Azért kínozták az iskolában, amit mi mindennap megteszünk

„Divat” ma a transzgenerációs örökségről, a nemzedékeken átnyúló traumákról beszélni, és hála Istennek, hogy így van. Ám nem mindenkinek adatik meg, hogy a traumát művészi eszközökkel dolgozhassa fel: Baska József festőművész ezt az életművében megtette, és most megteszi lánya, Baska Barbara is, aki az édesapja történetéről forgatott kisfilmet Baska magyarul beszél címmel. A dokumentumfilmet szeptember végén három tengerentúli nagyvárosban, Washingtonban, New Yorkban és Torontóban is levetítették.

Egyetlen éjszaka alatt, szekérrel menekültek Baska Józsefék – két szülő és négy kisgyerek – Magyarországra, a Beneš-dekrétumokban rögzített kollektív bűnösség alapján ugyanis a Csehszlovákiában élő magyarokat és németeket a II. világháború után a Szudéta-vidékre telepítették volna. Az erdőt kellett elérniük, mert az már Magyarország, de előtte át kellett kelniük egy nyitott, havas mezőn, folyamatosan figyelve az őrökre. Nem tudták, hogy büdös magyarból lesznek még büdös tótok is, és évekig nyomorognak majd egy földes kis szobában.

A magyarkérdés vagonkérdés

– hangzik el Sztálin és Edvard Beneš moszkvai beszélgetése során, a magyar nemzetiségű állampolgárokat pedig ezután teljesen jogfosztottá teszik, üldözik, bántalmazzák, kényszermunkára ítélik, majd megindul a lakosságcsere. A rozsnyói Baska József 12 évesen éli át ezt a traumát: a szekér aztán meghatározó eleme lesz a művészetének.

Baska Magyarországon Munkácsy Mihály-díjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével kitüntetett érdemes művész lett, de még a művészi karriernél is többet tett: beilleszkedett, családot alapított, és átadta a gyerekeinek azt a tudást, hogyan kell talpra állni a legnehezebb körülmények között is.

Egyetlen bűnük az volt, hogy magyarok

A film alapgondolata az, hogy Baska Barbara – akinek a verseskötetéről nemrégiben beszámoltunk – hogyan tudja majd elmesélni a saját gyerekeinek, mi történt az édesapjával és gyakorlatilag az egész családjukkal. Azokkal az elemekkel dolgozik, amelyeket ma gyakran látunk dramatizált történelmi dokumentumfilmeknél: megszólal benne Máthé Áron történész, szociológus, a Nemzeti Emlékezet Bizottság munkatársa, Ritter Andrea klinikus pszichológus, traumakutató, de megszólalnak sorstársak, művésztársak és családtagok is.

Baska József özvegye, Rényi Katalin Munkácsy Mihály-díjas festőművész, grafikus, költő több évtized múltán is mély átéléssel beszél arról, hogy a Baska család egyetlen bűne az volt, hogy az összeírópapírra azt írták: „magyar”. De megszólal a filmben maga Baska József, az édesapa is, akiről a film szól: nagy szerencse, hogy lánya még időben rögzítette a 2017-ben elhunyt festőművész szavait, mert pótolhatatlan dokumentumot örökített meg az utókornak. Így az édesapa szájából halljuk, milyen bántalmazást kellett kiállnia az iskolában csak azért, mert magyarul beszélt, és ámulatra méltó az a lelkierő, ahogy a 10-12 éves fiúcska ezt a kínzás és verés után újra és újra megteszi.

A deportálástól való félelem

A filmben látunk korabeli fotókat, felvételeket, és az egykori filmhíradó is beszámolt róla, ahogy a deportálástól való félelemtől az éj leple alatt menekülnek a csehszlovák határon élő magyarok – a Dunán átevezve – Magyarországra. A rövid interjúk között dramatizált jeleneteket látunk, amelyek átélhetővé teszik a történetet. A bejátszások előtt és után pedig mindig megy a szekér, baktat a ló, forognak a kerekek.

Baska Barbara mozija annyiban „lóg ki” mégis a hasonló dokumentumfilmek közül, hogy mélyen személyes alkotás, a rendező-forgatókönyvíró maga is hosszan beszél arról, amit gyerekkorában meséltek neki: az égbekiáltó igazságtalanságról, ami az édesapját érte. A rendező mégis azt hangsúlyozza, hogy ez nem szubjektív történet, hanem ezrek, a gyerekek és az unokák által pedig százezrek életét beárnyékoló dráma, amivel muszáj foglalkozni.

Baska József hosszú és eredményes életet élt felszabadult, boldog alkotóként, rendületlenül büszke magyarként. A traumát növekedéssé tette, és amikor ötven évvel a menekülésük után visszatért Rozsnyóra, díszpolgárrá avatták. Segítségével testvérvárosi kapcsolat alakult ki Rozsnyó és a budapesti V. kerület között, a szülőföldjén pedig alkotótábort alapított.

Ami nehézség, ami dráma, azt be kell fogni a vitorlába

– mondogatta a panaszkodó tanítványainak.

A Baska magyarul beszél című film 2024 júniusában elnyerte a Moz.Go Magyar Mozgóképfesztivál legjobb rövid dokumentumfilmnek járó különdíját, szeptember végén pedig – a korábbi budapesti, televíziós és erdélyi bemutatók után – három tengerentúli nagyvárosban, Washingtonban, New Yorkban és Torontóban is levetítették. A film végén azt olvashatjuk, hogy a Beneš-dekrétumok, amelyek a csehszlovák nemzetállam megteremtése érdekében az ország területén élő németek és magyarok kollektív bűnösségét rögzítették, a mai napig érvényben vannak.