Csütörtöktől újra lő a 007-es: Daniel Craig jutalomjátéka egyben a búcsúja is

Végtelennek tűnő várakozás után végre a rajongók is megnézhetik a James Bond-saga következő epizódját. A No Time To Die – Nincs idő meghalni már 2019 októberében elkészült, a film bemutatóját először 2019 novemberére tűzték ki, aztán előbb 2020 februárjára, majd áprilisra csúszott a premier, végül bekavart a koronavírus-járvány, és a premier csaknem két évet késett.

Most, amikor már csak órák vannak hátra a Nincs idő meghalni csütörtöki magyarországi bemutatójáig, kevesen emlékeznek arra, hogy Daniel Craig annak idején csupán négy rész – a Casino Royale (2006), A Quantum csendje (2008), a Skyfall (2012) és a Spectre (2015) – leforgatására írta alá szerződését. A Spectre bemutatója után kategorikusan kizárta a folytatás lehetőségét. A Time Out magazinnak adott interjújában is egyértelműen fogalmazott:

Hogy még egy Bond-filmet forgassanak velem? Na ne! Inkább összetöröm ezt a poharat, és az üvegszilánkkal felvágom az ereimet. Két éven át éjjel-nappal a filmen dolgoztam, 47 évesen fél évig kellett gyúrnom, hogy megfelelő fizikai állapotba hozzam magam, ezt még egyszer biztosan nem csinálom végig. Kész, befejeztem. Minden, a Bond-figurával kapcsolatos gondolatomat, ötletemet, elképzelésemet beletöltöttem a Spectre-be, a Bond-tartály kiürült. Halvány fogalmam sincs, mivel rukkolhatnánk ki a következő részben. Kimennénk az űrbe? Ezt a poént már elsütötték a Holdkeltében.

Ezt nyilatkozta Craig 2015-ben, de hát pont egy „brit ügynöknek” magyarázzuk, hogy sohase mondd, hogy soha?

Persze egy 25 millió dolláros ajánlat könnyen hozzájárulhat egy döntés megváltoztatásához. Az összeg logikus, hiszen a No Time to Die a 25. James Bond-film. Craig gázsija ezzel pontosan a tíz százalékát teszi ki az eddigi legnagyobb költségvetésű Bond-epizód 250 milliós büdzséjének. (A rekordot eddig a Spectre tartotta 245 millió dollárral, ami bőven nyereséget hozott a maga 880 millió dolláros bevételével.)

A jubileumi filmet eredetileg Danny Boyle rendezte volna, de összeveszett a forgatókönyvön a producer testvérpárral, Barbara Broccolival és Michael G. Wilsonnal, így nem volt maradása. Helyére 2018 szeptemberében Cory Joji Fukunagát kérték fel. Broccoli és Wilson régóta figyelte az 1977-es születésű, tehát rendezőnek fiatal japán–amerikai filmest, aki 2009-ben a Sin nombre című filmmel robbant be, majd a Jane Eyre-rel, A törvény nevében című HBO-sorozattal és a Hontalan fenevadak című háborús drámával szerzett magának további hírnevet. Megismerkedésüket Barbara Broccoli így idézi fel a filmről szóló produkciós kiadványban:

Amikor először találkoztunk, még 2015-ben, Cary azt mondta, minden vágya, hogy egyszer egy Bond-filmet rendezhessen. Így hát amikor Danny Boyle kiszállt a projektből, azonnal rá gondoltunk. Valójában hihetetlenül szerencsések voltunk, hogy éppen ráért. Lelkesedése magával ragadta az egész stábot, ráadásul íróként is remekül kapcsolódott be a projektbe, csodásan beilleszkedett pillanatok alatt.

Szinte hihetetlen, de Fukunaga az első amerikai, aki Bond-filmet rendez.

A Bond-film kulcsemberéről a másik producer, Michael G. Wilson pedig ezt mondja:

Nagyszerű a színészvezetése, pompás karaktereket talált ki, igazi polihisztor, mindenhez ért. Több nyelven beszél, bejárta már az egész világot, fiatal, lelkes, és a képi látásmódja is kiváló. Továbbá csodálatos képessége van ahhoz, hogy a bonyolult dolgokat is egyszerűnek láttassa, és ez nagy kincs egy rendezőnél.

A kiadványban Fukunaga is megszólal, így már tudjuk, hogy 1985-ben, hétéves korában ismerkedett meg James Bonddal:

Akkor játszották a View to a Killt (Halálvágta), és a mai napig emlékszem a záró képsorokra, amelyek a Golden Gate hídon játszódtak. Akkor, kisgyerekként úgy éreztem, hogy James Bond belépett az én kis külön bejáratú világomba, hiszen én oaklandi srác vagyok, a San Franciscó-i-öböl partján nőttem fel.

