Péntek 13-ra tökéletes néznivaló a Netflix új horrorsorozata

Flanagan már a 2010-es évek elején bőven ontotta magából a kis költségvetésű gyöngyszemeket, a Hush-nál vérfagyasztóbb betörős horrort nem sűrűn csinálnak, de a pár évvel később tőle érkező, Stephen King egyik írásán alapuló Gerald's Game is elég magasra tette a lécet a 18+-os, erotikába hajló thrillerek piacán. Mike Flanagan aztán a Netflixszel állt össze, ennek az együttműködésnek volt az első szüleménye A Hill-ház szelleme, melyet nem véletlenül emlegetnek emberemlékezet óta a legrémisztőbb szellemes sorozatként. Igaz, hogy a későbbiekben az alkotótól érkező A Bly-udvarház szelleme már billegett a minőségét tekintve, és inkább volt horrorba oltott szappanopera, valamint Az éjféli klub is csak kapargatta a felszínt, de a Mise éjfélkort mi Flanagan kisebb botlásai ellenére is szerettük.

Aki ismeri a Netflix saját Stephen Kingjét, az valószínűleg tűkön ülve várta Mike Flanagan utolsó sorozatát, amit ennek a platformnak készít, mielőtt elmegy az Amazon berkein belül A setét tornyot adaptálni. Október 12-én be is futott Az Usher-ház bukása a Netflixre, mind a nyolc részével, ezzel a streamingszolgáltató jól el is találta, hogy az embereknek péntek 13-án legyen egy tökéletes néznivalójuk estére. Az Usher-ház bukása ugyanis Flanagan a csúcson, egy majdnem hibátlan horrorsorozat. A Netflixnél aggódhatnak is, hogy engedték a showrunnert más vizekre evezni.

De ne szaladjunk előre, nézzük előbb a történetet. Az Usher-ház bukása rögtön egy temetéssel veszi kezdetét, a befolyásos gyógyszergyáros Roderick Usher (Bruce Greenwood) éppen az utolsó gyerekét temeti el a hatból, akik mindnyájan tragikus körülmények között vesztették el az életüket, hirtelen egymásutánban. Nem csoda, hogy egy nyomozó, C. Auguste Dupin (Carl Lumbly) kíváncsiságát is birizgálja, hogy mi történhetett az egyébként korrupt és simlis bűntettek tömkelegével gyanúsított és megvádolt família háza táján. Kezdetét veszi tehát a mese, egy vérbeli felnőttmese Roderick előadásában, aki narrátorként adja elő a nyomozónak... igen, Az Usher-ház bukásának sztoriját.

Az elbeszélő egészen a gyerekkorától indít a pilotban, csontig hatolóan ijesztő tálalásban kapjuk az arcunkba, miképp halt meg Roderick és testvére, Madeline Usher édesanyja, és jött vissza egyenesen a halálból bosszút állni. Majd ezt követően éles váltással átnyargalunk az öreg Usher gyerekeire, és egytől-egyig végigvesszük, milyen elfajzott csemetékről van szó.

Ott van például a szexmániás Usher-lányként felbukkanó Kate Siegel, az orgiákat szívesen rendező Prospero (Sauriyan Sapkota), és még sorolhatnánk őket napestig. A szereplőgárda rengeteg arcból áll, a flashbackek miatt bizonyos karaktereket két-három színész is játszik, de mindannyian maradandóak és emlékezetesek. Nem beszélve a Star Wars egykori Luke Skywalkeréről, Mark Hamillről, aki az Usher-família dörzsölt ügyvédjeként, Arthur Pym bőrébe bújva tér vissza, és minden egyes jelenésénél biza ellopja a show-t.

A sorozat természetesen Edgar Allan Poe azonos címen megjelent, 1839-es novelláján alapszik, de nagyon lazán kötődik csak hozzá, Mike Flanagan újfent eltalálja az arányokat, és ügyesen modernizálja a horrorklasszikust. Hovatovább ahelyett, hogy egy az egyben vinné tévéképernyőre, inkább keretsztoriként használja az eredetit, és a Netflix-széria minden epizódja a szóról szóra történő adaptálás helyett egy-egy legendás Poe-írásnak emel emléket.

Ugyanakkor a készítő hozzárakja még a végeredményhez a rá annyira jellemző, vérfagyasztó ijesztgetést, ami garantálja, hogy Az Usher-ház bukása után ne tudjunk rendesen aludni. Igaz, hogy nem annyira ijesztő a produkció, mint A Hill-ház szelleme volt, de simán a második a sorban. A sztori komplexitását, a karakterek sokszínűségét és izgalmasságát tekintve meg simán a legjobb.

Jumpcare-ből nincs sok, de az a pár hirtelen ijesztés igenis működik. Az Usher-ház bukásában gyomorforgató, Fűrészbe illő jelenetekből sincsen hiány, szóval óvatosan közelítsenek azok, akiknek a gyomra nem bírja az ilyesmit. Mindezek tetejében Flanagan nyakon öntötte ezt az Edgar Allan Poe-adaptációt még egy jó adagnyi erotikával, meztelenkedéssel, tömegszexszel és queer megmozdulásokkal is, a 18+-os horrorok rajongóinak kedvezve ezzel.

Külön említést érdemel Carla Gugino, aki már több Flanagan-alkotásban remekelt, és itt is a legjobb formáját hozza. A színésznő egy titokzatos idegent játszik Az Usher-ház bukásában, aki afféle ártó (?) szellemként segít rá az Usher-gyerekek kegyetlen elhalálozásaira, és a háttérben settenkedve löki egyre mélyebbre a befolyásos dinasztiát. Flanagan amúgy itt is használja azt az ötletet, amitől már A Hill-ház szellemében is a hideg futkosott a hátunkon, azaz itt-ott, alig észrevehetően a háttérben elrejt álldogáló paranormális jelenségeket. Aki nem figyel oda, észre se veszi őket szinte, de ezek miatt a húzások miatt olyan, mintha egy Flanagan-BestOfot néznénk, mindenhol fekete hollókkal, és Edgar Allan Poe-ra annyira jellemző, gótikus körítéssel.

9/10

Az Usher-ház bukása szinkronnal és magyar felirattal nézhető a Netflixen.