Hallottatok már Petőfi Sándorról? Hallottunk, sajnos...

A legnagyobb bravúr a Fekete pont című filmben az, hogy úgy mesél a magyar iskolarendszer mindenkit felőrlő hétköznapjairól, hogy közben mégsem érezzük nyomasztónak. Látjuk, ki miben sáros, Szimler Bálint rendező-forgatókönyvíró nem menti fel a szereplőket, mindezt mégis olyan szépen és szellemesen mutatja meg Rév Marcell kameráján keresztül, hogy szeretjük minden pillanatát – és nem csak azért, mert a Juci nénit alakító Mészöly Anna személyisége átragyogja az egész alkotást.

Minden annyira, de annyira ismerős, és az ember nem akarja elhinni – még akkor sem, ha a közoktatáshoz a gyerekei révén még van is köze –, hogy minden pontosan ugyanúgy zajlik, mint húsz, harminc vagy negyven éve. Osztály, vigyázz, a hetes jelent, az évnyitón kókadozó, sőt elájuló gyerekek – mert ameddig nem vagy rosszul, addig állni kell –, jól-rosszul elkornyikált Szózat, itt élned, halnod kell.

Palkónak (Paul Mátis) nem kellene itt élnie és halnia, de hazajönnek Berlinből, mert az édesanyja (Marozsán Erika) itt kapott munkát. Erről többet nem tudunk meg, a lényeg, hogy Palkónak be kellene illeszkednie a lakótelepi iskola 5. c osztályába. A gyerekek először összesúgnak a háta mögött, sőt előtte is, aztán elkezdik kérdezgetni, például arról, hogy mit szeret csinálni. Palkó azt mondja, hogy sportolni szeret, focizni, kosarazni – milyen rettenetesen kegyetlen, hogy a film végére az iskolában ezt is megutáltatják vele.

Három kör nyusziugrás

Mert ebben az iskolában – ami lehet bárhol az országban – szinte semmit nem szeretnek a gyerekek. A testnevelésóra körbefutással kezdődik („Emeld a lábad!”), pont, mint húsz, harminc vagy negyven éve, ha nincs egyenpólód, ráhúzhatsz még két kört, de ha nem csinálod azt, amit a cezaromániás testnevelőtanár mond, akkor

Énekelni is baromi unalmas, mindig egy hanggal feljebb elnyekeregni azt, hogy „Mondanám, de nem merem”. A helyettesítő tanár bekapcsolja az Orion televíziót, és úgymond természetfilmet nézet a gyerekekkel, és bármi, a legkisebb feledékenység vége is: fekete pont.

Ide érkezik meg Palkó, és az első, amit „el kell intézni”, hogy neki is legyen olyan osztálytársa, aki az ő fekete pontjait írja. (Ez nekem új – nem az, hogy a gyerekek egymást fegyelmezik, fenyítik, beírnak egy perc késést is, hanem hogy mindenkinek van egy saját „pontozó bírója”.) És ide érkezik meg Juci néni, a pályakezdő tanár is, aki rögtön leveszi, hogy a gyerekek nincsenek jól, utálják, amit csinálnak – onnan tudja mindezt, hogy megkérdezi őket. „Hallottatok már Petőfi Sándorról?” – teszi fel aztán a kérdést, és egy kislány a legőszintébben azt mondja: „Hallottunk, sajnos...”

A szülő és a portás 

A gyerekek tehát mindent utálnak, amit eddig tanultak, de Juci néni eléri, hogy meghallgassanak egy verset, és utána még beszéljenek is róla, elmondják például, hogy mi tetszett nekik benne.

A szülő, aki úgy beszél a pedagógussal, mint a kutyájával, akinek akkor kell rendelkezésre állnia, amikor ő mondja, és mi az, hogy nem azt a verset tanulják, ami a könyvben szerepel. Mit képzel a tanár, az ő fia hatosztályos gimnáziumba akar menni, miért nem segíti. Juci néni pedig próbál kedves lenni, mindenkihez alkalmazkodni, miközben kénytelen végignézni és elszenvedni, hogy mit művelnek a tanítványaival más tanárok, hogy mit művel az igazgató a kollégáival és vele, és hogy mit művel mindannyiukkal a tankerület.

Nincs egy felszabadult tekintet – csak a legvégén, Juci nénié –, mindenki be van feszülve valami miatt, egymás foglya tanár, diák, szülő, igazgató, tankerület, portás. A kidőlt ablaktábla történetében minden benne van, a legbeszédesebb a problémát megoldani szándékozó technikatanár testtartása, amilyen alázatosan próbál kommunikálni az illetékesekkel, legyen az flegma tankerületi tótumfaktum vagy egy agresszív, mindenható üveges kisiparos.