A Daniel Craig nevéhez fűződő öt filmnek van egy sajátossága a korábbi húszhoz képest: miközben az előzőek önmagukban is megálltak, egyik nem következett a másikból, addig a Casino Royale, A Quantum csendje, a Skyfall, a Spectre és most a Nincs idő meghalni nagyon is összefügg.

Ahogy a 25. Bond-mozi sztorija kezdett testet ölteni Fukunaga vezetésével és a tapasztalt Bond-forgatókönyvírók, Neal Purvis és Robert Wade keze munkája nyomán, a producer testvérpár és Craig bevonta a közös munkába Phoebe Waller-Bridge színész-írót, a Fleabag és a Killing Eve BBC-sorozatok alkotóját a karakterek és a sztori alakításába. És közben arra is odafigyeltek, hogy ne sérüljön Bond figurájának erőteljes „britsége”.

A Nincs idő meghalni ott kezdődik, ahol a Spectre befejeződött: a 2015-ös mozi úgy ér véget, hogy Bond (Craig) és Madeleine Swann (Léa Seydoux) kézen fogva lesétál a Westminster Bridge-ről. A Nincs idő meghalni pedig úgy kezdődik, hogy ők ketten boldogan élnek egy dél-olasz városkában, Materában. Bond visszavonult, otthagyta a brit titkosszolgálatot, az MI6-et. A következő snitt öt évvel későbbre repít, Bond jamaicai házában hirtelen vége szakad az idillnek. Felbukkan Bond régi CIA-s haverja, Felix Leiter, és attól kezdve felpörögnek az események. 

Madeleine Swann a harmadik nő Bond életében, aki mellett lehorgonyoz(na). Az elsőt az Őfelsége titkosszolgálatában című filmben (1969) láthattuk, Tracy Darcyt (Diana Rigg) az akkori Bond (George Lazenby) feleségül is vette, igaz – s hogy ne lőjük le annak a filmnek a végét –, házasságuk nem sokáig tartott. A második nő Vesper Lynd (Eva Green) a Casino Royale-ban, akit a film végén örökre elveszít. Madeleine múltja rejtélyes, sőt homályos, és ebből múltból előbukkan egy rémes alak, a minden korábbi Bond-antagonistánál gonoszabb Lyutsifer Safin (Rami Malek).

Mindenesetre a szerelmi szál nagyon ott van a filmben, ellentétben az elmúlt 59 évvel, amikor a csinos hölgyek jobbára csak a hátteret biztosították a legyőzhetetlen főhősnek. Daniel Craig Bondja lényegesen sérülékenyebb lelkileg a korábbi blazírt főhősöknél (Sean Connery, Roger Moore, Timothy Dalton, Pierce Brosnan).

Paradicsomi helyszíneken

Hagyomány, hogy az aktuális James Bond-mozi nem a bronxi sikátorokban, egy calcuttai nyomortanyán, de még csak nem is a nyóckerben játszódik. A pazar háttér ugyanúgy szériatartozék, mint a felrázott Martini. 

Matera, a nyitójelenet háttere a világörökség része. A látvány önmagáért beszél. Craig filmjeiben, a Casino Royale-ban, A Quantum csendjében és a Spectre-ben kivétel nélkül felbukkan Itália. 

Szeretjük Olaszországot, Bond is szereti Olaszországot. Ha már egyszer ennyire erős a romantikus szál, hová máshová vinnénk el a szerelmeseket, mint Itáliába?

– érvel Fukunaga. Olaszország még egyszer felbukkan a filmben, a campaniai Sapri városának vasútállomása, Salerno közelében. Ezúttal Norvégia is feltűnik a Bond-moziban, hiszen Madeleine filmbeli apja, Mr. White (Jesper Christensen) norvég. Házát Oslótól északra, egy erdőben építették fel. 

És akkor Jamaica! Már az Aranyszemben (1995) is fontos helyszín volt, csakúgy, mint a sorozatindító, 1962-es Dr. Nóban és az 1973-as, Élni és élni hagyni című opuszban, és hát maga Ian Fleming, a Bond-könyvek írója is a mesés karibi szigeten tengette a napjait. Végül hosszas keresgélés után Jamaica északi partján, Port Antonio mellett építették fel Bond házát, ahol Madeleine-nel éldegél békében, horgászással, strandolással ütve el az időt, távol a világ zajától.

