Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM- Kultúr
- Cinematrix
- netflix
- michael jordan
- tévé
- sport
- dokumentumfilm
- sorozat
- espn
- streaming
- ajánló
- kosárlabda
A Netflix sorozata igazi szerelmes levél a világ legjobb kosárlabdacsapatához
További Cinematrix cikkek
- James Gunn a véres és kimerült Supermanhez hasonlította Amerikát
- Ennyire személyes hangvételű film még sosem készült a legendás intézményről
- A Rocknak köszönhetjük a világ legpusztítóbb karácsonyi akciófilmjét
- Kicsi, mire jó ez a narkós és borzasztó sivalkodás?
- Szívbe markoló animációs film érkezik a mozikba
Amikor netflixes dokusorozatokról van szó, a legtöbbeknek a Formula 1: Hajsza a túlélésért jut eszükbe. Nem véletlen, a túldramatizált, négy évada ketyegő produkció igazi adrenalinbomba, amely soha nem látott közelségbe engedi hozzánk az istállókat, a pilótákat és úgy összességében a száguldó cirkuszt. De van-e ennek a szériának vetélytársa? Manapság nem túl sok, de ha keresgélünk egy picit a Netflixen, akkor bele lehet futni olyan rejtett kincsekbe, mint a Michael Jordan – Az utolsó bajnokságig (The Last Dance).
Cikkünk tárgyát, amelyet innentől az egyszerűség kedvéért The Last Dance címmel emlegetünk, az ESPN Films és a Netflix gyártotta közösen, a 2020 júliusában képernyőre tűzött tíz rész kerek egészet alkot. Ennek megfelelően nem is maradunk hiányérzet nélkül, ugyanakkor a közreműködőknek köszönhetően olyan egyveleget kapunk, amely nagyjából bárkit szórakoztat: a kosárlabda rajongóit azzal, hogy belemegy a részletekbe a széria, és van benne egyfajta szakbarbárság – a többieknek, a laikusoknak meg ott van a show, a körítés, a váratlan fordulatok, amelyeken lerágjuk a végére mind a tíz körmünket mindenféle túlzás nélkül.
A The Last Dance óda a Chicago Bulls aranykorához, amikor olyan meghatározó nevek forgolódtak a palánkok között, mint Scottie Pippen, Dennis Rodman, Steve Kerr, na és persze Michael Jordan. A produkció szépen körbejárja ezeket a nagy figurákat, kezdve azzal, hogy micsoda alulértékelt vízhordó volt Pippen, akinek a kiesésével a Bulls iszonyú nehéz helyzetben találta magát. Rodman balhéi és önpusztító életmódja is kereszttűzbe kerül, igaz, az ő esetében picit olyan, mintha a készítők elhallgatnák a durvább részleteket. Mindenesetre az kiderül róla is, hogy különc, mindenkit felháborító figura.
A legnagyobb hangsúlyt természetesen Michael Jordan kapja, ki más – a magyar címben sem véletlenül az ő neve szerepel. A játékosról megtudjuk, hogy került a csapathoz, milyen tragikusan halt meg az apja, de az ominózus, a konteórajongókat a mai napig lázban tartó pizzamérgezésre, az Air Jordan nevű kultikus kosárcsukák eredetére, na és persze arra is fény derül, hogyan vonult többször is vissza a legendás, 23-as számban játszó kosaras. A The Last Dance-ből nem marad ki az eredeti Space Jam forgatása sem, ezek a jelenetek minden filmőrültnek okoznak pár mosolygással teli percet – illetve terítékre kerül Jordan visszavonulása, az a néhány hónap, amikor elment inkább baseballozni, hogy aztán a kínok kínját élje meg, amikor visszatért a kosárpályára.
A sorozatnak megvannak azért a maga hibái, például az, hogy ide-oda ugrál a tíz rész alatt az időben, így néha nehéz követni az eseményeket. Mindenesetre az tisztán látszik, hogy rendkívül jól dokumentálták a Bulls ezen éveit, ezek közül is legfőképp az 1997–98-as szezont, amikor az álomcsapat még együtt volt, és
utolsó táncukat járták el közösen a fent említett legendák.
A korábban soha nem látott archív felvételek, a pályán átélt drámai jelenetek mind izgalmasak, de a legnagyobbat akkor üt a The Last Dance, amikor nem számítanánk rá. Gondolunk itt a frissen felvett interjúkra, amelyekben a kosarasok a múltra reflektálnak, az akkori sérelmeikre. Az egyik ilyen jelenetben esik szó arról is, hogy Michael Jordan igazából nem volt akkora szent, halálra szekálta társait az öltözőben, beszólt azoknak, akik szerinte nem teljesítettek, és néha még a bullying szó is eszünkbe jutott, miközben ezeket a momentumokat néztük.
Nemcsak Jordan, hanem Pippen, Rodman és a többiek esetében is nehéz megállapítani, hogy zsenik voltak, vagy őrültek. Azt mondják, hogy a kettő között nincs túl nagy különbség, de ennyire látványosan ritkán lehet példát látni erre.
A The Last Dance talán nem is annyira tradicionális értelemben vett dokusorozat, bár az újságírói alaposság megvan benne, némi részrehajlás észrevehető. Show-nak, cirkusznak, szórakoztatásnak tökéletes, személy szerint soha életemben eszembe se jutott a kosárlabdázás, Michael Jordanék vesszőfutását viszont tűkön ülve néztem végig, ami elég nagy bravúr, és azt mutatja, hogy szinte bárki leülhet a The Last Dance elé, nem fogja tudni abbahagyni. Sőt lehet, hogy még nagyobb élmény lesz neki, mint a sportág rajongóinak, akiknek van némi fogalmuk valószínűleg a Bulls történelméről. (8/10)
A Michael Jordan – Az utolsó bajnokságig (The Last Dance) magyar felirattal elérhető a Netflixen.
Rovataink a Facebookon