Két vagány nő, akire nem volt szüksége az országnak

Sokkal jobb a Kéthly Annáról és Slachta Margitról szóló Hősnők című film, mint amit az előzetese ígér, és erről 2024. szeptember 18-án bárki meggyőződhet, aki megnézi az M5-ön. Utána pedig elérhető lesz az Országház Filmműhely YouTube-csatornáján, ahol már jó néhány hasonló dramatizált dokumentumfilm látható, amely a történelemben igyekszik fogyasztható módon eligazítani minket. Novák Tamás rendezését a díszbemutatón láttuk az Uránia Nemzeti Filmszínházban.

Világlátásukban nem is állhattak volna távolabb egymástól, a kor, amelyben éltek, mégis egymás mellé sodorta őket, és nem csak a Parlament padsoraiban. Mindkettőt üldözték a nézetei miatt, a szociáldemokrata Kéthly Anna börtönbe is került, életfogytiglanra ítélték, a szerzetes Slachta Margit még időben elmenekült. Végül mindketten emigrációba kényszerültek, és már nem is térhettek haza. A világot másképp képzelték el, de mindketten az elesettekért, a demokráciáért, a magyarságért küzdöttek.

Kéthly Anna ás Slachta Margit nagyon különbözött egymástól, Novák Tamás Hősnők című filmjében ezt mégsem érezzük. Olyan kegyetlen volt az a történelmi kor, amely az életük „háttereként” kirajzolódik, hogy még azt a jelenetet sem érezzük erőltetettnek, amikor a Parlament egyik dolgozószobájában egymásba kulcsolódik a kezük. Novák Tamás filmje szépen hozza ki a két nő életében megtalálható párhuzamot, és olyan pontos történelmi tablót fest, hogy egy középiskolás vagy akár egy felső tagozatos is megértheti belőle az összefüggéseket.

Egységes képi világ

Történelmi vagy dramatizált dokumentumfilmet nem könnyű készíteni annak a veszélye nélkül, hogy unalmassá ne váljon, vagy épp ellenkezőleg, ne akarna túltolt jelenetekkel hatást kiváltani. A Hősnőkben nem szólalnak meg széken ülő történészek, de a narráció biztos kézzel vezet minket végig a filmen és a történelmi fordulókon. Az alkotóknak korabeli újságokból, fényképekből, archív felvételekből kellett dolgozniuk, ezt egészítik ki a színészek által eljátszott jelenetek, de mindezt sikerült úgy összerakni, hogy

szinte nem is érzékeljük, mikor vált egyik vagy másik elbeszélői módba a film: a fényképek megmozdulnak, a színészek arca pedig időnként fényképszerűen kimerevedik.

A színészek játéka visszafogott, egy-egy pillantással, arcrándulással, gesztussal inkább csak jelzik, hogy éppen mi történik, mit hogyan élnek meg. Kéthly Annát Kováts Adél kelti életre: a politikusnő tartása, megingathatatlan tisztessége és bátorsága minden jelenetben érezhető, még akkor is, amikor hajnalban érte jönnek, és ajtót nyit a pribékeknek. Amikor pedig rabruhában már a kocsiban zötykölődik, és bezsuppolják mellé Marosán Györgyöt szintén rabruhában – akinek a hathatós közreműködésével a kommunisták bekebelezték a szociáldemokratákat –, az arcáról leolvasható a szánakozó irónia.

Slachta Margitot Söptei Andrea játssza, az ő vonásai lágyabbak, tartását Jézusban való rendíthetetlen hite adja. Nem fél egy pillanatra sem szembeszállni a csendőrrel, ha egy szomjazó kislányról van szó, és angyali mosollyal mondja be az álnevét, ha csak ezen az áron tud menekülni. Mindketten túléltek egy vészkorszakot – Slachta Margit zsidókat mentett, ezért Izrael Állam a Világ Igaza kitüntetésben részesítette –, és nem tudták, hogy

Kováts Adél és Söptei Andrea mellett a filmben láthatjuk Farkas Dénest, Bán Bálintot, Bezerédi Zoltánt, Szűcs Nellit és Gazsó Györgyöt is.

Szükségszerű bukás

„A keresztény feminista politikus, Slachta Margit és a szociáldemokrata Kéthly Anna is az elnyomottakért szólalt fel, csak másképp” – mondta a film díszbemutatóján Földváriné Kiss Réka. A Nemzeti Emlékezet Bizottság elnöke hangsúlyozta, hogy mindketten autonóm személyiségek voltak, és bár a politikában eltérő demokráciaképet vallottak, mindketten szembefordultak a kommunistákkal, és mindig csak ellenfelek voltak, soha nem ellenségek.

de az erkölcsi tartásuk mindvégig megmaradt. Földváriné Kiss Réka szerint „lehet és kell is vitatkozni velük”, de koherens életút áll mögöttük, és bizonyították, hogy minden élethelyzetben van döntési lehetőség, egyéni felelősség és áldozatvállalás.

Az Uránia Nemzeti Filmszínházban megtartott díszbemutatón a Nemzeti Filmintézet (NFI) vezérigazgatója, Pál Ákos méltatta a filmet, és elmondta: Az NFI fontosnak tartja, hogy az ilyen dramatizált dokumentumfilmeket támogassa. Szerinte a Hősnők legfőbb üzenete az, hogy ne féljünk kiállni azért, amit a lelkiismeretünk diktál. A film másik fő támogatója az Országgyűlés Hivatala, az általuk életre hívott hasonló történelmi filmek az Országház Filmműhely YouTube-csatornáján érhetők el, és akár oktatási célból is felhasználhatók.

A legmenőbb tudomány

A filmvetítés végén Novák Tamás rendező a színpadra szólította az alkotógárdát, és elmondta, hogy szerinte a történelem a legmenőbb tudományág, mert nem a múltról, hanem rólunk szól. Ő is azt a jelenetet emelte ki, amikor a két nő találkozik a parlamenti dolgozószobában, mert ez szimbolizálja az összefogást. 

A Jézussal és a kereszttel csatába induló Slachta Margit szerzetes volt az első magyar női országgyűlési képviselő (1920-tól), a Marx és Engels műveit olvasó Kéthly Anna 1922-ben lett a parlament tagja. A filmben a két nő történetét 1945-től követhetjük, amikor a második világháború után újra bekerülnek az Országgyűlésbe, a parlamenti patkó két ellentétes oldalára, a lehető legmesszebb egymástól. 

A Hősnők című 50 perces, fikciós dokumentumfilm 1949-ig követi a küzdelmeiket, de szó esik 1956-ról és arról is, hogy bár végül mindketten emigrálni kényszerültek, a magyarság ügyét az ENSZ-ben mindvégig napirenden tartották. Hamvaikat hazahozták, ma már mindketten magyar földben nyugszanak.

A film szakértője B. Kádár Zsuzsanna, Horváth Zsolt és Petrás Éva volt, a bemutató 2024. szeptember 18-án, 19 órakor lesz az M5 csatornán.