Újabb lenyűgöző második világháborús sorozattal rukkolt elő Steven Spielberg és Tom Hanks

Amikor a második világháborúról van szó, akkor Steven Spielberg és Tom Hanks neve szinte garancia a jó szórakozásra. Ők hozták tető alá a 90-es évek talán legemlékezetesebb katonadrámáját, a Ryan közlegény megmentését, melyet Spielberg rendezett, Hanks főszerepelt benne. A sikeres együttműködés után nem sokkal, három évvel később, egészen pontosan 2001-ben jött az HBO-ra Az elit alakulat című minisorozat, amelyet a duó már executive producerként jegyzett. Egy legendás alkotásról van szó, olyanról, amihez minőségben évtizedekig nem sikerült felérnie semmilyen másik produkciónak. Még az ugyancsak a páros által készített újabb második világháborús szériának, a 2010-es The Pacific – A hős alakulatnak sem, melyet hiába istápolt megint az HBO, Spielberg és Hanks egy jóval felejthetőbb, szürkébb iparosmunkát hozott csak össze nekünk, némiképp csalódást kiváltva a közönségből.

A fene se tudta tehát, hogy mi sül ki A levegő urai (Masters of the Air) című új háborús sorozatból, ami Spielberg és Hanks harmadik produceri együttműködése a kisképernyőn, és a szárazföldi és a tengeri hadszíntér után ezúttal a felhők közé kalauzol, a 100. bombacsoport katonáinak soraiba. Az elit alakulat és a The Pacific után nagy változás, hogy az HBO passzolta a produkciót, mely ehelyett az Apple TV+-ra érkezett meg január 26-án az első két epizódjával. Ami nem változott azonban, az a szellemiség és a magasra tett léc a megvalósítás terén.

A Donald L. Miller azonos című regényén alapuló történetet Harry Crosby (Anthony Boyle) narrálásában ismerjük meg, aki egy nagyon szerethető fickó, egy légi navigátor, aki fontos szerepköre ellenére alig képes megmaradni egy bombázó repülőgép fedélzetén, tekintve, hogy légibetegsége miatt folyton okádik. Ő az, akinek tulajdonképpen a szemein keresztül látjuk az igazi főszereplőket, Cleven őrnagyot és Egan őrnagyot, akiknél különbözőbb habitusú férfiakat el sem lehetne képzelni. Előbbi egy visszafogott, mértéktartó és parancskövető figura, az Elvisben látott kölyökképű Austin Butler alakításában, utóbbi, vagyis a Callum Turner-féle Egan inkább a nőknek és a szerencsejátékozásnak él. Közös bennük, hogy amikor küldetés van, akkor ugyanúgy odateszik magukat, bár Egan szenved tőle, hogy íróasztal mögé kényszerítik, ahelyett, hogy ő is bombázná a nácikat. Mellékszereplőnek itt van még a Saltburnben látott Barry Keoghan is, aki minden jelenetével lopja a show-t, talán ennyiből is látszik, hogy a hagyományoknak megfelelően bitang szereplőgárdát rántottak össze Spielbergék.

A látvány első osztályú, a gyártók nem spóroltak ezen a sorozaton, a Top Gun: Maverickhez hasonlóan leesik az ember álla már attól, amilyen méltóságteljesen felszállnak a hatalmas gépek. A légi csaták brutálisak, véresek és kegyetlenek, megint egy olyan szériáról van szó, ahol minden szerethetőségük ellenére nem érdemes kapaszkodni a karakterekbe, mert biztos lesznek itt még megrázó halálesetek. Amikor épp nem a légi akció zajlik, és esik ki a mi szívünk is az izgalomtól a képsorokat látva, a jó írásnak és persze a színészeknek köszönhetően hallgathatjuk a katonák élcelődéseit, beszólogatásait, amelyekbe legalább annyi humor szorult, mint tragikus életbölcsesség. Na, meg a szereplők minden megszólalásából süt a haláltól való félelem.

Mindig meglepődik az ember, hogy bármilyen elcsépeltnek is tűnik a második világháború mint téma, a szórakoztatóipar mindig úgy hozzá tud nyúlni, hogy valami újat mondjanak róla. Új szeletet mutassanak be belőle, amit eddig ritkán láttunk. A bombázók szemszöge pont ilyen, alig győzzük kapkodni a fejünket az érdekességek miatt. Ki tudta például, hogy az amerikaiak és a britek teljesen máshogy csinálták ezt az egész légi hadviselés dolgot, és előbbiek a fényes nappal történő, precíziós bombázásra esküdtek, míg utóbbiak a biztonságosabbnak és hatásosabbnak gondolt éjszakaira? A többség vélhetően azt sem realizálta eddig, hogy a második világháborúban hogy szétlőtték ezeket a gépeket, és a szerelők micsoda embertelen munkát beleraktak, hogy újra levegőbe lehessen küldeni a repülő koporsókat. És a többi, nem lőnénk le mindent, de a The Pacifichez képest ez egy sokkal újítóbb szellemű próbálkozás a sztori szempontjából Spielbergtől és Hankstől, ha Az elit alakulathoz viszonyítunk.

Hibái persze az Apple TV+ új sorozatának azért vannak, amilyen hősiesen szép A levegő urai intrója, néha úgy viszik a készítők túlzásba a pátoszos tálalást. Valamint a hollywoodi hagyományoknak megfelelően a nácik arctalan tömeggonoszok, tehát a perspektíva megint nagyon egyoldalú. Elképzelhető, hogy az is zavarni fog pár nézőt, hogy a levegőben harcoló katonák arcát maszkok takarják, így néhány jelenetben nehéz megállapítani, hogy ki kicsoda, és éppen kivel mi történik. Ezek ugyanakkor egészen kicsi apróságok, szőrszálhasogatások egy olyan tévésorozatban, amely amellett, hogy felidézi Az elit alakulat oldschool méltóságát, nem hódol be a modern tévéipar helyenkénti gagyiságának. Mintha Spielbergék a régi korok mementójának szánták volna, emlékeztetőnek, hogy régen talán tényleg minden jobb volt.

A True Detective-et, a netflixes Maniacot is készítő Cary Joji Fukunaga rendezői ügyességét jelzi, hogy az első epizód minden bevezető jellege ellenére iszonyatosan szórakoztat, és az egy óránál hosszabb játékideje ellenére rávesz, hogy azonnal indítani akarjuk a folytatást. Bár a második rész egy kicsit gyengébb, túl sok a dumálás, és túl kevés az akció, mégis azt mondhatjuk, hogy a következő hetekben ezt a sorozatot azonnal nézni fogjuk, ahogy kijön.

Hát hogyne néznénk, már ennyi alapján lerí róla, hogy ez még csak a kezdet, lesznek itt még gyönyörű jelenetek, brutális összecsapások és szívbe markoló drámák, csak lenne már péntek megint.

8,5/10

A levegő urai (Masters of the Air) magyar felirattal nézhető meg az Apple TV+-on.