Lehet-e Oscar-gyanús filmet csinálni egy – cipőről?!
További Cinematrix cikkek
- Ryan Reynolds felesége miatt újraforgatták a Deadpool & Rozsomák végét
- Jeff Goldblum fiai már kitalálták, mit szeretnének örökölni apjuk 40 millió dolláros vagyonából
- „A csók egy baromság” – Ridley Scott cáfolta Denzel Washington állításait
- Jönnek az ünnepek, kötelező jól érezni magad
- Érthetetlen, miért találnak egymásra, megérdemeljük, ha bedőlünk képzelt vágyainknak
Ben Affleck és Matt Damon két gyerekkori barát, nyerő páros. Immár negyedszázada, az 1997-es, Good Will Hunting című film óta (a forgatókönyvért Oscar-díjat kaptak – a szerk.). Ugyanúgy, ahogy minden idők legnagyobb kosarasa, Michael Jordan és a nevét viselő csuka, az Air Jordan.
Persze el is lehetett volna rontani a sportmarketing-történelem ikonikus sztoriját, de ez a verzió nem szerepelt a magyar mozikban csütörtöktől látható film (Air – Harc a legendáért) alkotóinak forgatókönyvében.
Air az élcsoportban
Kedd estig azt hittem, a Miracle-nél nem lehet jobb sportfilmet forgatni. Persze, nyilván, az is közrejátszott a csodálatomban, hogy az 1980-as Lake Placid-i olimpiai bajnok amerikai hokiválogatott hihetetlen diadaláról készített mozit tizenkilenc éve Minneapolisban, a 2004-es NHL All-Star Game előtti estén láttam. Majd másnap a Target Centerben tök véletlenül összefutottam Kurt Russell-lel, a Herb Brookst, a csapat karizmatikus edzőjét a filmben megszemélyesítő színésszel.
Nos, azt nem mondom, hogy az Air jobb film a Miracle-nél (idehaza Csoda a jégen címmel vetítették), de nem is rosszabb, és ennél nagyobb elismerés filmről az én szememben nem létezik. Pedig azért ahhoz élénk fantáziára van szükség, hogy elképzeljük: lehet Oscar-esélyes mozit forgatni egy – cipőről.
Igen, lehet, ha összeáll a nyerő páros:
- Ben Affleck a Nike-társalapító Phil Knight alakítója,
- Matt Damon a Nike marketingmenedzserét, Sonny Vaccarót játssza.
Előbbi pluszban még az Air rendezője is. És persze kellenek olyan lehengerlő mellékszereplők is, mint például Viola Davis, Jordan anyjának, Delorisnak a megszemélyesítője. Nem véletlen, hogy Michael Jordan, akinek beleszólása volt a filmbe, csupán egyetlen feltételt kötött ki:
az anyját Viola Davis alakítsa.
Davis pedig akkorát játszik, hogy vannak pillanatok, amikor ellopja a show-t a szintén lenyűgöző Damontól. A film egyik csúcspontja, amikor Vaccaro, a lehetetlen küldetésre vállalkozó Nike-alkalmazott főnökei tudtán kívül elszökik az oregoni Beavertonból az észak-karolinai Wilmingtonba, Jordanékhoz, és meggyőzi a mamát, a családfőt (mert természetesen Doleris a családfő, nem pedig James, akit az a Julis Tennon alakít, aki a valóságban is Viola Davis férje), hogy gondolkodjon el a Nike ajánlatán.
Pedig csak egy cipő...
A Nike akkor, 1984-ben a kosárlabdacipő-piac 17 százalékát birtokolta csak az Egyesült Államokban. A harmadik helyen kullogott a Converse és az Adidas mögött. A szenvedélyes szerencsejátékos Vaccaro azonban a fejébe vette, hogy a cég teljes reklámbüdzséjét, ami abban az évben 250 ezer dollár volt, felteszi egyetlen kosarasra.
Arra a Michael Jordanre, aki még egyszer sem pattintotta le a labdát az NBA-ben.
A draft egyes kiválasztottját, Akeem Olajuwont már régen lehalászta a piacot uraló Converse, a 2-es számú Sam Bowie is elkelt, Jordan pedig előrehaladott tárgyalásokat folytatott az Adidasszal.
