Egyre nagyobb válság fenyeget, ennek mi is megisszuk a levét

Az elmúlt tíz évben egyre kevesebb a nagy sikert arató, eredeti filmötlet. Helyettük rendre a folytatások, átdolgozások, újradolgozások, kiegészítő sztorik és adaptációk törnek a bevételi listák élére, ami némi aggodalmat szül a mozis szakmában. Gondolhatnánk, hogy csak egy aktuális divathullámról van szó, de az elmúlt tíz év adatai szerint sajnos konzisztens tendenciáról beszélhetünk, amivel beköszönthet Hollywood legnagyobb alkotói válsága. 

Ha 2024 első hét hónapjának mozis bevételi adataira tekintünk, elég durva tendenciára lehetünk figyelmesek, hiszen a top 10 kasszasiker film közt nincs teljes mértékben eredeti ötleten alapuló alkotás. Jelen pillanatban nyolc filmsorozat-folytatás, egy előzményfilm és egy önálló mozi van a top tízben, ami nem más, mint a legújabb Garfield-mozi, ami voltaképp a falánk macska eredettörténete, és egy fél évszázados képregényfigurát vesz elő.

Ha ugyanezt kibővítjük a top húszra, akkor már némileg változik a képlet, hiszen a Képzeletbeli barátok, a Polgárháború, és A méhész önálló alkotások, illetve az még vitatható, hogy a Bob Marley: One Love, mint életrajzi ihletésű filmdráma, mennyire állítható az eredeti ötletek sorába, mert életút-adaptációról van szó, így a történet egy része adott – mégis soroljuk az eredetiek közé.

Hogy mi az, ami eredeti ötletnek nevezhető, azt olvasóink megítélésére bízzuk. Véleményünk szerint a folytatásos és előzményfilmek cselekményében az alkotók (többnyire) szabadon szőhetik a szálakat. De meglévő mozis világban helyezkednek el, sokszor adott karakterekből dolgoznak, nem a nulláról építik fel a történetet, sem a mögötte lévő brandet, ami lehet persze előny és hátrány is egyszerre.

Manapság a korábbi brandek folytatása, felélesztése nem csupán divat, vagy a filmszakma egy szegmense, hanem tulajdonképpen már alapvetés. Szinte minden független, önálló film alulteljesít velük szemben, mivel a nagy stúdiók zöme is ezeket részesíti előnyben (érthető anyag megfontolásból). Az elmúlt évtizedben az eredeti és folytatás/átdolgozás arány évről évre csökkent, ha pedig hozzávesszük, hogy a következő fél év milyen mozis kasszasikereket hozhat, akkor a félelem, hogy 2024-ben nem marad végül eredeti filmötlet a top 20-as sikerlistán, még inkább valóságosnak tűnik.

A franchise éve

Már túl vagyunk az év felén, és a teljesség igénye nélkül olyan folytatás, előzmény és spin-off alkotások érkeznek a következő öt hónapban, mint a Venom: Az utolsó menet, a Joker: Kétszemélyes téboly, a Mufasa: Az oroszlánkirály, az Alien: Romulus, a Sonic, a sündisznó 3, vagy a Moana 2, amelyek mind jó eséllyel pályáznak a top 20-ba jutásra.

Ezek közül a többség nem távolodik el nagyon az időben a korábbi művektől, ugyan a Moana nyolc évvel az első rész, míg az Alien: Romulus hét évvel a Covenant után jelenik meg, az alkotások zöme az ötéves időintervallumból sem lépett ki az előző részhez képest.

Nemsokára érkezik a Gladiátor 2, ami 24 évvel az eredeti rész után landol a mozikban. Ennél régebbi felidézés a frissen megjelent Twisters – Végzetes vihar, ami egy 28 éves alkotásból készít hirtelen franchise-t, továbbá nem szabad elfeledkezni a 34 évvel eredetije után feltámadó Beetlejuice 2-ről sem. A halhatatlansági pálmát azonban minden bizonnyal a Nosferatu viszi, ami egy több mint százéves filmremeket dolgoz fel újra.

