Szimpla szerelemnek indult, végül sosem látott gazdagság lett a jutalmuk

Ezt a filmet azoknak ajánlom, akik ezeket is szerették: Szerelmünk lapjai, Üzenet a palackban, Séta a múltba, Ház a tónál, Adeline varázslatos élete. Persze, a Hosszú utazás más, és mégsem. S hogy miért? Mert kellően romantikus. Mert ebben filmben két idősíkon fut a történet, a fiatalok kapcsolata mindkettőben szimpla szerelemnek indul, jutalmuk azonban sosem látott, érzett és tapasztalt gazdagság lesz.

Pedig, jesszus, a Hosszú utazás tényleg úgy kezdődik, mintha valami nyálas rodeós-cowboyos történettel kínálnának meg minket, ám – és nagy szerencsénkre – a történetbe bekerül egy másik eseményszál is, ráadásul egy másik idősíkon, amitől a történet igazán elkezd működni.

A film Nicholas Sparks 2013-ban megjelent The Longest Ride (magyarul Hosszú utazás) című regénye alapján készült, és hangulatában nem véletlenül emlékeztet

• a Szerelmünk lapjaira, hiszen az a film Sparks The Notebook című regénye alapján készült;
• az 1998-ban megjelent Üzenet a palackban című Sparks-regényre, amelyből 1999-ben készült film azonos címmel (Message in a Bottle);
• az A Walk to Remember (magyarul Leghosszabb út) címmel 1999-ben megjelent Sparks-regényre, amelyből 2002-ben (magyarul) Séta a múltba címmel készült filmes feldolgozás. 

A Hosszú utazás azonban más, még akkor is, ha az ebben megírt párhuzamos történet ezúttal is egy fiatal pár szerelmének kibontakozásáról, valamint az időskor magányáról és két ember le- és megélt szerelmének megmutatásáról szól. Az egymásra találásról, a másik elfogadásáról, a ragaszkodásról és az elengedésről. 

A szerelemnek nem kell múlnia

Van egy elmélet arról, miszerint a párhuzamosok a végtelenben találkoznak. A filmben a két idősíkon futó párhuzamos történet szerencsére még a mi életünkben összeér, egészen pontosan a film végén, éppen ott és akkor, amikor minden, amit előtte látunk, értelmet nyer. 

Sophia Danko (Britt Robertson) és Luke Collins (Scott Eastwood) szerelme látszólag másként születik és fejlődik, más utat jár be, mint Ira Levinson (fiatalkori szerepében Jack Huston, időskori szerepében Alan Alda) és Ruth Levinson (fiatalkori szerepében Oona Chaplin, időskori megjelenítésében Naomi Eckhaus) szerelmének és házasságának története, de csak látszólag. Mert éppen arra tanít, azt mutatja meg, hogy

Luke makacs rodeós, a sikert hajszolja, Sophia reménybeli, a művészetekben jártas egyetemista, pályakezdő. Útjuk ott ér össze, ahonnan el is akar válni, mert Luke a legjobb rodeós szeretne lenni, Sophia pedig New Yorkban egy neves művészeti galéria megbecsült munkatársa. Szerelmük hajnalán rátalálnak az autójával árokba hajtó idős emberre, Irára, megmentik az életét. S miközben ezt teszik, a roncsból elhoznak egy dobozt, tele régi, kézzel írt levéllel.

Ira kórházba kerül, Sophia pedig ezekből a levelekből olvas fel neki esténként, miközben Luke bikák hátán próbál fennmaradni, kockáztatva ezzel az életét. 

Ez csak film, de az élet is lehet ilyen

A levelek felolvasásával bontakozik ki előttünk Ira és Ruth megindító kapcsolata, emberi története. Nem lehet gyerekük, ezért Ruth, aki amúgy tanár egy iskolában, festményeket gyűjt. Ebbe menekül, a művészet szeretetébe. Miközben őszinte és tiszta szerelemmel szereti Irát, és a férje is őt.

Nem lehet nem észrevenni, hogy Ira és Ruth története mélyebb és kidolgozottabb, mint Luke és Sophia szerelmének születése és fejlődése, de talán nem is érdemes összevetni a két sorsot. Mind a kettő emberi és egyre jobban mélyülő, ám amíg Ruth alakja a jelenben már csak a levelekből tűnik elő, Luke és Sophia kapcsolata a szemünk előtt alakul, formálódik. De ez talán azért is vagy így, mert

Merthogy aki meghalt, arra már csak emlékezni lehet, megélve újra és újra a vele leélt élet minden szépségét, nehézségét és fájdalmát, egy születő szerelemben pedig akkor is ott rejtőzik a beteljesülés, a megélhetőség ígérete, amikor az éppen reménytelennek tűnik.

E kettősség megmutatásától erős ez a szépen filmezett (operatőr: David Tattersal) történet, Mark Isham kellően érzékeny zenét komponált hozzá. 

Vagyis, ha valaki így, a karácsonyhoz közeledve úgy érzi, hogy a felszínes, kényszeredetten romantikusnak szánt streamingfilmekhez képest valami mélyebb, emberibb történetre vágyik, ne hagyja ki a Hosszú utazás című filmet a Disney+ csatornáján. Még az is lehet, hogy megérinti Luke és Sophie sorsa, Ira és Ruth csodálatos élete. 

És ne gondoljuk túl, mert ez a történet nem úgy ér véget, hogy a szerelem mindent legyőz, és mindenki boldogan él, amíg meg nem hal. Van benne egy olyan fordulat is, ami miatt már gondolhatjuk azt, hogy a szerelem mindent legyőz, és mindenki boldogan él, amíg meg nem hal. S legfőképpen attól ne féljünk, ha egy kapcsolat szimpla szerelemnek indul, mert lehet, végül sosem látott gazdagság lesz a jutalmunk.

7/10