Egy halott óriás és egy fejvadász megmenti a második évadot

Már az első évad is szívet és szemet gyönyörködtetett, amikor két évvel ezelőtt, március idusán 18 résszel megérkezett a Love, Death & Robots, a Netflix animált sci-fi antológiája. Az Indexen akkor meg is jelent, hogy a páratlan látványvilágot elénk táró CG-varázst, vagyis a full animált tartalmat egy magyar cégre, a DIGIC Picturesre bízták a Secret War (Titkos háború) elkészítéséhez, de az Ice Age (Jégkorszak) hűtős jeleneteit is ők kreálták.

A sorozat azonban, bármennyire is örömteli benne a magyar részvétel, azért lett sikeres, mert olyan tartalmat adott, és vele együtt látványt és élményt, amire az igazi sci-fi-rajongók egy novelláskötet elolvasása után mondják azt, hogy ez remek.

Persze az animált történetek sűrítmények, mindegyik bele a közepébe nyit, és valahol ott ér véget, ahol a sztori még továbbgondolható, és ez a második évad epizódjaiban sincs másként. Azt ugyan nehéz volt elképzelni, hogy a Zima Kék szinte már tökéletes sztorijához fel tud-e nőni bármelyik új epizód, de amekkora szomorúságként ért bennünket, hogy a második évad csupán nyolc történtet kínál, annál nagyobb elégedettséggel töltött el az, hogy az alkotók bevállalták a Megfulladt óriás történetét.

Ebben a sztoriban ráadásul nincsen semmi olyan, amire azt mondanánk, hogy tudományos vagy fantasztikus, hiszen annál mi sem természetesebb, hogy egy halott meztelen óriás fekszik a tenger partján. Bálna, delfin, óriás, mindegy is. Gulliver után ez már senkit nem érhet meglepetésként, igaz, ő nem halt meg, és tábortüzet sem raktak rajta.

A második évadban talán ez a történet az, ami leginkább kilóg a sorból, mert ettől a sztoritól inkább moralizálni támad kedvünk, és egy olyan világban, ahol nemcsak azt mondják meg, hogy miről mit kell gondolnunk, és főként mikor, hanem azt is, hogy kitől kell félnünk, de attól aztán nagyon, kifejezetten üdítő elgondolkozni azon, hogy vajon rendben van ez így?

A Love, Death & Robots második évada azonban rövid. Nem, nem a történetek rövidsége a gond, az éppen így jó, ahogyan van, hanem a sorozatok darabszámának számszerűsége. Hiszen az első évad tizennyolc történetébe belefért egy-két kevésbé izgalmas alkotás, ám a kevesek közül a gyöngébb is feltűnőbb.

Az Üzemzavar például kifejezetten klisés, ahogyan az Automatizált ügyfélszolgálat is. A megvadult robotok már nem hoznak izgalmat, az emberekre vadászó intelligenciákkal tele a kád, és a történet hiába szépen animált, az ujjunk hajlamos arra, hogy klikkeljen a tovább gombra.

A magas fű az Orient expressz világát idézi meg, a vágyakozással teli kíváncsiság kielégítésének szükségességét. Vagyis azt, hogy ha azt mondod valakinek, hogy oda ne menj, vagy legalábbis ne messzire, akkor naná, hogy elmész oda, és naná, hogy messzire. Aztán ne csodálkozz, hogy valamit találsz. Vagy valaki megtalál.

Az egész házban filmecske sajnos kiszámítható. Abba a csapdába fut bele, amibe a legtöbb közhelyes sci-fi: ha tudod, hogy sci-fi, akkor arra számítasz, hogy a poén is sci-fi, és lám…

A Jég viszont álomszerű, finom karcolat, noha nagy történetet nem rejteget. S mégis, éppen a képi világa miatt emlékezetes. Itt aztán futni kell a bálnák elől, nem akármilyen bálnák elől.

A megfulladt óriás mellett két olyan animált valóság szerepel a második évad kínálatában, amitől kicsit megnyugodva várjuk a folytatást. Az Élettelen szemek és a Snow a sivatagban (ennek angol címe – Snow in the Desert – sokkal kifejezőbb, mert nem tudni, hogy Snow egy…) jelentősen drámai, egész estés, sőt sorozatra is megérett történetet hordoz magában.

Mindkettő atomerős, ütős mondanivalóval, letaglózóan tömör meséléssel és grafikával. Mert ha az ember már odáig jut, hogy sci-fit ír, minimum ilyet írjon, mint ez a kettő. Még akkor is, ha egyik történet sem új, hiszen gyerekeket már a Bibliában is ölnek, a halhatatlanság és robotika (mesterséges intelligencia) kapcsolatának vizsgálata pedig szinte egyidős a sci-fi zsánerével, mégis úgy tálalják elénk az emberiség lényegét, a gyávaságot, az „ölj, vagy téged ölnek” elv értelmetlenségét, hogy készséggel elhisszük azt, hogy az embert csakis az ember mentheti meg a kipusztulástól, vagy egy robot, amelyet az ember azért tervezett, hogy megvédje önmagától.

Vagyis: várjuk a harmadik évadot.