A lány indulás előtt kap egy sakktáblát, és ennek hatalmas jelentősége lesz

Nem könnyű feladat újjal előrukkolni sem képi, sem történeti oldalon a filmes világban. Magyarországon ez még bonyolultabb, hiszen szemben a hatalmas hollywoodi produkciókkal, itthon a lehetőségek is korlátozottabbak. Ennek ellenére van néhány rendező és író, akik megpróbálkoznak vele, közéjük tartozik Tóth Barnabás.

A rendező legújabb alkotása a Mesterjátszma, és számos korábbi munkájával ellentétben a történet ezúttal nem teljes mértékben az ő alapötlete. A mostani alkotás egyfajta átirat, Stefan Zweig Sakknovellája szolgált alapként a műhöz, amelyet 1956-os köntösbe bújtattak.

A történethez kiemelkedő színészgárdát és filmes szakembereket verbuvált a rendező, és ez a végeredményen is látszik. Külön érdekesség, hogy stílusát tekintve némileg bajos az alkotás besorolása, mert egyszerre vannak benne lélektani és romantikus dráma, illetve pszichothriller- és krimielemek is.

A zsánerkavalkád mellett látványban, történetvezetésben, megvalósításban is szemlátomást törekszik a rendező az újításra. Az igazi kérdés, hogy ez a számos – egyenként igazán erős – szál képes-e koherenssé válni, és a magyar filmek közt kiemelkedő eredményt elérni.

Ha magyar filmről, ráadásul történelmi drámáról van szó, akkor – hiába fiktív – kicsit tart már tőle az ember. Ezerszer láttuk már kvázi banánhéjakon elcsúszni az efféle próbálkozásokat, függetlenül a költségvetéstől vagy a színészgárdától. Tóth Barnabás előző alkotásaiból kiindulva ez az aggodalom nem volt olyan erős, de ahogy elkezdtük nézni a filmet, és a történet lassan kibontakozott, megjelent bennünk a félsz, hogy talán túl sokat akarnak kihozni ebből az ötletből.

Ismert történet ismeretlen köntösben

Az alapvető koncepció – minden spoiler nélkül – az, hogy adott egy fiatal pár, akik az 1956-os forradalom után próbálnak nyugatra emigrálni. Mivel részt vettek a szabadságharcban, tisztában vannak azzal, hogy ha maradnak, súlyos retorziók érhetik őket. A lány szeret sakkozni, ezért az indulás előtt kap egy sakktáblát a kedvesétől, amelyet magával visz – a cím is utal rá, hogy ennek hatalmas jelentősége lesz még. Vonattal akarnak utazni, amelyen számtalan menekülni vágyó ember gyűlik össze.

Ezen a két szálon indul el a sztori. A fiút és a lányt Váradi Gergely és Varga-Járó Sára alakítja, a papot Hajduk Károly, de mellettük feltűnik Mácsai Pál, Péterfy Bori és Szirtes Ági is.

A menekülő szerelmesek koncepciója klasszikus történet, de a papos sztoriszál miatt a drámához idővel krimielemek társulnak, majd – bár kezdetben alig lehet érezni – hamar pszichotikussá válik a történet, olyan pillanatokkal, amelyeket főként pszichothrillerekben látni.

Ez a „kavalkád”, ahogy bontakozik a történet, értelmet és létjogosultságot nyer, próbálja beszippantani a nézőt is, zavart kelteni a közönség soraiban. Ez többnyire működik is, s noha a kisebb fordulatokra az ember azért számít, 

Ami igazán profi a Mesterjátszmában, hogy ezeket történeti szempontból előre megtámasztja a film, és a végén minden értelmet nyer.

Velős végeredmény

Nehéz konkrét példákat hozni, mivel, ahogy említettük, a történet bővelkedik csavarokban, amelyeket nem illik elárulni. Már az első harmadban próbálja elbizonytalanítani a  nézőt, ami egy kereken másfél órás filmnél remek dinamikát ad. Noha abszolút átiratról beszélünk, izgalmas interpretációja ez Stefan Zweig könyvének.

Másik Szőke András operatőri munkája és a képi világ izgalmas, s kellően kiszolgálja a film stíluskavalkádját. A vizualitás és a történet közti egyensúly kimondottan erős. Nem válik vontatott drámává, sem látványmozivá, bár néhány animáción talán még érdemes lett volna finomítani.

remek embereket találtak adott karakterekre. Bár az első jelenetekben még nem kapunk emlékezetes alakításokat – leszámítva a kalauzt –, a főszereplők idővel megmutatják karaktereik sokoldalúságát.

Ahogy a film kísérletezési vágya ad néhány zavarosabb pillanatot, úgy ez az erőssége is. Hiába láttunk már hasonló történeteket hasonló megvalósítással – persze nem 1956-ra kihegyezve –, a maga nemében igazán erős lett a Mesterjátszma, az pedig, hogy próbálkozik kitörni a megszokottból, magasan kiemeli a fősodorból. 

8,2/10