Sokkot kaptak tőle a gyerekek, a Disney most mégis folytatta ezt a kalandfilmet

2022.12.01. 17:20
George Lucas igazi franchise-teremtő volt fénykorában, de még vele is előfordult, hogy mellényúlt.

Az író-rendező 1977-ben útjának indította a sci-fi-műfaj egyik legnagyobb etalonjának tartott Star Warst az Egy új reménnyel, majd az ő fejéből kipattant, 1981-ben Steven Spielberggel közösen vászonra vitt Indiana Jonesból is kultfigurát faragott. Olyannyira, hogy Az elveszett frigyláda fosztogatóit két folytatás, majd 2008-ban egy negyedik felvonás követte, jelenleg pedig az ötödik rész érkezését várjuk tűkön ülve. Volt azonban Lucasnak még egy filmje, az 1988-ban bemutatott és mostanra sokak által szinte teljesen elfeledett sötét fantasy, a Willow.

A Willow-t nem kérdés, hogy egy újabb filmes franchise nyitódarabjának szánta az ötletgazda George Lucas és a rendező Ron Howard, ám közös tervük csúnyán füstbe ment. A produkció hiába hozott be világszerte 137 millió dollárt, soha nem vált blockbusterré, és két Oscar-jelölése ellenére is a kritikusok nagy része a földbe döngölte a látottakat. A történet ugyanis elég könnyen észrevehetően dolgozik más forrásokból, mindez mai szemmel látva is vitathatatlan. A középpontban egy Willow nevű nelwyn, egy apró növésű földműves áll, Warwick Davis karaktere falujában éli dolgos, békés hétköznapjait, egészen addig, míg egy embergyereket, Elora Danant partra nem mos a közeli folyó.

Mit lehet tenni, az amúgy varázslói babérokra törő törpe elindul, hogy találjon valakit a kicsinek, akinél biztonságban lesz. Elora nagy bajban van, mert egy jóslat szerint ő az a kiválasztott, aki miatt Bavmorda (Jean Marsh) elbukik – a boszorkány nem is tétlenkedik, gonosz erőit, köztük lányát, Sorshát (Joanne Whalley) is hajtóvadászatra küldi. A cél, hogy visszavigyék a csecsemőt hozzá, ő meg majd jól kiszipolyozza a leány lelkét a testéből. Willow nagy szerencséjére útközben segítségre lel a nőcsábász-kalandor Madmartigan (Val Kilmer) személyében, és két bolondos goblinnal kiegészülve, néha nőnek öltözve, máskor a hegyen szánkózva izzadnak azért, hogy beteljesítsék küldetésüket, és derűsebb jövőt biztosítsanak világuknak.

Annak ellenére hogy a film kiindulópontja tisztán másolja A Gyűrűk Urát, és Willow karakterét akár Zsákos hobbitnak is hívhatnák, Madmartigan pedig tulajdonképpen egy fantasykörnyezetbe ültetett Han Solo, Ron Howard filmje minden gyerekbetegsége ellenére különlegesség. Legfőképp azért, mert sötét fantasyból alig készül pár, azok is szökőévente. A Willow helyenként tényleg vérfagyasztó: mindenféle beteg szörnyetegeket látunk benne, embereket öldösnek halomra, na és a hősöket körülvevő környezet is rettenetesen lehangoló és komor. Szóval ha a bugyuta humorizálást és a máshonnan való inspirálódást/plagizálást elfelejtjük, akkor piszkosul lehet élvezni a látottakat.

Alapjáraton merész húzás a Disney-től, hogy közel 35 év után döntöttek úgy, hogy feltámasztják a Willow-t, pont ezt az elfeledett kultklasszikust, nem is akárhogy, hanem sorozatként. Ami ennél is hajmeresztőbb, hogy a november 30-án a Disney+-on az első két részével elstartolt produkció egyenes ági folytatás – és bár sok helyen hangsúlyozzák, hogy önmagában is élvezhető, az új Willow-sorozathoz bizony muszáj ismerni az eredeti filmet. Nem nagy ráfordítás mondjuk bepótolni, összvissz 120 percről van szó.

Hollywoodot sokszor ütjük azért, mert feleslegesen, ízléstelenül és izzadtságszagúan rebootol, remake-el legendás filmeket. A Willow ebből a szempontból frissen hat: egy olyan sorozatról van szó, amelyről süt, hogy a készítője imádja, tiszteli ezt a világot, és ahelyett hogy erőltetett nosztalgiázással terhelné az idegrendszerünket, a showrunner Jonathan Kasdannek összejön a bravúr, és értelmes módon fűzi tovább a karakterek meséjét, kibővítve a lore-t.

Azt érdemes mondjuk tudni, hogy hasonlóképp a Willow-filmhez, amely miatt sok gyereknézőnek voltak anno rémálmai, a sorozat sem a fiatalabbakhoz szól. Ez még mindig egy sötét fantasy: a maga elborult, ijesztő húzásaival együtt.

A Willow-sorozat évtizedekkel az eredeti kaland után veszi fel a fonalat. Rögtön az elején megtudjuk, hogy a jó oldalra átállt Sorsha (Joanne Whalley) immár az egykor elátkozott, most már virágzó Tir Asleen uralkodónője, ráadásul két felnőtt gyereke is van, a tiltott viszonyt folytató hercegnő, a közelgő érdekházassága elől menekülő Kit (Ruby Cruz) és fivére, Airk (Dempsey Byrk), akit apja, a titokzatos körülmények között eltűnt Madmartigan elesett bajtársáról nevezett el.

Az eleje, az új generáció bemutatása a sorozatban elég nyögvenyelős, az új színészek alakításai hátborzongatóan rosszak. Ám ahogy nagyjából 20 percnél felbukkannak a pokolian ijesztő gonoszok, hogy elrabolják a herceget, mozgásba lendítve egy újabb nagy kalandot, már picit megnyugodunk. Valahogy a gagyisága ellenére bekopog a képernyőn keresztül az a jól felismerhető Willow-hangulat. A széria viszont nyilván onnantól lesz igazán jó, hogy a szedett-vedett csapat Willow vezetésével – újfent Warwick Davis alakításában – összeáll.

A készítő, Jonathan Kasdan annak ellenére hogy nem támaszkodik túlzottan a nosztalgiára, mégis folyamatosan csöpögteti nekünk az infókat. Megtudjuk, mi lett Madmartigannel, aki az eredeti tervek szerint a szériában is kulcsfontosságú lett volna, de Val Kilmer betegsége miatt az utolsó pillanatban mégis kihagyták a karaktert. Fény derül arra, hogyan vált Willow-ból varázsló, és olyan apró-cseprő dolgok is

visszaköszönnek a ’88-as filmből, mint az a bizonyos varázspálca, Sorsha jól felismerhető kardja, de meglepetésünkre a megjövendölt próféta, Elora Danan is váratlanul korán, a pilot végén felfedi magát.

A visszatérő arcok és motívumok mellett a legizgalmasabb a Willow-ban, hogy a béna kezdés ellenére milyen szépen bővítik az alkotók 2022-ben ezt a fantasyvilágot. Fény derül rá, hogy a boszorkányok gonoszkodása után a birodalomban betiltották a varázslatot, konkrétan a címszereplő az egyik utolsó varázsló, és azt is, hogy az új generáció sokat tanult a hibáiból, Tir Asleent erőtérrel vették körbe, hogy a gonosz ne jusson be oda. Igen, a Star Warst a hagyományoknak megfelelően az alkotók itt se tudják igazán elengedni.

A Willow egy tősgyökeres, oldschool fantasy, amely a filmhez hasonlóan egyik pillanatról a másikra csap át teljes horrorba és őrületbe. Igazi hiánypótló darabról van szó, amit félő, hogy már csak azért is kevesen fedeznek majd fel, mert az 1988-as klasszikust nem ismerik. Ha önmagában nézzük, nem olyan különleges a Disney+ új sorozata, folytatásként kezelve, a kontextusban elhelyezve viszont az egyik legizgalmasabb újdonság, amelyet idén ősszel láttunk streamingen. Az évad nyolcrészes lesz, heti jelleggel jönnek a Willow-ból az újabb adagok. Mi ott leszünk, mert ennek a sorozatnak az Amazon Prime-féle A Hatalom Gyűrűihez képest igenis lelke van. Az meg elég szimpatikus, legalábbis szerintünk.

7/10

A Willow-film magyar felirattal, az új Willow-tévésorozat szinkronnal és magyar felirattal nézhető a Disney+-on.



  • Hírek
  • Hírek