Miért hiszik a stúdiók, hogy a jó film hosszú?

A CNN nemrég megjelent cikke azt taglalja, hogy miért érezzük egyre hosszabbnak a mozifilmeket, és miért esik egyre inkább nehezünkre végignézni őket. 

Komoly kitartást és türelmet kívánnak meg a nézőktől a legújabb filmek – pláne, ha az illető a moziban szeretné látni az ominózus alkotásokat. A múlt év legfelkapottabb filmjei közül számos megközelítette a háromórás játékidőt, próbára téve a közönség figyelmét.

Csak néhány példa 2021-ből:

• Pókember: Nincs hazaút (2 óra 28 perc)
• Dűne (2 óra 35 perc)
• Örökkévalók (2 óra 37 perc)
• 007 – Nincs idő meghalni (2 óra 43 perc)
• Richard király (2 óra 24 perc)
• West Side Story (2 óra 36 perc)
• A Gucci-ház (2 óra 38 perc)

Nem lehet határozottan kijelenteni, hogy manapság hosszabb mozifilmek készülnének, mint a filmtörténelem során bármikor is, hiszen a korábbi évtizedekben is születtek maratoni hosszúságú kasszasikerek, például a 3 óra 58 perces Elfújta a szél (1939), a kultikus A keresztapa (1972) a maga 3 órájával vagy a 188 perces Magnólia (1999). Ennek ellenére tagadhatatlan, hogy az idő múlásával egyre gyakoribbak a kétórás játékidőt túllépő – moziba kerülő – alkotások. Daniel Loría médiaelemző szerint egyes filmtípusok, amelyek korábban nem voltak túl hosszúak, mostanra határozottan megnyúltak, azonban továbbra is készülnek rövidebb lélegzetvételű kasszasikerek. Az okok tehát máshol keresendők.

A VHS halálával kezdődött minden

Az első blockbusterek Hollywood aranykorában készültek, amely az 1930-as évektől az 1960-as évekig tartott, az ekkor gyártott filmek pedig vitathatatlanul igénybe veszik a nézők idejét. A televízió térnyerésével a stúdiók kénytelenek voltak felvenni egymással a versenyt, és filmeposzokkal csábították be a moziba a nézőket.

Az 1970-es és 1980-as években a házi filmnézés elterjedésével azonban minden egy csapásra megváltozott:

Ahhoz, hogy egy film elférjen a VHS-szalagon, viszonylag rövidnek kellett lennie.

Az évek múlásával az otthoni filmfogyasztás a DVD, a Blu-ray, végül a streamingszolgáltatók irányába mozdult el, így a rövidebb játékidő – pontosabban annak jelentősége – ismét háttérbe szorult. Randal Olson adattudós 2014-es elemzése legalábbis ezt igazolja. 

Míg a játékfilmek a 30-as évektől a 60-as évekig folyamatosan hosszabbak lettek, 1970 és 1985 között átlagosan 10 percet veszítettek hosszukból, majd ismét „visszatértek” a 60-as évekbeli hosszukhoz. A X-generációs médiafogyasztók, valamint az idősebb Z-generációs huszonévesek – akik még emlékeznek a videókölcsönzésre – így lényegesen hosszabbnak érzik az új mozifilmeket. Mivel azok valóban hosszabbak lettek...

A szuperhősök kora

Míg az elmúlt évtizedekben sokkal szélesebb műfaji skálán mozogtak a sikersztorik, addig napjainkban szinte csak kimondottan hosszú sci-fik, Marvel-mozik, szuperhősös és fantasztikus filmek dominálják a filmszínházakat. 

Az Avatar sikere arra ösztönözte a filmstúdiókat, hogy bátran készítsenek vizuális effektekkel teletűzdelt látványos gigafilmeket, mert azok megmozgatják a nézők fantáziáját, és kimozdítják őket a négy fal közül.

Mivel sokkal több pénzt költenek ezekre a látványos mozikra, a közepes költségvetésű filmek – például a 90 perces horrorfilmek vagy a 100 perces romantikus vígjátékok – kezdenek kiszorulni a mozik kínálatából, helyette a különböző streamingplatformok tűzik őket műsorra. Annak ellenére, hogy a kisebb költségvetésű, rövidebb filmek sem tűntek el teljesen a mozikból, már nem teljesítenek olyan jól, mint korábban.

Való igaz, hogy a közönség gyakran panaszkodik a túl hosszú filmekre, a nézők azonban hajlandók belevágni a végtelennek tűnő utazásba... Legalábbis úgy tűnik, hogy a film iránti érdeklődésük erősebb, mint a film hosszának kifogásolása. A Comscore vezető médiaelemzője, Paul Dergarabedian szerint hasonló a helyzet a potenciális Oscar-jelölt filmek esetében is, amelyek szintén hajlamosak lazán bánni a nézők idejével: a stúdiók megadják a filmkészítőknek a kreatív szabadságot, és a közönség ezt tiszteletben tartja.

Ha a kritikusok is elismerik, esetleg díjazzák a filmeket, akkor a tudatosabb közönség hajlandó végigülni a kétórásnál is hosszabb mozikat 

– vallja Dergarabedian, aki arról is beszélt: a több vetítővel rendelkező moziknál már nem fontos, hogy egy nap alatt minél több rövid(ebb) filmet adjanak le, hiszen sok teremben mennek egyszerre a műsorok, anyagilag is belefér elnyújtani a filmeket.

Dergarabedian azonban zárásként hozzátette: