Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM- Kultúr
- Cinematrix
- mesterjátszma
- cinematrix
- varga-járó sára
- váradi gergely
- hajduk károly
- mácsai pál
- tóth barnabás
- stefan zweig
A lány indulás előtt kap egy sakktáblát, és ennek hatalmas jelentősége lesz
További Cinematrix cikkek
- Adrien Brody étkezési zavarokkal és PTSD-vel küzdött az egyik legismertebb szerepe után
- Matt Damon és Zendaya is ott lesz Christopher Nolan Odüsszeiájában
- Johnny Depp lánya sem menti meg a sírból visszarángatott vámpírfilmet
- James Gunn a véres és kimerült Supermanhez hasonlította Amerikát
- Ennyire személyes hangvételű film még sosem készült a legendás intézményről
Nem könnyű feladat újjal előrukkolni sem képi, sem történeti oldalon a filmes világban. Magyarországon ez még bonyolultabb, hiszen szemben a hatalmas hollywoodi produkciókkal, itthon a lehetőségek is korlátozottabbak. Ennek ellenére van néhány rendező és író, akik megpróbálkoznak vele, közéjük tartozik Tóth Barnabás.
A rendező legújabb alkotása a Mesterjátszma, és számos korábbi munkájával ellentétben a történet ezúttal nem teljes mértékben az ő alapötlete. A mostani alkotás egyfajta átirat, Stefan Zweig Sakknovellája szolgált alapként a műhöz, amelyet 1956-os köntösbe bújtattak.
A történethez kiemelkedő színészgárdát és filmes szakembereket verbuvált a rendező, és ez a végeredményen is látszik. Külön érdekesség, hogy stílusát tekintve némileg bajos az alkotás besorolása, mert egyszerre vannak benne lélektani és romantikus dráma, illetve pszichothriller- és krimielemek is.
A zsánerkavalkád mellett látványban, történetvezetésben, megvalósításban is szemlátomást törekszik a rendező az újításra. Az igazi kérdés, hogy ez a számos – egyenként igazán erős – szál képes-e koherenssé válni, és a magyar filmek közt kiemelkedő eredményt elérni.
Ha magyar filmről, ráadásul történelmi drámáról van szó, akkor – hiába fiktív – kicsit tart már tőle az ember. Ezerszer láttuk már kvázi banánhéjakon elcsúszni az efféle próbálkozásokat, függetlenül a költségvetéstől vagy a színészgárdától. Tóth Barnabás előző alkotásaiból kiindulva ez az aggodalom nem volt olyan erős, de ahogy elkezdtük nézni a filmet, és a történet lassan kibontakozott, megjelent bennünk a félsz, hogy talán túl sokat akarnak kihozni ebből az ötletből.
Ismert történet ismeretlen köntösben
Az alapvető koncepció – minden spoiler nélkül – az, hogy adott egy fiatal pár, akik az 1956-os forradalom után próbálnak nyugatra emigrálni. Mivel részt vettek a szabadságharcban, tisztában vannak azzal, hogy ha maradnak, súlyos retorziók érhetik őket. A lány szeret sakkozni, ezért az indulás előtt kap egy sakktáblát a kedvesétől, amelyet magával visz – a cím is utal rá, hogy ennek hatalmas jelentősége lesz még. Vonattal akarnak utazni, amelyen számtalan menekülni vágyó ember gyűlik össze.
Van egy harmadik főszereplő is a fiatal pár mellett: Egy pap, akit bevisz az államvédelem, hogy információkat szedjenek ki belőle.
Ezen a két szálon indul el a sztori. A fiút és a lányt Váradi Gergely és Varga-Járó Sára alakítja, a papot Hajduk Károly, de mellettük feltűnik Mácsai Pál, Péterfy Bori és Szirtes Ági is.
A menekülő szerelmesek koncepciója klasszikus történet, de a papos sztoriszál miatt a drámához idővel krimielemek társulnak, majd – bár kezdetben alig lehet érezni – hamar pszichotikussá válik a történet, olyan pillanatokkal, amelyeket főként pszichothrillerekben látni.
Ez a „kavalkád”, ahogy bontakozik a történet, értelmet és létjogosultságot nyer, próbálja beszippantani a nézőt is, zavart kelteni a közönség soraiban. Ez többnyire működik is, s noha a kisebb fordulatokra az ember azért számít,
vannak olyan csavarok a történetben, amelyek pillanatok alatt kizökkentik a nézőt.
Ami igazán profi a Mesterjátszmában, hogy ezeket történeti szempontból előre megtámasztja a film, és a végén minden értelmet nyer.
Velős végeredmény
Nehéz konkrét példákat hozni, mivel, ahogy említettük, a történet bővelkedik csavarokban, amelyeket nem illik elárulni. Már az első harmadban próbálja elbizonytalanítani a nézőt, ami egy kereken másfél órás filmnél remek dinamikát ad. Noha abszolút átiratról beszélünk, izgalmas interpretációja ez Stefan Zweig könyvének.
Másik Szőke András operatőri munkája és a képi világ izgalmas, s kellően kiszolgálja a film stíluskavalkádját. A vizualitás és a történet közti egyensúly kimondottan erős. Nem válik vontatott drámává, sem látványmozivá, bár néhány animáción talán még érdemes lett volna finomítani.
A színészi munka is dicséretes,
remek embereket találtak adott karakterekre. Bár az első jelenetekben még nem kapunk emlékezetes alakításokat – leszámítva a kalauzt –, a főszereplők idővel megmutatják karaktereik sokoldalúságát.
Ahogy a film kísérletezési vágya ad néhány zavarosabb pillanatot, úgy ez az erőssége is. Hiába láttunk már hasonló történeteket hasonló megvalósítással – persze nem 1956-ra kihegyezve –, a maga nemében igazán erős lett a Mesterjátszma, az pedig, hogy próbálkozik kitörni a megszokottból, magasan kiemeli a fősodorból.
8,2/10
Rovataink a Facebookon