Broccoli el is ment Jamaicába. Amikor ötvenéves volt a sorozat, 2012-ben, felkereste Fleming házát. A reveláció erejével hatott rá, amikor leülhetett abba a székbe, amelyen Fleming írta a Bond-regényeket. Számára a Nincs idő meghalni forgatása közben mindvégig egyértelmű volt, hogy csakis Jamaica lehet az a hely, ahol a nyugdíjas, az MI6-től visszavonult Bond él kedvesével. A sziget ugyanis a Bond-folklór szerves része.

A filmben van még egy karibi helyszín, mégpedig Kuba, hiszen az egyik fontos szereplő, Paloma (Ana de Armas) kubai ügynök. (Maga a színésznő is kubai, ráadásul nem is emigráns, hiszen kubai állampolgár.) Ám kényelmi és politikai okokból a kubai jeleneteket is Jamaicában, illetve Londonban, a Pinewood Studios műtermeiben, valamint Jamaica fővárosában, a kingstoni kikötőben forgatták. 

London természetesen nem hiányozhat a filmből. Szinte valamennyi Bond-filmben a brit főváros adja a hátteret, a Skyfallban és a Spectre-ben hosszas üldözési jeleneteket is forgattak a város utcáin, a Temzén. A Nincs idő meghalni-ban azonban nincs londoni autós üldözés. Megható jelent, amikor Bond belép régi lakásába, és végighúzza ujját a poros bútorokon. Ez már nem az a London, melyet öt évvel korábban maga mögött hagyott.

Bond és M (Ralph Fiennes) a Hammersmith Bridge-en, a város első függőhídján találkozik – ez nem annyira ikonikus helyszín, mint a Westminster vagy a Tower Bridge. A Whitehall már sokkal ismerősebb: a stáb engedélyt kapott, hogy forgasson a Védelmi Minisztérium területén. A filmben még a Királyi Lovasság, a legendás Household Cavalry is megjelenik.

A No Time to Die-ban a főgonosz Safin főhadiszállása egy fiktív szigeten van, ennek külső jeleneteit a Feröer-szigeteken forgatták. A szigetek vad szépsége, a lélegzetelállító panoráma beleillik a Bond-mozik egzotikus világába.

Billie Eilish és Hans Zimmer

A jubileumi, 25. Bond-mozinak meg kellett adni a módját zeneileg is. Hiszen az eddigi huszonnégy film betétdalai szinte kivétel nélkül slágerek lettek. Gondoljunk csak Shirley Bassey-re (Goldfinger, 1964, Holdkelte, 1979), Tina Turnerre (Aranyszem, 1995) vagy éppen Adele-ra (Skyfall, 2012). Akadt persze bukás is, a 2002-es Halj meg máskor betétdalára már senki sem emlékszik, pedig nem akárki énekelte – Madonna…

A film forgatásakor, 2019-ben az akkor legmenőbb tinisztárt, Billie Eilisht nyerték meg a főcímdalra. Az ötszörös Grammy-nyertes lány még mindig nem töltötte be a húszat…

Egyszer a kezembe került egy Billie Eilish-demó, amit a bátyjával, Finneas O'Connellel komponáltak. Meghallgattam, és azt mondtam magamban: nekem ez kell, nem is folytatom tovább a keresést. Billie-ék nem ismerték a film sztoriját, de ez a dal úgy hatott rám, mintha maga is egy történet lenne. Abszolút beleillett a filmbe. Nagyon modern, nagyon minimalista és nagyon törékeny. Ahogy maga Bond is az Daniel Craig alakításában, hiszen az, aki szerelmes, az egyszersmind törékeny, sérülékeny is…

– idézi fel a produkcióról szóló kiadványban a történelmi pillanatot Hanz Zimmer, a film Oscar-díjas és négyszeres Grammy-díjas zeneszerzője. Zimmer rögtön szólt a producernek, küldjenek két repülőjegyet Billie-nek és a bátyjának, és hozzák el őket aláírni a szerződést.

És a két fiatal jött is. Nem jött, repült! Billie Eilish így emlékszik erre, felelve Zimmer megjegyzésére:

Őszintén szólva ez olyan, mint egy valóra vált álom. Hiszik, nem hiszik, kisgyerekkorom óta az volt a vágyam, hogy bekerüljek egy Bond-film produkciójába. Persze nem gondoltam, hogy valaha is sikerülni fog. Annyit beszéltünk erről a bátyámmal! És akkor megcsörrent a telefonom. Még mindig nem hiszem el, hogy én éneklem Daniel utolsó Bond-mozijának a főcímdalát!

Az a legendás Aston Martin…

Az ikonikus Aston Martin DB5 szinte berobban a film nyitó képsoraiba, és később is vissza-visszatér. Valójában a Spectre utolsó kockáiban búcsúztunk el a legendás sportkocsitól, és máris viszontlátjuk. 

