Bekerült egy tehetségkutató döntőjébe, ezért egy férfi fejbe lőtte

 

Képzeljünk el egy gyönyörű és tehetséges lányt, akinek nyolc-kilenc éves kora óta az volt minden vágya, hogy énekeljen. A Törökország délkeleti részében élő fiatal kurd lány álma már-már beteljesülni látszik, amikor egy zaklatója fejbe lövi. A nevem: Boldogság című film azonban – amelyet a jelenleg zajló Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon (BIDF) láttunk – nem csak Mutlu Kaya tragédiájáról szól.

A nevem: Boldogság című film első képkockáin egy fiatal lány énekel: tartásában, hangjában, tekintetében van valami fájdalmasan furcsa, majd ahogy kinéz az ablakon, vált a kép, és már egy csillogó tévéstúdióban vagyunk. A tehetségkutató műsorban sugárzóan szép lány énekel, és ahogy a nővére mondja:

hazánk összes fénye ott csillog a szemében, ezt megérzik, és nyerni fog.

Mutlu pedig azt mondja, hogy miközben kiöntötte a szívét a színpadon, nem tudta, hogy saját magát gyászolja: „Egy pillanat alatt köddé váltak az álmaim...” – szól a népdal. 

Akkor ne legyen senkié

Mutlu édesanyja azt remélte, hogy ha lánya megnyeri a tehetségkutatót, akkor be tudja fejezni a tanulmányait. A lánynak ugyanis ott kellett hagynia a konzervatóriumot, hogy segítsen a családjának. Egy menzán dolgozott a nővérével, amikor egy barátnője beküldte a videóját egy tehetségkutató műsorba, ezek alapján pedig be is válogatták. Egy hazájában híres énekesnő, a zsűri egyik tagja jött el érte, hogy Isztambulba vigye, megígérve a lány édesanyjának, hogy vigyázni fog rá.

A lányt azonban akkor már zaklatta egy férfi, meg is kérte a kezét, és mivel Mutlu elutasította, bosszút forralt. A tehetségkutató erre még rátett egy lapáttal: azt mondta, az ő szerelmét ne nézze senki a tévében, és ha az övé nem lehet, akkor ne legyen senkié. A lány éppen hazalátogatott a döntő előtt, a nővérénél lakott, és az énektanárjától tért haza, amikor a férfi lehívta – és fejbe lőtte. Az egyik öccse találta meg, ő vitte kórházba: ha egy cseppel is több vért veszít, Mutlu nem éli túl. Így is csoda, hogy életben maradt, golyóval a fejében kezdett új életet, bár eleinte se mozogni, se pislogni nem tudott. Az édesanyjának úgy kellett ápolnia, mintha kisbaba lenne.

A lány értéktelenebb

Mutlu neve azt jelenti: boldogság, innen a fim címe. Nyolcan vannak testvérek, hat lány és két fiú. Az édesanyja 13 éves korában ment férjhez, és „bár mindent megtett, egy ideig csak lányai születtek”, meséli Mutlu. Itt már gyanakodhatunk, hogy nem csupán az énekes tragédiájáról van szó: olyan vidékre, olyan életekbe kalauzol a film, amilyenekről Európa közepén nemigen hallunk. Mutlu azt mondja, az ő vidékükön egy lány értéktelenebbnek számít, de őket egyformán szerették a szülei.

Látjuk is az összetartó családot, ahogy együtt főznek, esznek, énekelnek, aztán jön az újabb fejlövésszerű döbbenet: Mutlu nővérét is megöli egy férfi, ő is erőszak áldozata lesz. Az öccsük beszél arról, hogy a férfiakba kiskoruktól azt nevelik, hogy ők felsőbbrendűek, mint a nők, bármit megtehetnek velük. Ez a fiútestvér az, aki együtt zenél a film végén Mutluval – olyan szeretet és segítőkészség van közöttük, ami szintén ritkaságszámba megy. Érthetetlen, hogy Mutlu – vagy a zaklatottságát látó édesanyja – miért nem kért segítséget tőle vagy az édesapjától.

Mutlu túlélő

A meglőtt lány aztán rátalál a TikTokra, és – szerinte – azzal, ahogy mozog és énekel, milliós követőtáborra tesz szert. De nyilvánvaló, hogy  inkább az a vonzó benne, hogy nem adta fel. Mondja is a végén, hogy ő már másképp tekint a nevére, számára már nem azt jelenti, hogy boldogság, hanem azt, hogy erős tudott lenni, és azt, hogy ő egy túlélő. Túlélő, aki a többi nőtársával együtt küzd a nők jogaiért, azért, hogy a bűnösök elnyerjék méltó büntetésüket, és hogy ne legyen több áldozat.

Egy jelenetben a háttérben megy a televízió, és egy műsorban éppen meggyilkolt nőkről beszélnek, akiknek a halálát balesettel magyarázzák.

az egyikben elő lehet adni mindenféle hazugságot, miközben mindenki tudja, mi az igazság. A változás azonban, ha lassan is, de talán elindult – nem hiába tüntetnek a nők a parkokban, kiállva az áldozatok igazsága mellett. A hangjuk talán eljut a világba, amihez nagyon sok segítséget ad a Nick Read (Emmy- és BAFTA-, valamint Oscar-díjra jelölt brit filmrendező) és Ayse Toprak által rendezett film: utóbbi New Yorkban végzett, társadalmi-politikai dokumentumfilmeket készített a Közel-Keleten, és nemrégiben költözött Isztambulból Londonba.

A nevem: Boldogság című filmet az érdeklődők az idei BIDF kínálatában még a napokban megtekinthetik.