Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM- Kultúr
- Cinematrix
- uncharted
- mozi
- film
- kalandfilm
- tom holland
- videójáték
- playstation
- adaptáció
- kincskeresés
- ajánló
Végre egy látványos kalandfilm, amit megéri moziban nézni
További Cinematrix cikkek
Nem volt könnyű szülés, mire az Uncharted filmet sikerült összehoznia a Sonynak, a produkció fejlesztéséről ugyanis 2008-ban kaptunk először hírt, amikor Avi Arad producer bejelentette, hogy a Sony Pictures-stúdióval együtt elkezdtek dolgozni a népszerű PlayStation-játék feldolgozásán. Az évek során a rendezők, írók és más közreműködők jöttek-mentek, csak egy dolog volt biztos: Mark Wahlberg részvétele, aki a projekt mellett maradt. Annak ellenére is, hogy végül az eredeti tervektől eltérően mégse ő kapta meg a főszerepet, az Unchartedből inkább előzményfilmet csináltak, amely egy kezdő kalandort állít a középpontjába.
Kész csoda, hogy végül az Uncharted elkészült, és az elmúlt 14 évben nem mondtak le róla Hollywoodban. Okuk lett volna rá, mert a közelmúltban jó pár borzalmas, már-már a nézhetetlen kategóriát súroló videojátékos adaptációt okádott ki magából az Álomgyár. A teljesség igénye nélkül idesoroljuk a Warcraftot, az Assassin's Creedet, az új Tomb Raidert, a Resident Evilt, de még a Mortal Kombatnak sem sikerült a minimálisan elvárhatót hoznia. Mármint hogy brutális legyen, de szórakoztató.
Az Uncharted február 10-én mutatkozott be a magyar mozikban, és az első gondolatunk az volt, miután megnéztük, hogy „Úristen, miért kellett erre ennyit várni?”. Igaz, kellett hozzá néhány perc, mire feldolgoztuk a tényt, hogy mindenki Pókembere, Tom Holland kapta meg a kincsvadász Nathan Drake szerepét, de a 25 éves tehetség gyorsan elfeledtette a tényt, hogy a Marvelnél 2016 óta ő volt Iron Man Jr. Az Unchartedben a britek reménysége vagány, gondolkozás nélkül veti bele magát az akcióba, és ha némi flörtölésről van szó, akkor sem esik kétségbe. Emellett nagyszerűen működik a karakter a Mark Wahlberg által játszott Sully Sullivannel és a pároshoz csapódó Chloe Frazerrel (Sophia Ali) is.
A történet szerint Nate Drake egy piti bűnöző, aki igaz, hogy pincérként dolgozik, de néha-néha lop egy keveset a gazdagoktól, és titkon arra vágyik, hogy egyszer komolyabb helyzetben is hasznát veheti a képességeinek. Egy napon egy Sully nevű tapasztalt kincsvadász felbérli a srácot, ők ketten pedig elindulnak, hogy megtalálják Magellán kincsét.
Nate és Sully útja tele van megoldásra váró rejtélyekkel és puzzle-ökkel, de sűrűn futnak bele veszélyes rosszfiúkba is, miközben csodálatos környezetben kalandoznak. Pont, mint a játékokban.
A készítőknek remekül sikerült vászonra adaptálniuk az Uncharted szellemiségét, ahogy a játékokban modern kori Indiana Jonesnak érezhettük magunkat, úgy Tom Hollandék is ügyesen hangulatba hoztak minket. Ha valakinek van otthon PlayStationje, tuti le fog ülni elé, hogy újrajátssza vagy először kipróbálja az Uncharted-sorozatot, és ezért nem is tudunk senkit hibáztatni. Valami ehhez hasonló minőséget kellett volna megütnie az Alicia Vikander-féle Tomb Raidernek is, kár, hogy ott „csak” annyit sikerült felmutatniuk, hogy a színésznő szépen kigyúrta magát, és hasonlított a 2013-as játék főhősnőjére.
Az Unchartedben ellenben a sztori pörög végig, és nagyszerű élmény a kincsvadászokkal a nagy rejtély nyomába eredni.
A forgatókönyv elég kiszámítható, mindig lehet tudni, hogy „na, itt most nem lesz arany, úgyis mennek tovább, mert még sok van a játékidőből”, ennek ellenére a filmnek sikerült kétszer-háromszor meglepnie. A Nate-ékkel tartó és Sophia Ali által játszott Chloe ráadásul folyton hoz valami bizonytalanságot az egészbe, ő és Walhberg Sullyja is rettenet kiszámíthatatlanok – sosem lehet tudni, mi lesz a következő húzásuk.
A film főgonosza, a Moncadát játszó Antonio Banderas viszont sajnos már nem túl jó. A színész szinte benne sincs a filmben, néha dörmög egy kicsit. Az igazi fenyegetést inkább a kőgazdag fickó jobbkeze, a Tati Gabrielle-féle Braddock okozza.
A Sony filmje bizonyos tekintetben biztonsági játék lett, de abból a fajtából, amit piszkosul lehet élvezni, és jókat lehet mosolyogni rajta. Sőt, néhányszor fel is röhögtünk.
Lehet, hogy csak azért élveztük ennyire, mert látványos kalandfilmekből mostanában nincs túl sok a moziban, de az Unchartedet bármikor újranéznénk.
A maga kategóriájában hiánypótló darabról van szó.
Ezek után izgatottan várjuk, hogy a következő PlayStation-feldolgozások vajon milyenek lesznek. A PlayStation Productionstól érkezik még a Ghost of Tsushima, és az HBO mutatja be a The Last of Us című zombis sorozatot is.
Ha valaki aggódna amiatt, mert egyetlen Unchartedet se vett még a kezébe, sőt, konzollal se játszott még életében, az is bátran nevezzen be rá. Egy bárki számára élvezhető kincsvadászos filmről van szó ugyanis, amely olyan nagy elődökre is pofátlanul támaszkodik, mint A nemzet aranya – de legalább jól csinálja.
Az Uncharted már látható a mozikban.
Rovataink a Facebookon