Craig a filmről kiadott produkciós kiadványban meg is jegyzi, hogy a kocsi kapott néhány extrát a Spectre óta.

Micsoda autós üldözések vannak a filmben, és micsoda környezetben! Ehhez csak egy DB5 a megfelelő jármű.

A materai jelenetekhez a stáb két klasszikus DB5-öst használt, a veszélyes, kaszkadőrős snittekhez pedig nyolc, speciálisan a film részére épített Aston Martint használtak. A nyolcból kettőt fel is szereltek a különleges kütyükkel – géppuskák satöbbi –, kettőt pedig úgy alakítottak ki, hogy a tetején ülve is lehessen kormányozni. Az érdem a speciális effektek felelőséé, Chris Carbouldé. 

Három további Aston Martin is feltűnik a filmben: a klasszikus V8-as, ami már az 1987-es Halálos rémületben is szerepelt, Timothy Daltonnal a volánnál; felbukkan a márka hipermodellje, a Valhalla, valamint a legújabb DBS Superleggera a maga 700 lóerős, nyolcsebességes, V12-es motorjával.

Bondtól Moneypennyig

A huszonötödik James Bond-moziban valamennyi megszokott karakter előfordul, leszámítva azokat, akiket Bond – az eddigi 24 filmben – kiiktatott az élők sorából. És nyilván akadnak új figurák is a történetvezetés természetéből adódóan.

• James Bond. Daniel Craig a felettébb sikeres Knives Out – Tőrbe ejtve forgatása után szállt be a filmbe. Napjaink egyik legnépszerűbb, legfelkapottabb sztárjáról sok újat már nem tudunk elmondani.

• Lyusifer Safin. Rami Malek először nem akarta elvállalni a szerepet, mert attól tartott, ráég a főgonosz karaktere. Nyilván a négymillió dolláros gázsi sem hatott a szerződés aláírása ellen… Malek a Bohém rapszódiával robbant be az élvonalba, Freddie Mercuryt kiválóan alakította, Oscart érően, mint ahogy most az álarcos intrikust is, aki szokás szerint a világ megsemmisítésére tör. 

• Nomi. Ő is új karakter, Lashana Lynch alakítja. Ő az első női 007-es ügynök a sorozatban, ha úgy tetszik, Bond fegyvertársa. Hiába, nagy léptekkel haladunk a női egyenjogúság elérésének útján…

• Q. Ben Whishaw sokunk emlékezetében A parfüm című zseniális Patrick Süskind-regény filmváltozatának főszereplőjeként él. Azt az alakítást nehéz lesz valaha is felülmúlnia, de magabiztosan hozza az MI6 munkatársának figuráját.

• Eve Moneypenny. Naomie Harris ezúttal is elbűvölő, és annyira cuki, hogy nem is jut eszünkbe: nyolc évvel ezelőtt még Winnie Mandelát alakította a dél-afrikai szabadsághősről forgatott filmben… Ki hinné, hogy már 45 éves, tizenötöt nyugodtan letagadhatna.

• Felix Leiter. Jeffrey Wright, a CIA-ügynök megformálója kulcsszerepet kap a filmben, ő rángatja vissza Bondot a nyugdíjból.

• Stavro Blofeld. Meglehet, szubjektív vélemény, de a sitten ülő gonoszt alakító kétszeres Oscar-díjas Christoph Waltz a legjobb színész a filmben. (Bocs, Daniel…) Aki látta a Becstelen brigantykat, az nem feledi Hans Landát, az udvariasan kimért náci tömeggyilkost. Waltz annyira sokoldalú, hogy operákat is rendez, de ezúttal színészi képességei előtt borulunk le.

• M. A többszörös Oscar-jelölt Ralph Fiennes legenda. Sorolni is hosszú emlékezetes alakításait a Schindler listájától Az angol betegen át a Grand Budapest Hotelig és a Harry Potter Voldemortjáig. A Skyfallban csatlakozott a franchise-hoz, és most sem okoz csalódást.

• Bill Tanner. Rory Kinnear tisztességesen hozza a figurát. 

• Paloma. Ana De Armas a film kellemes meglepetése, ahhoz képest, hogy mindössze 70 000 dollárt (!) kapott a szerepért. A kubai ügynököt csillogóan alakítja, úgy látszik, jól összeillik Craiggel, mert már a Knives Outban is szerepelt. 

• Logan Ash. Billy Magnussen CIA-ügynökként segíti Bond munkáját. Feledhető. 

• Primo. Ő viszont nem feledhető, Dali Benssalah remekül alakítja Bond egyik ellenfelét, a harcművészetekhez nagyszerűen értő zsoldost.

(Borítókép: Daniel Craig a 007 Nincs idő meghalni című filmben. Fotó: Fórum Hungary)