Vicces nyomorúság

Nyomasztó film is lehetne a Fekete pont, hiszen minden elemében az. A feleltetés, a röpdolgozat, a zsúfolt tanári, ahol egymás hegyén-hátán ülnek a pedagógusok, a szülői értekezlet, ahol a szülők diktálnak, a fegyelmi eljárás, a bántalmazás, a menza, de leginkább az, ahogy a tanárok nem mernek egymás szemébe nézni, nem tudnak kiállni se magukért, se egymásért, se a tanítványaikért,

Ezzel együtt a film egyáltalán nem nyomasztó, sokszor kifejezetten vicces, de nemcsak azért, mert kínunkban nevetünk a közös nyomorúságon, hanem mert olyan képi megoldásokat és szellemes párbeszédeket látunk, hallunk, ami mosolyt csal az arcunkra. A macskát egy ajtókivágásból vizsgáló tanári kar beállítása például egy burleszkfilmbe is beillene. Kicsit úgy nevetünk mindezen, mint a Tűz van, babám! felejthetetlen képsorain – apró probléma, hogy már nem 1967-et írunk, mégis ugyanazok a figurák köszönnek vissza.

Nyírnak tanárt, diákot

Mindezeken túl pedig nemcsak szellemes, de nagyon szép és szerethető is a Fekete pont. A már főleg Hollywoodban dolgozó Rév Marcell (Eufória, A feleségem története) kamerája előtt Mészöly Anna arcának minden rezdülése beszédes, és bár látjuk, mennyire nyírják őt és a védelmébe vett Palkót is, megnyugtató a tudat, hogy ezek a Juci nénik azért ott vannak valahol a közoktatásban.

Összefüggő történet látunk, egyre fokozódó feszültséggel, ami finom kis etűdökből áll – a lakótelepi iskola életéből vett jeleneteket is zongoraetűdök kötik össze. Látjuk a lambériát, a szobanövényeket – a látványtervező Láng Imola (A besúgó, Testről és lélekről, Csendes barát) –, a ki tudja, mióta áztatott, lassan megrohadó, megkapaszkodásra képtelen gyökeret, és az ablakba szorult méhecskét is, aki többé nem poroz be egy bibét sem, ha egy újsággal agyonütik.

Rév Marcell olyan meleg színekkel festi meg az iskolát, hogy mindannyiunknak ismerőssé és otthonossá teszi – de ez még nem jelenti azt, hogy mindez jól is van így.

Grimasz, fejvakarás, ásítás

A film minden szereplője telitalálat, és a természetes megszólalások annak is köszönhetők, hogy szinte minden karaktert civilek keltenek életre. A tanári karból ki kell emelni Lőkös Ildikót, aki eredendően dramaturg, de olyan zseniálisan hozza a rutinos, a gyereket egy szintig még talán meg is értő, de a régi iskolát képviselő tanárnőt, mintha ezt csinálta volna egész életében.

A zömmel idősebb nőkből álló tanári kart egyébként is remekül rakta össze Szimler Bálint rendező-forgatókönyvíró Fátyol Hermina casting directorral, Glaser Marcsi jelmeztervező pedig pontosan azokat a ruhákat válogatta ki mindegyikőjük ruhatárából, amelyek egy pedagógushoz passzolnak. (A tanári karban egy férfi van a tesitanáron és az igazgatón kívül, és az is nagyon jellemző, ami vele történik.) A családias forgatást és a filmes szakma összefogását jól jelzi, hogy 

A legjobbak mégis a gyerekek a filmben, és csak a legnagyobbak tudják úgy filmezni a kicsiket, hogy elkapják az apró rezdüléseiket, amikor minden grimasznak, fejvakarásnak, ásításnak, pillantásnak olyan bája és jelentősége van, hogy ez teszi a mozit a leginkább hitelessé. Ezek a képsorok még François Truffaut Négyszáz csapását is eszünkbe juttathatják. 

A gyerekek a filmben előadják Cervantes Numantia ostroma című darabjának egy részletét, amely a spanyolok bátorságáról és kiállásáról szól – a jelenet minőségében és elemeltségében is jól ellenpontozza azt a mindennapi kisszerűséget, ami a diákokat a valóságban körülveszi.

Ez már nem csak az iskola

A Fekete pontban egy tízéves, nem Magyarországon felnőtt kisfiú szemével nézhetünk rá, hogy mi minden történik – még mindig – a magyar oktatásban, és mivel a Palkót alakító Paul Mátis tényleg nem itt nőtt fel, együtt éljük át vele az őszinte rácsodálkozás pillanatait és minden viszontagságot. A film szinte csak az iskola falai között játszódik, kicsit mégis hiányoltuk Palkó édesanyját, nem tudjuk, hogyan próbált segíteni a fiának, a szülői értekezleten sem tűnik fel.

Már az első képkockák a repülőgépen ezt jelzik, ahogy az utolsó képek is arról, hogy ha kivágjuk a fát, akkor majd minden rendben lesz. De közben is millió apró utalást kapunk erre a már említett, diktátorkodó üvegestől a lakótelepen a portékáját megafonnal reklámozó ügyeskedőn át az ablakból ordibáló néniig, meg addig, hogy mi történik – és főleg miért – az egyetlen emberséges férfi pedagógussal. 

Szimler Bálint első nagyjátékfilmje, a független produkcióként megvalósult Fekete pont a 77. Locarnói Nemzetközi Filmfesztiválon három díjat is nyert: a zsűri Mészöly Annát a legjobb színész díjával jutalmazta, Szimler Bálint rendező különdíjat (special mention) kapott, a Boccalino d’Oro díjátadón pedig a független kritikusok zsűrije is neki ítélte a legjobb rendező díját. A filmet 2024. szeptember 19-től játsszák a magyar mozik.