Szintén az elmúlt két évben próbálkoztak számos korábbi filmsiker és filmsorozat felélesztésével évtizedes távlatokból, legyen szó a Beverly Hills-i zsaru, az Ómen, Az ördögűző, az Indiana Jones, az Avatar, vagy épp a Top Gun világáról, hogy csak néhányat említsünk. Ehhez érkeznek a teljesség igénye nélkül a három-, öt-, vagy akár tízrészes filmsorozatok, mint a Gru, a Kung Fu Panda, a Halálos iramban, a Transformers, a Jurassic Park / Jurassic World, vagy a Mission: Impossible-filmek.

A Marvel és DC szuperhősvilága már csak hab a tortán, bár némileg külön értelmezhető, hiszen ott keverednek a sorozatok és az önálló alkotások, de minden esetben adaptációkról beszélünk, amelyek hol erősebben, hol lazábban, de a képregényvilághoz nyúlnak vissza. A szuperhőssorozatok elterjedése voltaképp annyira megbolygatta Hollywoodot, hogy éveket kell visszamenni, hogy láthassunk olyan top tízes bevételi listát, ahol eredeti, önálló alkotások vannak többségben.

Ritka kivételek

Az elmúlt 15 évben mindössze négy olyan alkalom volt, hogy nem filmsorozatos alkotás végzett az első helyen a bevételi számokat tekintve. Ebből egyik a tavalyi Barbie film, ami az ötletet tekintve eredeti, karakterében ismert, a másik pedig a 2020-as A nyolcszáz című kínai, háborús dráma, ami a koronavírus-járvány alatt emelkedett az első helyre. 2013-ban a Jégvarázsnak sikerült a dobogó csúcsán végeznie, a történetet laza szálak fűzik egy XIX. századi Andersen-meséhez.

Külön érdemes kiemelni, hogy a tavalyi év (2023) dobogós helyen végzett filmjei – a Barbie, a Super Mario film és az Oppenheimer – bár történelmi személyekről és meglévő, fiktív karakterekről szólnak, végeredményben lenyomták azokat a filmeket, amelyek a korábbi évtizedet uralták, ezzel pedig sikerült franchise-mentes top hármat összehozni, amire hosszú idő óta nem volt példa. Ehhez a Marvel- és DC-alkotások zuhanórepülésére is szükség volt, mivel a top 10-be csupán két szuperhősfilm került be. 

Ha sorra vesszük azokat a filmeket, amik teljesen eredeti ötletből, mindenféle, direkt történelmi vagy popkulturális átvétel nélkül születtek, akkor az elmúlt években egyre csökkent a top húszas arány. Tavaly az Elemi című animációs alkotás érte el a legjobb eredményt, a tizedik helyet, de 2024-ben eddig egyetlen ilyen film sem tudott bekerülni a tíz legjobb bevételű alkotás közé.

Érdekes végjáték

Az idei év kiemelten várt filmes alkotásai között már csupán néhány olyan maradt, aminek vélt esélye van, hogy bekerüljön a top 20-ba, és nem adaptáció vagy franchise-film – ilyen például a Megalópolis, Francis Ford Coppola év végére ígért sci-fije, vagy a még széles körű, nemzetközi debütálása előtt álló Longlegs – A rém.

Persze, bármikor érkezhetnek meglepetésversenyzők, de jelen állás szerint szinte biztos, hogy év végére kiszorul minden nem franchise-alapú alkotás a top 10-ből, és még a top 20 sikerfilm is lehet, hogy kizárólag óriásmozik újraélesztett vagy folytatólagos alkotásaival lesz kitömve.

Nem lehet biztosan tudni, hogy ez a stúdiók hibája, esetleg az alkotók gondolkodása szűkült be, vagy a közönségigények fordultak át ilyen drasztikusan tíz év alatt. Stúdió oldalról természetes, hogy anyagi megfontolásokról beszélhetünk, a biztos, bejáratott filmsorozatokra alapozva, kreatív oldalon pedig látjuk az alkotói szakmák túltelítődését és küzdelmét az eredetiségért, vagy épp a megélhetésért.

Lehet, hogy egy olyan új filmes kor kapujában állunk, ahol már csupán minden századik nagy mozira jut egy új, éppen sikert arató, eredeti ötlet, a többi pedig nonstop át- vagy újrafeldolgozás lesz, ami magával hozza a Marvel-effektust: egy-egy film teljes érthetősége kedvéért olykor egy tucat másikat kell végignéznünk. Hogy ez végeredményben gond, vagy sem, azt mindenki saját belátása szerint ítélje meg.