Teljesen lesokkolt minket a Netflix új sorozata, mégsem bírtuk abbahagyni

A németek nem tudnak hibázni? Nagyon úgy fest, mert csak a Netflix kínálatát tekintve olyan jól sikerült tévésorozatokat köszönhettünk nekik, mint a Sötétség (Dark) című, csavaros időutazós sci-fi, a Kleo, amelyben egy kelet-német Stasi-ügynök indult bosszúhadjáratra, vagy éppen a Hogyan adjunk el drogokat a neten (villámgyorsan), aminek a humorával egyetlen, mostanában gyártott dramedy vagy szitkom sem tudott úgy igazán versenyezni. A németek most megint alkottak, tető alá hoztak egy olyan pszichothrillert, ami hiába idegtépő, és ijed fel konkrétan az ember tőle az éjszaka közepén álmából, mégsem lehet abbahagyni. Az ember bőre alá kúszik a nagy rejtély, hogy mi a fene folyik itt, ki követhette el ezt a rémtettet, és a végére akarunk járni, minél gyorsabban.

A Drága gyermek rögtön az első jelenetével sokkol, amiben egy titokzatos férfit látunk, aki két kisgyereket és egy nőt tart fogságban egy berácsozott szobában. Nyilvánvaló, hogy emberrablásról van szó, főleg, amikor a Lena (Kim Riedle) névre hallgató szőke asszony és kislánya, Hannah (Naila Schuberth) menekülőre fogják a közeli erdőn keresztül. Sajna nem sokáig jutnak, mert Lenát elüti egy kocsi, anya-lánya pedig kisvártatva azon kapják magukat, hogy robog velük a mentő a kórházba. És ezzel együtt végre a szabadság felé is?

A Netflix új német szériája nem lehetne annyira nyugtalanító, ha nem kiváló színészeket válogattak volna ki a főszerepekre. Az áldozatok által átélt traumát zseniálisan átadja legfőképp a Hannah-t alakító Naila Schuberth, akinek a legnagyobb természetességgel hagyják el a száját nem hétköznapi gondolatok, miközben a viselkedése is hátborzongató megmozdulásokkal van teli. Példának okáért bármikor, amikor belép hozzá valaki a kórterembe, a kezeit és a körmeit mutogatja, hogy tiszták. De a későbbiekben felébredő, Kim Riedle-féle Lenát is brutális képzelgések kínozzák, és ami a fizikai módon kiütköző szenvedést illeti, Sammy Schrein alig 8 éves Jonathanja abszolút viszi a pálmát. Nekünk fáj néha, ahogy a trió szenved.

Gyorsan nyilvánvalóvá válik a sorozatban, hogy egy régóta húzódó bűntény oldódhat meg végre, egy 13 évvel korábban eltűnt fiatal nő esete, akit a szülei azóta is keresnek, így nyilvánvalóan Hannah állítólagos nagyszülei a kórházba sietnek, amikor értesülnek Lena megtalálásáról. Az első, számunkra is megdöbbentő fordulat akkor üt be, amikor az öreg házaspár nem ismeri fel az ágyban fekvő nőt, aki elvileg a lányuk, de a kislány rámutat a nagypapára, azt állítva, hogy találkozott már vele.

Egy kusza, szövevényes, de egyetlen percre se lassító nyomozás veszi kezdetét ezen a ponton, a rendőrség részéről ketten – a mániás depresszióban szenvedő Gerd Brühling (Hans Löw) és kolléganője, a maximálisnál is jobban eltökélt Aida Kurt (Haley Louise Jones) – is bevetik magukat. Nagyon úgy tűnik azonban, hogy még közös erővel is rengeteg erőfeszítésre lesz szükségük ezeknek az amúgy szakmájukban tényleg vérprofi embereknek, hogy pontot tegyenek az ügy végére.

Az írók részéről remek megoldás, hogy mindössze hat részbe sűrítették Romy Hausmann bestsellerének adaptációját, azok is 40 perc környékén mozognak, így könnyen darálhatóvá teszik a produkciót. Már akinek van idegrendszere az ehhez hasonló thrillerekhez, mert a Drága gyermek abszolút nem kíméli a nézőjét. Nem elég, hogy van egy-két hatásos jumpscare, az elrabolt, majd a társadalomba visszakerülő Lena és gyermekei tényleg úgy viselkednek állandóan, hogy az ember háta borsódzik tőlük. Amikor pedig kiderül, hogy Lena lehet, hogy nem is Lena, és nagy esély van rá, hogy egy hosszú évekre visszanyúló, többszörös elrablássorozatról lehet szó, na akkor nyomtuk meg a távirányítón a szünetgombot. Bedarálja az ember idegrendszerét a Drága gyermek, hiába vagyunk harcedzettek és ehhez a zsánerhez hozzászokottak.

Az egyes epizódokban rengeteg utalást kapunk rá, hogy ki a hunyó. Mégis ha korábban, mialatt a sorozatot daráltuk, megkérdezték volna tőlünk, ugyan ki lehet az emberrabló, bután néztünk volna magunk elé, és fogalmunk sem lett volna róla. A Drága gyermeknek egyébiránt ez az egyik nagy erőssége, a darabokra hullott történetet mi, nézők is próbáljuk puzzle módjára összerakosgatni, a nyomozókkal egyetemben. Emiatt a beleélés nagyfokú, könnyen mi is fotelrendőrnek érezhetjük magunkat, miközben a tévé előtt ülünk.

Ami a témát illeti, ennyire durva emberrablós thrillert mostanában nem láttunk, egyedül a Brie Larson főszereplésével készült, A szoba című 2016-os mozifilm kelhet versenyre a Drága gyermekkel, de az sem igazán. A Netflix új német szériája a sokkfaktort illetően első osztályú, a látottak sokáig velünk maradnak, és bizonyos szinten, legalábbis az érzékenyebbeket könnyen traumatizálhatják is. Ahogy az elején írtuk, a Drága gyermek nem enged ki, nagyon sötét, nagyon reménytelen néznivaló, valamilyen szintű happy enddel... De egy ilyen bűntény áldozatai sehogy sem jöhetnek ki a végén úgy, hogy a boldogság kapujában állnak. Mert az nem lenne realisztikus, és a Drága gyermek maximálisan arra törekszik, hogy valósághű legyen. Azzal borzongat, hogy felvisz a képernyőre egy olyan tragédiát, ami kísértetiesen emlékeztet számos megtörtént esetre, mint például Natascha Kampuschéra.

A tökéletes első négy epizód után fáj a szívünk, hogy pont a befejezés tálalása gyengébb egy picit. Ügyesebben is behozhatták volna a képbe a tettest. Ebben a formában kicsit ad hocnak érződött a magyarázat, de a thrillersorozatok rajongóinak így is egy kihagyhatatlan néznivalóról van szó: komoly drámával, nagy fordulatokkal, első osztályú színészi játékokkal. Ha a németek ennyire tudnak, nem fogunk haragudni, ha még több ilyet hoznak nekünk. Alig kezdődött el a szeptember, de a Drága gyermek máris az ősz nagy meglepetése, legalábbis sorozatok terén.

8/10

A Drága gyermek című új német minisorozat szinkronnal és magyar felirattal nézhető a Netflixen.