Till Attila új filmje brutális gyomrost visz be a nézőnek

Till Attila új filmje, az És mi van Tomival?  2024. október 31-én kerül a mozikba. Az alkoholbetegség, a barátság és a családon belüli erőszak témáját feldolgozó alkotás már az első percekben brutális gyomrost visz be a nézőnek. A felépülés napokig tart. Kritika.

Az Egészségügyi Világszervezet 2023-as jelentése szerint a magyar férfiak több mint kétharmada alkoholistának számít az alkoholizmus orvosi definíciója szerint, míg a nők esetében ez az arány jóval alacsonyabb. De az egész világon Magyarországon a legmagasabb az alkoholfogyasztási zavarok és az alkoholizmus lakosságra vetített aránya, 21,2 százalékos eredménnyel.

Az És mi van Tomival? című filmet látva nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy Till Attila – saját tapasztalatait felhasználva – hitelesen, érzékenyen, keserédes humorral nyúlt a lesújtó, talán kijózanító adatok alapján 

Az És mi van Tomival? című film története dióhéjban a következő: Sanyi (Thuróczy Szabolcs) bábművész és alkoholbeteg. Pali (Polgár Tamás) liftszerelő és szintén alkoholista. Együtt keresik barátjukat, Sanyi mentoráltját, Tomit (Patkós Márton), aki már több anonimalkoholista-gyűlést kihagyott. Próbálnak józanok maradni, egymást támogatva egyenes, józan mederben tartani az életüket. 

Sebészi pontossággal a poklot 

A film baromi erős, az alkoholizmus és a családon belüli erőszak poklát sebészi pontossággal bemutató jelenetekkel indul. Már a produkció elején olyan letaglózó, a hazai viszonyokat ismerve sokak által így vagy úgy, de személyesen átélt képsorokat láthatunk, amiket még a későbbi humoros párbeszédek, vicces epizódok sem igazán tudnak feledtetni.

Itt kell megemlítenünk Győri Márkot, a mozi operatőrét, aki végtelenül tudatos kameramozgatási technikájával egyrészt a cselekmény részesévé teszi a nézőt, másrészt remekül megeleveníti a részegség, az elszabadult, kontrollálatlan düh és a józanság tudatállapotát. 

A filmet látva meg merem kockáztatni, hogy Thuróczy Szabolcs pályája egyik legnagyszerűbb alakítását nyújtja az És mi van Tomival? című filmben. Mesterkéltségnek nyoma sincs, játékában a természetesség és a lélektani mélység uralkodik, öröm nézni, ahogyan lubickol a kritikus pillanatokban inkább „az életet választó” bábművész szerepében.

Tökéletes választás volt Polgár Tamás is a Sancho Panza-i szerepre, néha már megdöbbentően valósághű játéka (szerencsére) kiszorítja a moziból a közhelyeket, és mindig a megfelelő pillanatban dob egyet az alkotáson. Külön öröm, hogy kisebb szerepekben a direktor korábbi filmjének főszereplői, Fenyvesi Zoltán és Fekete Ádám is feltűnnek a vásznon – Cserhalmi György epizódszerepéről már nem is beszélve.

Lépés az értékesebb élet felé

Till Attila új mozijának egyik legnagyobb erénye, hogy nem válik túlzottan, nyomasztóan vagy idegesítően didaktikussá, egy „hogyan küzdj meg az alkoholizmusoddal” vagy „így ne verd a családodat” szájbarágóvá, miközben a valóság talaján maradva, a függőséggel való küzdelem mindennapos nehézségeit is bemutatva ábrázolja, mennyivel több és értékesebb lehet az alkohol rabigája alól felszabadult élet. Nyilván mindenkinek szól, de mégis azt érzem, hogy elsősorban a még bajban lévő sorstársaknak, mondván,

„Itt vagyunk, segítünk. Be kell látnod, hogy ha tovább iszol, mindent és mindenkit elveszítesz.” Az És mi van Tomival? nem egy klasszikus értelemben vett tanmese, de közérthetően felhívja a figyelmet az önismeret, az önreflexió, az érzelemszabályozás, a feldolgozatlan traumák hiányában fellépő káosz, függőség okozta önsorsrontásra.

Éppen ezért Till Attila új filmje fontos, a mai Magyarország társadalmi problémáit és viszonyait figyelembe véve józan ésszel és meleg szívvel megtekintésre (kiemelten) ajánlható és érdemes alkotás. 

8,5/10