele. Kai Cole, a rendező exfelesége már 2017-ben megpróbálta lerántani a leplet  egykori férjéről, ugyanis Cole szerint Whedon szembemegy azokkal az elvekkel, amiket a nyilvánosság előtt hangoztat.  Ez a sztori aztán elülni látszott, egészen addig, míg Ray Fisher 2020 nyarán egy Twitter-bejegyzésben tudatta véleményét a nyilvánossággal, miszerint Joss Whedon vállalhatatlanul viselkedett Az Igazság Ligája színészeivel.

Ezen a poszton felbuzdulva Charisma Carpenter, aki a Buffy, a vámpírok réme és az Angel című sorozatokban dolgozott együtt a rendezővel, szintén Twitteren osztotta meg saját tapasztalatait arról, hogy Whedon szerinte hogyan élt vissza a hatalmával. Erre reagálva a Buffy címszereplője, Sarah Michelle Gellar és a Buffy húgát alakító Michelle Trachtenberg is kiállt a színésznő mellett.

A koronavírus-járvány miatt a The Nevers forgatása is több kihívásba ütközött, ezért a csatorna úgy döntött, hogy fél évaddal debütálnak. Már a sorozat utómunkálatai zajlottak, mikor Joss Whedon bejelentette, hogy távozik a produkcióból. Whedon, aki többek között íróként, producerként és rendezőként vett részt addig a produkcióban, azzal indokolta döntését, hogy elfáradt, és szeretne feltöltődni, a botrányokat nem említette.

Ezzel az HBO nem került könnyű helyzetbe, ugyanis egyik kezében ott volt egy sorozat, amitől sokat vártak, másik kezében pedig a félelem, hogy ha esetleg túl nagy marketinget csapnak a sorozat körül, az talán visszaüt rájuk, hiszen Whedon helyzete továbbra is tisztázatlan. Végül promózták is a sorozatot, meg nem is, de egy jó produkció, főleg egy ilyen nagy platformon, reklám nélkül is meg kéne, hogy állja a helyét.

A The Nevers végül nem robbant akkorát, mint várni lehetett, pedig a botrányok eleve csalogatók, kis hazánk is tele volt szórva plakátokkal, YouTube-hirdetésekben is egész trailerek mentek le, így a baj máshol keresendő. De nézzük az alapsztorit.

Londonban járunk 1896-ban, mikor az égen megjelenik valami, ami mintha az Atlantisz című meséből ugrott volna át egy zavaros körre, miközben szór valamit magából. Az emberek kitartóan néznek fel, és próbálják felfogni, amit látnak, majd az esemény véget ér, és egy ember kivételével mindenki elfelejti a különös jövevényt. Gyors ugrás három évvel későbbre, mikor kiderül, hogy a lakosság bizonyos százalékának különleges képességei lettek, főleg nőknek és leginkább a szegényebb rétegben. Ezeket az embereket érintetteknek hívják, és mivel nem nagyon tudja eldönteni senki, hogy félni kell-e tőlük, esetleg szórakozni rajtuk, mint cirkuszi látványosságokon, csodálni őket vagy szimplán csak elkönyvelni létezésüket sátáni megnyilvánulásnak, két nő összeáll, és egyfajta árvaházat üzemeltet az érintettek számára, ahol a magányt nem ismerve biztonságban lehetnek.

Ezek a különleges képességek kifejezetten kreatívak, nem a tipikus vágyott szuperhős-tulajdonságokkal ruházták fel a karaktereket. Az egyik fővezér nőci, Amalia True (Laura Donnelly) például a jövőből lát villanásokat, sosem egész jeleneteket, míg a másik főbb női karakter, Penance Adair (Ann Skelly) látja és érzi a fizikát, így feltalálóként dolgozik. Főleg az ő találmányainak köszönhető a sorozat steampunkos világa. A két nő között amúgy zseniális a kémia, barátok, akik egészen más szabályrendszer szerint élik az életüket, és bár máshogy kezelik ügyes-bajos dolgaikat, mégis csodálatosan tudnak együttműködni. A humorukat is eltalálták, de hát ez Whedon-specialitás, nem is várhattunk volna mást, még akkor sem, ha az életben fennáll az esély rá, hogy egy hipokrata. Szabó Lőrinc is úgy tudott a legtisztább szerelemről verset írni, hogy a felesége legjobb barátnőjével kavart éveken keresztül.

Mellettük is vannak izgi karakterek, bár a férfiak elég laposan vannak megírva, ami, valljuk be, gyengíti ezt a girl power fantasyvilágot, hiszen

Kifejezetten érdekes kérdése a sorozatnak, hogy a társadalmi rétegekre milyen hatással lesz az érintettek személye. A viszonyok egyértelműen átalakulóban vannak. Az egész sorozatot végig átlengi egy sejtetés, félmondatokból lehet következtetni, hogy több történt, mint amit megmutattak. A történet izgalmas, sok karakter van, de mindegyiknek a sztorijában van lehetőség és fantázia, valahogy mégsem sikerül elérniük, hogy összeálljon egy kerek egésszé, vagy legalább beszippantsa a nézőt. Mentségére szóljon, hogy ez egy csonka évad, hat részt kaptunk, az év második felében várható a maradék négy. Ám ha tíz rész lenne elérhető egyben, akkor is elég nagy baj, hogy nagyjából az ötödik résznél vesz fel a sorozat egy olyan tempót, amitől izgalmasabbá válik hirtelen az összes szál. A hatodik részhez érve a nézők már megérkeznek ebbe a világba, ám itt jön egy hatalmas csavar a történetben, ami biztosan meg fogja osztani azokat, akik idáig eljutottak.

Szerintem itt érkezett meg a The Nevers, itt láttam benne először meg a lehetőséget, hogy ebből lehet valami nagyobb. Ha az első öt részt kettőbe sűrítették volna, és hamarabb eljutunk eddig a pontig, akkor biztosan sokkal nagyobb lett volna a visszhangja a viktoriánus kori különcöknek.

Tehát ez a sorozat sem fogja átvenni a Trónok harca helyét, talán majd annak előzménytörténete lesz az, ami betölti az űrt.