A vállalkozás reménytelennek tűnt, Vaccaro/Damon azonban rátapintott Deloris mama gyenge pontjára: az Adidasnál Michael csak egy lenne a sok sztár között, a Nike-nál viszont ő lenne reflektorfényben. És hát Vaccaro sem ment a szomszédba egy kis rasszista dumáért: mintegy mellékesen elárulta, hogy az Adidas alapítójának, Adi Dasslernek valójában Adolf a keresztneve, nem mellesleg lelkes Hitlerjugend-tag volt...
Ennyi elég Delorisnak, hogy elgondolkodjon az ajánlaton, amikor pedig a zseniális Peter Moore (Matthew Maher) egyetlen éjszaka megtervezi és legyártja a sportruházati biznisz történetének legsikeresebb darabjának, az Air Jordan cipőnek a prototípusát, a kérdés eldől. (Fájó részlet, hogy Moore akkor halt meg, amikor a filmet elkezdték forgatni.) A sorsdöntő tárgyaláson leleplezik a remekművet a Jordan család előtt, hogy végre elhangozzék Deloris szájából a film legjobb egysorosa:
A CIPŐ CSAK EGY CIPŐ. EGÉSZEN ADDIG, AMÍG AZT A FIAM A LÁBÁRA NEM HÚZZA.
A többi már történelem... és immár film is.
Időutazás a nosztalgia hullámain
A film elbűvölő, nosztalgikus időutazás a csodás nyolcvanas évekbe. Amikor Ronald Reagannek hívták az elnököt, Mark Knopfler és Bruce Springsteen szolgáltatta a talpalávalót, vezetékes telefonon tárgyalták meg az üzleti ügyeket, és szemcsés VHS-kazettákról nézték, ahogy Michael Jordan 19 évesen kosárra dobja a labdát az NCAA 1982-es fináléjában.
Amúgy az Air annyiban hasonlít Rófusz Ferenc Oscar-díjas animációs filmjére, A légyre, hogy egyikben sem látható a főszereplő. A Jordant alakító színész csupán másodpercekre tűnik fel, és akkor is csak hátulról látjuk.
Ha már nosztalgia: bizsergető érzés, ahogy szembesülök ifjúkorom ikonjaival: a cégalapító Phil Knighttal, Jordan papával és mamával, no meg a félelmetesen hatékony, lehengerlő és egy kocsist megszégyenítő módon trágár játékosügynökkel,
David Falkkal, aki annyira dörzsölt, hogy már akkor fényes volt, amikor minket még csak csiszoltak...
Ami pedig a színészeket illeti... Affleck és Damon képességeivel eddig is tisztában voltunk. Utóbbi élete egyik legnagyobb alakítását hozza, és nem csupán azzal, hogy a szerep kedvéért jó tíz kilót hízott, és beleöregedett a valós életkorába. Nem véletlenül mondta a felesége, Luciana Barroso, hogy a film remek, de a férje rettenetesen néz ki.
Viola Davis remeklését már méltattuk, számomra azonban a legkellemesebb meglepetés Chris Tucker, akiről kiderül, hogy nem is pojáca, hanem egészen jó színész. Sőt, nagyszerű. Kirázza a kisujjából a kishitű Nike-menedzser, Howard White figuráját, és olyan dumákat nyom le, hogy az ember a hasát fogja a röhögéstől.
Egy másik fekete színész, Marlon Wayans pedig hitelesen hozza az amerikai olimpiai válogatott másodedzője, George Raveling figuráját. Akinek állítólag megvan Martin Luther Kingnek az 1963. augusztus 28-án a washingtoni Lincoln Memorial előtt elmondott történelmi beszéde, a Van egy álmom eredeti példánya. Az a papír, amiről a lelkész felolvasta az előre megírt beszédét, ám a felénél félredobta a papírt, és a leghatásosabb részeket már fejből rögtönözte.
Még csak április elejét írjuk, de meg lennénk lepve, ha a film, néhány szereplő és a forgatókönyv ne kerülne szóba jövő márciusban a Dolby Színházban, a soron következő Oscar-gálán.
Rovataink a Facebookon